Szerbia: hátat fordít a fiatal generáció Vučićnak

Szerbiában a politikai erőviszonyok és a társadalmi hangulat elemzésekor ritkán tapasztalható olyan egyértelmű törésvonal, mint amilyen a legfrissebb közvélemény-kutatásokból kibontakozik. A washingtoni székhelyű Nemzetközi Republikánus Intézet (IRI) májusban és júniusban elvégzett, 1502 fős reprezentatív felmérése rávilágít a szerbiai társadalom mélyreható átalakulására. A felmérés adatai szerint a megkérdezettek 49 százaléka vélekedik úgy, hogy a folyamatok rossz irányba haladnak az országban, míg 41 százalék látja pozitívan a jelenlegi tendenciákat. Ez az arány lényegében megegyezik az egy évvel korábbi mérések eredményeivel, amikor a megkérdezettek 51 százaléka tekintett negatívan a nemzet jövőjére. A számok tartós és strukturális elégedetlenséget jeleznek, amely már nem tekinthető csupán egy átmeneti hullámnak.

A választási részvételi hajlandóság magas szinten stabilizálódott a szerbiai választópolgárok körében. Arra a kérdésre, hogy elmennének-e szavazni egy most vasárnap tartandó választáson, a válaszadók 68 százaléka felelte azt, hogy nagyon valószínűleg élni fog a jogával, míg további 15 százalék valószínűnek nevezte részvételét. Ez a magas mobilizációs szint azt jelzi, hogy az állampolgárok aktívan alakítani kívánják a politikai folyamatokat, az éles politikai polarizáció pedig a társadalom széles rétegeit készteti részvételre. A szavazási kedv fenntartása mögött ugyanakkor teljesen eltérő motivációk húzódnak meg a kormánypárti és az ellenzéki szavazóbázisban.

A kutatás legmeghatározóbb megállapításai a szerbiai egyetemi és diákmozgalmak politikai súlyára vonatkoznak. Arra a felvetésre, hogy szavaznának-e egy esetlegesen megalakuló önálló hallgatói választási listára, a megkérdezettek 46 százaléka nyitottnak mutatkozott a kezdeményezés támogatására, míg 40 százalék elutasította az ötletet. Ez a mutató sokatmondó jelzés a belgrádi politikai elit számára, hiszen a lakosság közel fele egy még meg sem alakult, intézményes háttérrel nem rendelkező civil-egyetemi kezdeményezést is hitelesebbnek vagy vonzóbbnak tart a fennálló politikai kínálatnál. Az egyetemi hallgatók által több mint egy éve szervezett tiltakozásokat a társadalom 42 százaléka támogatja, míg 41 százalék ellenzi azokat.

A felmérés eredményeit elemző szakértők határozott képet festenek a választói rétegek átrendeződéséről. Slobodan Cvejić szociológus kiemelte, hogy a legfiatalabb választói korosztályokban a kormányzó Szerb Haladó Párt támogatottsága folyamatosan hanyatlik. Értékelése szerint az új generációk tagjai közül szinte senki sem szavazna a jelenlegi hatalmi elitre, és ez a tendencia független attól is, hogy az egyetemi tiltakozási hullám szervezett formát ölt-e vagy sem. A fiatalok értékválasztása, információszerzési szokásai és jövőképe alapvetően eltér a kormánypárti médiahálózatok által közvetített üzenetektől, ami strukturális akadályt képez a hatalom számára ebben a demográfiai csoportban.

Tamára Bajčić elemző részletesen ismertette a kormányzó párt választási bázisának határait. Rámutatott, hogy az Aleksandar Vučić vezette politikai tömb a legalacsonyabb támogatottsággal a 18 és 29 év közötti fiatalok körében rendelkezik, akik közé az egyetemi hallgatók is tartoznak. Hasonlóan gyenge a kormánypárti jelenlét a négyosztályos középiskolai és felsőfokú végzettséggel bírók körében, különösen a városi lakosság körében. A szerbiai politikai térkép így egyre inkább egy mélyülő szakadékot mutat a vidéki, idősebb és alacsonyabb iskolai végzettségű választók, valamint a nagyvárosi, magasan képzett és fiatal népesség között.

Čedomir Čupić professzor úgy véli, hogy a köztársasági elnöknek nem sikerült megszólítania az egyetemi hallgatókat és a középiskolások döntő többségét. Ez a népességcsoport az elkövetkező évtized meghatározó generációs képviselője, ám a hatalom által alkalmazott kommunikációs és politikai eszközök képtelenek áttörni a velük szemben meglévő bizalmatlanságot. A kormánypárt hiába próbálja a gazdasági növekedés és az infrastruktúra-fejlesztések narratíváját előtérbe helyezni, a fiatalabb korosztályok elsősorban a jogállamiság hiányát, az intézmények átláthatatlanságát, a korrupciót és az elvándorlási kényszert érzékelik a mindennapokban.

Az Európai Unióhoz való csatlakozás megítélése szorosan összefügg az egyetemi tiltakozásokhoz való viszonnyal. Egy esetleges uniós csatlakozási népszavazáson a teljes lakosság 46 százaléka szavazna a belépés mellett, míg 29 százalék ellenezné azt. A diákprotesteket támogató állampolgárok körében a csatlakozás pártolói elsöprő, 61 százalékos többségben vannak, és mindössze 22 százalékuk ellenséges az EU-val szemben. Ezzel szemben a tiltakozásokat elutasító választók megosztottak: 34 százalékuk szavazna az uniós tagságra, míg 36 százalékuk elutasítaná azt. Ez a megoszlás jól mutatja, hogy az európai integráció ügye továbbra is a modernizációt és a politikai változást igénylő társadalmi csoportok egyik fő igazodási pontja.

A belgrádi vezetés az elmúlt években sikeresen építette ki dominanciáját az országos médiaszférában és az állami intézményrendszerben, ám a fiatalabb generációk elérése folyamatos kihívást jelent számára. A hagyományos televíziós csatornák és a nyomtatott sajtó feletti befolyás nem váltható közvetlenül politikai tőkére a közösségi médiát és az alternatív információs csatornákat használó fiatalok körében. Az egyetemi városokban, különösen Belgrádban, Újvidéken és Nišben tapasztalható elégedetlenség olyan tartós szerveződési hálózatokat hozott létre, amelyek a politikai nyomásgyakorlás új formáit honosították meg Szerbiában.

A szerbiai ellenzék számára a diákmozgalmak lakossági támogatottsága komoly feladványt jelent. Bár a választók jelentős része nyitott lenne egy egyetemi háttérrel rendelkező választási listára, a hagyományos ellenzéki pártok integrációs képessége továbbra is alacsony. A fiatalok elutasítása nem csupán a kormányzó hatalmi elitnek szól, hanem a régi ellenzéki struktúrákkal szembeni szkepticizmust is tükrözi. Az egyetemi hallgatók által felhalmozott szimbólumok és a közvetlen akciókra épülő fellépés egy új típusú lakossági mozgósítást eredményezett, amely függetlenedni próbál a meglévő pártpolitikai keretektől.

Az IRI felmérésének adatai azt valószínűsítik, hogy Szerbia belpolitikai életében a demográfiai választóvonalak fognak döntő szerepet játszani a következő években. A fiatalabb generációk fokozatos munkaerőpiaci és választói belépésével a hatalmon lévő elitnek egyre nehezebb lesz fenntartania korábbi abszolút többségét a nagyvárosi körzetekben. A társadalom felének negatív jövőképe és a fiatalok többségi elutasítása olyan strukturális feszültségeket tart felszínen, amelyek a választási ciklusoktól függetlenül is folyamatos politikai bizonytalanságot eredményeznek a Nyugat-Balkán legnépesebb államában.