Uniós politikai csatározás a ceutai dráma után
Rendkívüli ülést tartottak kedden az európai uniós belügyminiszterek, miközben politikai feszültség alakult ki a spanyol exklávét ért migrációs roham és a több mint száz halálos áldozatot követelő tengeri tragédia miatt.
Az Európai Unió belügyminiszterei kedden rendkívüli tanácskozáson ültek össze Brüsszelben, hogy megvitassák a Spanyolországhoz tartozó észak-afrikai exklávét, Ceutát ért példátlan migrációs hullám következményeit. A diplomáciai egyeztetéseket éles politikai viták előzték meg. A jobbközép és konzervatív erők heves támadást intéztek a spanyol szociáldemokrata kormány ellen, felelőssé téve Madridot a kialakult helyzetért. Antonio Tajani olasz külügyminiszter kijelentette, hogy a spanyol migrációs politika, amely a szigorú határellenőrzés helyett az illegális bevándorlók legalizálására összpontosított, közvetlenül provokálta ki a tömeges rohamot. Az olasz diplomácia vezetője szerint Madrid eljárása komoly aggályokat vet fel a schengeni övezeten belüli szabad mozgás fennmaradásával kapcsolatban is.
A politikai elégedetlenségi hullámhoz csatlakozott az Európai Néppárt parlamenti frakcióvezetője, Manfred Weber. A német politikus nyilatkozatában nyíltan megkérdőjelezte a spanyol hatóságok képességét a külső határok megvédésére. Weber felvetette annak lehetőségét, hogy amennyiben egy tagállam képtelen biztosítani a határai feletti ellenőrzést, az Európai Határ- és Partvédelmi Ügynökségnek, a Frontexnek kell átvennie a közvetlen parancsnokságot a határszakasz felett. A politikai bírálatok azonban felszínre hozták az olasz álláspont ellentmondásait. Olaszország maga is átfogó programot indított a munkavállaló migránsok jogi státuszának rendezésére, amelynek keretében a 2026 és 2028 közötti időszakban csaknem félmillió munkavállalási engedély kiadását tervezik. Az év első öt hónapjában a Frontex adatai szerint a központi mediterrán útvonalon regisztrálták a legtöbb illegális határátlépést, amely éppen Olaszország partjai felé vezet, így a Róma által megfogalmazott bírálatok komoly politikai vitát váltottak ki a tagállamok körében.
A ceutai tömeges roham hátterében meghúzódó felelősség kérdése továbbra is tisztázatlan. Európai hírszerzési forrásokból származó értesülések szerint a marokkói hatóságok nem csupán elfordították a fejüket a tömeges határátlépési kísérletek idején, hanem aktív szerepet vállaltak a migránsok határzónába szállításában. Bár a rabati kormány részéről hivatalos megerősítés nem érkezett, a helyszíni beszámolók alapján felvetődik a kérdés, hogy a marokkói rendőri és határőri erők miért nem léptek fel, amikor marokkói állampolgárok ezrei indultak el a tengeren keresztül Ceuta felé. Juan Jesús Vivas, a 85 ezer lakosú exklávé konzervatív regionális elnöke határozottan úgy fogalmazott, hogy a történt események túlmutatnak egy hagyományos migrációs válságon, és az exklávé lakossága elleni szervezett akcióként értékelhetők. A tisztségviselő emlékeztetett arra a korábbi esetre, amikor a marokkói hatóságok diplomáciai feszültségek miatt szándékosan lazítottak a határőrizeten, utat engedve a tömeges átkeléseknek.
A brüsszeli rendkívüli tanácskozáson az uniós intézmények vezetői kiálltak a spanyol kormány mellett. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke a miniszteri találkozót megelőzően nyilvánosan támogatásáról biztosította Pedro Sánchez spanyol miniszterelnököt, megköszönve a határozott fellépést az EU külső határainak védelmében. A belügyminiszterek keddi ülését vezető ír tárcavezető, Jim O'Callaghan, valamint Magnus Brunner uniós belügyi biztos biztosította Madridot a teljes körű uniós támogatásról. A felajánlott csomag azonnali pénzügyi segélyt is tartalmaz a ceutai határvédelmi berendezések és kerítések megerősítésére.
A brüsszeli egyeztetésen Fernando Grande-Marlaska spanyol belügyminiszter beszámolt a helyzet alakulásáról. Tájékoztatása szerint a határzónában regisztrált 72 ezer illegális határátlépőből 70 ezer ember már elhagyta az exklávé területét, és visszatért Marokkóba. A marokkói hatóságok esetleges felelősségét firtató kérdésekre az uniós tisztségviselők nem kívántak érdemben válaszolni, a folyamatban lévő vizsgálatokra hivatkozva. A belügyminiszterek találkozója mindenesetre lehetőséget teremtett arra, hogy az uniós tagállamok áttekintsék a szigorított visszatérési eljárások és a külső határok védelmének lehetőségeit.
A ceutai események árnyékában Olaszország ismét napirendre tűzte az Európai Unión kívüli menekültközpontok létrehozásának tervét. Matteo Piantedosi olasz belügyminiszter a tanácskozáson szorgalmazta a harmadik országokban létesítendó elbíráló és visszatérítési központok felállítását. A kezdeményezést támogatja a tagállamok egy csoportja, köztük Ausztria, Németország, Hollandia, Görögország és Dánia. Gerhard Karner osztrák belügyminiszter a találkozót követően megerősítette, hogy a tagállami csoport konkrét előkészítő munkát folytat az Európán kívüli visszatérési központok jogi és logisztikai kereteinek megteremtésére, a döntést pedig még az idei év vége előtt meg szándékoznak hozni.
Miközben Brüsszelben a diplomáciai egyeztetések zajlottak, a ceutai tengerparton megrázó képek fogadták a hatóságokat. A tömeges átkelési kísérletet követően az El Tarajal nevű strandon több száz rögtönzött úszóeszköz, gumiabroncs, műanyag kanna és átalakított gyerekmentőöv hevert a homokban. A hatósági búvárok napok óta folyamatosan emelik ki a vízbe fúlt áldozatok holttesteit. A legfrissebb kutatási adatok szerint három felnőtt mellett egy alig néhány hónapos csecsemő tetemét is megtalálták a tengerfenéken.
A tengeri tragédia pontos áldozatainak számát nehéz megállapítani, mivel a tengeri áramlatok több holttestet elsodortak a nyílt víz irányába. A spanyol hatóságok eddig 88 áldozatot emeltek ki a spanyol felségvizeken, míg a marokkói oldalon a hivatalos tájékoztatás szerint tizenegy, nem hivatalos információk szerint viszont legalább húsz elhunytat húztak ki a tengerből. A feltételezések szerint az áldozatok teljes száma meghaladja a száz főt. Az elhunytak többsége nem rendelkezett személyazonosító okmányokkal, így az azonosításuk kizárólag a hozzátartozók DNS-mintáinak segítségével lehetséges.
A tragédiához hozzájárult, hogy a határt áttörő fiatalok jelentős része nem tudott úszni, mégis belevetette magát a tengerbe. A közösségi média felületein terjedő információk azt sugallták számukra, hogy a spanyol partok elérésével automatikusan jogosulttá válnak a maradásra. A tengerbe gázoló tömegben gyorsan pánik alakult ki, a fulladozók egymásba kapaszkodtak, sokan pedig elveszítették a műanyag flakonokból és szigetelőszalagból eszkábált úszóeszközeiket, vagy a határt jelző kőgát szikláinak csapódtak.
A spanyol mentőcsapatok és Búvárok számára a keresési művelet súlyos pszichológiai teherrel jár. A mentésben részt vevő tisztek beszámolói szerint a tengerfenéken talált áldozatok között rengeteg a gyermek és a fiatal. Ceuta városa nem volt felkészülve a tömeges katasztrófára, a helyi halottasház kapacitásai órákon belül beteltek. A hatóságok kénytelenek voltak a volt katonai kórházat és az ideiglenesen a partra szállított hűtőkocsikat igénybe venni a holttestek tárolására, miközben a kutatóhajók továbbra is pásztázzák a tengerparti szakaszt.