független hírek, elemzések, publicisztikák
Politika

Fogynak az amerikai rakéták a közel-keleti harcokban

Öt hónapja tartó légicsapások és védelmi műveletek következtében kritikus mértékben megcsappantak az Egyesült Államok legkorszerűbb légvédelmi Készletei, miközben Washington új hadiipari megoldásokat keres.

Szerző: Háttérgyár · 2026. 08. 06. 03:30
Fogynak az amerikai rakéták a közel-keleti harcokban

Amikor Donald Trump az Irán elleni katonai akciókról nyilatkozik, előszeretettel emeli ki, hogy a fegyveres összecsapások időtartama messze elmarad az amerikai közvélemény által élesen bírált korábbi vietnami vagy afganisztáni bevetésekétől. A Közel-Keleten öt hónapja zajló folyamatos összecsapások és védelmi műveletek azonban rendkívüli mértékben megterhelték az Egyesült Államok fegyverraktárait. Dan Caine vezérkari főnök már a katonai konfliktus kirobbanása előtt nyomatékosan figyelmeztette a Fehér Házat arra a kockázatra, hogy egy elhúzódó összecsapás esetén a légvédelmi lőszerek és elfogórakéták készletei gyorsan kimerülhetnek.

Ezeket a komoly aggodalmakat támasztja alá a Center for Strategic and International Studies (CSIS) legfrissebb elemzése. A mértékadó washingtoni kutatóintézet adatai szerint a konfliktus előtt rendelkezésre álló mintegy 2300 Patriot elfogórakétának július végére mindössze alig több mint egyharmada maradt meg az amerikai raktárakban. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok a legfejlettebb THAAD elfogórakéta-készletének mintegy felét kilőtte a közel-keleti műveletek során, így jelenleg megközelítőleg 250 darab áll rendelkezésre ebből a kritikus fegyvertípusból. A nyilvánosan hozzáférhető kongresszusi költségvetési adatokon alapuló becslések szerint a légvédelmi lőszerek elhasználása az „Operation Fury” elnevezésű hadművelet első fázisában volt a legmagasabb, amikor az amerikai erőknek az Irán felől érkező kiterjedt légi támadásokat kellett elhárítaniuk. Noha a sikertelen fegyverszüneti kísérletek óta az amerikai támaszpontok elleni közvetlen csapások intenzitása mérséklődött, minden egyes válaszcsapás és védelmi reakció tovább apasztja a meglévő tartalékokat.

Az amerikai kormányzat a nyilvánosság előtt igyekszik elbagatellizálni a hadiipari kapacitáshiányt. Donald Trump nemrégiben egy bejelentett, majd törölt átfogó légi csapásra hivatkozva kijelentette, hogy a katonai akció elhalasztása kizárólag a Teheránnal folytatott diplomáciai tárgyalásoknak köszönhető. Pete Hegseth védelmi miniszter a maga határozott stílusában arról biztosította a közvéleményt, hogy a fegyveres erők felkészültsége a második világháború óta nem látott szinten áll. Ugyanakkor maga Hegseth volt az, aki egy májusi kongresszusi meghallgatáson elismerte: a megcsappant amerikai lőszerkészletek teljes feltöltése fegyvertípustól függően hónapokba vagy évekbe telik. A CSIS szakértői úgy kalkulálnak, hogy legalább három esztendőre lesz szükség ahhoz, hogy a Patriot és THAAD rakéták mennyisége elérje a háború előtti szintet.

Fogynak az amerikai rakéták a közel-keleti harcokban
Forrás: U.S. Air Force AFCENT by Airman 1st Class Zeeshan Naeem / Wikimedia Commons – Public domain

A Pentagon hivatalos adatai szerint a katonai műveletek közvetlen költségei július elejére meghaladták a 37 milliárd dollárt. Hegseth védelmi miniszternek addig nem sikerült megszereznie a szükséges politikai támogatást a törvényhozásban a védelmi tárca gyors pénzügyi kisegítéséhez. A Képviselőház ugyan elfogadott egy 95 milliárd dolláros átfogó költségvetési csomagot – amelyből több mint 70 milliárd dollár illetné meg a Pentagont és a hírszerzési szervezeteket –, a republikánus többségű Szenátusban a szavazás kimenetele továbbra is bizonytalan. A katonai bevetések társadalmi elutasítottsága magas: a Quinnipiac Egyetem felmérése szerint a megkérdezettek 60 százaléka ellazítja a hadi cselekményeket, és csupán egyharmaduk támogatja azokat. Ez a mutató komoly fejtörést okoz a törvényhozóknak a három hónap múlva esedékes félidős kongresszusi választások előtt.

Kérdéses, hogy a pénzügyi mentőcsomagot Donald Trump aláírhatja-e a Kongresszus nyári szünete előtt, mivel a szenátorok hosszabb időre elhagyják Washingtont. Egy ettől független rendkívüli finanszírozási javaslat 18 milliárd dollárt irányoz elő kifejezetten a Patriot, THAAD és Tomahawk rakéták újragyártására. A CSIS becslése szerint ez az összeg nagyjából 1100 Patriot és csaknem 500 THAAD rakéta beszerzésére lenne elegendő, ám ezen indítvány elfogadása is várat magára a törvényhozásban.

A készlethiány miatti szorult helyzetet jelzi, hogy Hegseth védelmi miniszter június végén szokatlan lépésre szánta el magát: zárt ajtók mögötti megbeszélésre hívta össze a vezető amerikai védelmi-technológiai vállalatok képviselőit. A találkozón a tárcavezető közvetlen segítséget kért a hadiipari szereplőktől a fegyverarzenál felpörgetése és feltöltése érdekében. Ez a megközelítés gyökeres fordulatot mutat az amerikai védelmi stratégiában. A nehézkesen működő, milliárdos óriáskonszernek kizárólagos foglalkoztatása helyett a Pentagon egyre inkább a rugalmasabb, innovatív megoldások felé nyit.

Fogynak az amerikai rakéták a közel-keleti harcokban
Forrás: U.S. Air Force AFCENT by Airman 1st Class Zeeshan Naeem / Wikimedia Commons – Public domain

A Silicon Valley technológiai start-up vállalkozásaival való együttműködés a Trump-adminisztráció hadiipari törekvéseinek szerves részévé vált. A védelmi minisztériumi egyeztetésen olyan vállalatok vettek részt, mint az autonóm fegyverrendszereket fejlesztő Anduril, a cirkálórakéták gyártására szakosodott CoAspire, vagy a megfizethető hiperszonikus és precíziós irányítású fegyvereket előállító Castelion. A termelési akadályokat firtató kérdésekre a vállalatvezetők döntő többsége a Pentagon túlbürokratizált, lassú beszerzési eljárásait nevezte meg fő problémaként. Ezenfelül az új technológiai cégek számára nehézséget jelent a drága fejlesztések és a sorozatgyártás beindításához szükséges előzetes tőke előteremtése. Így egyelőre bizonytalan, hogy ezek a vállalkozások képesek lesznek-e a megfelelő ütemben növekedni ahhoz, hogy tömegtermelésben szolgálják ki az amerikai hadsereg igényeit.

A fegyverraktárak kiürülése és a hadiipari kapacitások szűkössége felszínre hozta az amerikai védelmi szektor szerkezeti problémáit. Az elhúzódó regionális konfliktusok rávilágítottak arra, hogy a modern precíziós lőszerek utánpótlása nem biztosítható a korábbi logisztikai modellekkel. A Washington előtt álló kihívás így már nem csupán a közel-keleti harci cselekmények katonai menedzselése, hanem a teljes hazai hadiipari alapinfrastruktúra gyorsított léptékű átalakítása és finanszírozása.