Rubik Ernő lehetne Magyarország csendes tekintélye

Rubik Ernő neve az elmúlt napokban azért került be a lehetséges köztársaságielnök-jelöltek közé, mert a Polgár Judit körüli gyors és végül elutasított jelölési kísérlet után látványosan kiszélesedett a társadalmi ötletelés. Magyar Péter korábban közéleti szereplőket, civil szervezeteket és állampolgárokat is arra biztatott, hogy mondjanak neveket, az internetes szavazásokon pedig a világhírű magyarok között Karikó Katalin mellett Rubik Ernő is rendre előkerült. Fontos különbség, hogy ez egyelőre nem jelöltség: nincs nyilvános jele annak, hogy a 82 éves feltaláló vállalná a tisztséget, és annak sem, hogy a kormányoldal hivatalosan számolna vele. A neve mégis érdekes próbakő, mert jól megmutatja, milyen államfőt kereshet egy hosszú, erősen pártos korszak után a magyar közvélemény.

Rubik Ernő szinte tökéletes ellenképe a hivatásos politikusnak. Nem pártokban épített karriert, nem kötődik választási kampányokhoz, nem tartozik egyik politikai tábor szellemi holdudvarának látványos szereplői közé sem. Nemzetközi ismertsége közben olyan mértékű, amellyel kevés magyar közéleti személyiség vetekedhet. A Rubik-kockát New Yorktól Tokióig, Londontól São Paulóig ismerik, az alkotó neve pedig évtizedek óta összekapcsolódik Magyarországgal. Egy köztársasági elnök külföldi megjelenésein ez azonnali előny lenne: alig kellene magyarázni, ki érkezett Budapestről, és miért figyelnek rá.

Az 1944. július 13-án Budapesten született Rubik Ernő építészmérnökként végzett a Budapesti Műszaki Egyetemen, majd az Iparművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Tervezőként és oktatóként dolgozott, a később világhírűvé vált térbeli logikai játék első változatát 1974-ben készítette el. A Bűvös kocka néven ismert szerkezet eredetileg a térbeli mozgások és kapcsolatok megértését segítő eszköz volt, majd játék lett belőle. A szabadalmi eljárás a hetvenes évek közepén indult, a nemzetközi áttörés 1980-ban következett, amikor a termék Rubik’s Cube néven megjelent a világpiacon. A háromszor hármas kocka több mint 43 trillió lehetséges állást kínál, és az elmúlt fél évszázad egyik legismertebb tárgyává vált.

A történet államfői szempontból azért is érdekes, mert Rubik pályájának alapmotívuma a problémamegoldás. Interjúiban következetesen arról beszél, hogy az összetett feladatokat kisebb, áttekinthető részekre kell bontani, a megoldáshoz pedig kíváncsiság, türelem és fegyelem szükséges. A kockát többször a szabadság jelképeként is értelmezte: a szabadság szerinte korlátok között nyer értelmet, mert éppen a keretek között kell megtalálni a lehetséges mozgásokat. Egy demokratikus átmenetben ez könnyen politikai metaforává válhatna, még akkor is, ha ő maga aligha kívánná pártpolitikai jelszóvá alakítani saját találmányát.

Rubik Ernő mellett szól az a fajta visszafogottság is, amely az utóbbi évtizedek magyar elnöki szerepfelfogásából gyakran hiányzott. Nem épített személyi kultuszt, a hírnevet inkább teherként kezelte, és még akkor is a munkáról, a gondolkodásról, a formáról vagy az oktatásról beszélt, amikor a világ a kocka sikertörténetére volt kíváncsi. Kossuth-díjas, a Nemzet Művésze, Budapest díszpolgára, a magyar mérnöki és formatervezői kultúra egyik legismertebb alakja. Ezek az elismerések széles társadalmi elfogadottságot jeleznek, ráadásul olyan területről érkezik, amely nem terhelt a rendszerváltás utáni pártharcok örökségével.

Éppen itt kezdődik a vele kapcsolatos legfontosabb vita. A köztársasági elnökség nem életműdíj. A tisztség viselőjének időnként nagyon konkrét, jogi és politikai következményekkel járó döntéseket kell meghoznia. Törvényeket küldhet vissza megfontolásra, alkotmányossági kontrollt kezdeményezhet, kinevezésekről dönt, kegyelmi ügyeket kezel, képviseli az országot, és válsághelyzetben a közjogi rendszer egyik legfontosabb stabilizáló szereplője. Ehhez nem feltétlenül kell pártpolitikai múlt, de világos alkotmányos szemlélet, konfliktustűrés és készség kell arra, hogy az elnök szükség esetén a mindenkori kormánnyal is szembemenjen.

Rubik Ernőről ezen a téren keveset tud a nyilvánosság. Távol tartotta magát a napi politikai csatáktól, ritkán fogalmazott meg pártpolitikai álláspontot, ezért ma szinte minden politikai oldal könnyen beleláthatja a saját ideális államfőjét. Ez rövid távon előny, mert kevés előre gyártott ellenszenv kapcsolódik hozzá. Hosszabb távon viszont bizonytalanság. Egy új politikai rendszerben gyorsan jöhetnek olyan viták az igazságszolgáltatásról, a média szabályozásáról, az intézményi kinevezésekről vagy az alkotmányos átmenet tempójáról, amelyekben a köztársasági elnök hallgatása is állásfoglalásnak számít. A társadalmi tekintély önmagában nem mondja meg, hogyan reagálna ezekre.

Az életkor sem mellékes szempont, még ha önmagában nem is lehet kizáró ok. Rubik Ernő júliusban töltötte be a 82. életévét. Egy teljes ötéves ciklus végén 87 éves lenne. A köztársasági elnöki munka protokolláris része fizikailag is megterhelő: külföldi utak, országjárás, állami ünnepségek, hosszú tárgyalások és folyamatos nyilvános jelenlét tartozik hozzá. Ebből nem következik, hogy ne tudná ellátni a feladatot, ám egy komoly jelölési folyamatban erről is nyíltan beszélni kellene, ahogy minden idős jelölt esetében.

Ugyanakkor éppen az ő személye mutathatná meg, hogy az államfői szerepnek lehet más logikája is, mint a pártok közötti erőviszonyok leképezése. Rubik Ernő pályája a kreativitásról, oktatásról, mérnöki gondolkodásról és nemzetközi nyitottságról szól. A kocka a hidegháború idején indult el Budapestről, majd kulturális határokat, politikai rendszereket és generációkat átívelő jelenséggé vált. Egy ilyen életút hitelesen képviselhetné azt az üzenetet, hogy Magyarország értéke nem kizárólag a politikai konfliktusaiban mérhető, és a magyar teljesítmény akkor a legerősebb, amikor kapcsolódni tud a világhoz.

Egy Rubik-elnökség külföldön is erős jelzés volna. A rendszerváltás utáni Magyarország sokszor választott jogászt vagy pártpolitikai háttérből érkező államfőt. Egy világszerte ismert alkotó egészen más karaktert adna a hivatalnak, és bizonyos értelemben visszaadná annak kulturális, reprezentatív súlyát. A nemzetközi sajtó számára az első pillanattól érthető történet lenne: a Rubik-kocka feltalálója lett Magyarország elnöke. Ez önmagában nem politikai program, de egy országimázs szempontjából jelentős tőke.

A legnagyobb kockázat éppen az, hogy a szimbolikus ereje elfedné a hivatal közjogi természetét. A Sándor-palotának a következő években valószínűleg nem pusztán ünnepi beszédekre és reprezentációra lesz szüksége. A politikai átmenet során új szabályok, új intézményi konfliktusok és új hatalmi egyensúlyok alakulnak ki. Olyan elnök kell, aki érti, mikor kell visszafogottnak maradni, mikor kell megszólalni, és mikor kell valamely döntést megállítani vagy újragondolásra visszaküldeni. Rubik Ernő intellektuális fegyelme és függetlensége biztató alap lehetne, de ennek közjogi megfelelőjéről ma kevés bizonyíték áll rendelkezésre.

Ezért Rubik Ernő neve egyszerre erős és óvatosan kezelendő jelölés. Ha valóban felmerülne a megválasztása, először neki kellene kimondania, akarja-e ezt a szerepet. Utána pedig a nyilvánosságnak azt kellene megtudnia, hogyan gondolkodik az alkotmányos fékekről, a kormány és az államfő viszonyáról, a kisebbségek védelméről, a politikai megbékélésről és Magyarország európai helyéről. Ha ezekre világos válaszokat adna, különleges erejű jelölt lehetne: olyan ember, akit a világ már régóta ismer, miközben a magyar politika csak most kezdene igazán megismerni.