Radikális menekültügyi módosítást akar a Néppárt
Háromoldalas állásfoglalást fogadtak el az európai kereszténydemokraták, amelyben az oltalmazotti státusz eltörlését és a határokról való közvetlen visszaküldés jogát követelik. A javaslat éles jogi és politikai vitákat vált ki.
Nemrégiben Bécsben gyűltek össze az Európai Néppárt küldöttei a szervezet közgyűlésén, ahol olyan háromoldalas határozatot fogadtak el, amely alapvető elmozdulást jelez a nemzetközi védelem alakításában. A dokumentumban a delegáltak az Európai Bizottságtól a polgárháborús menekültek eddigi kiegészítő védelmi jogállásának, vagyis a szubszidiáris oltalmazotti státusznak a megszüntetését sürgetik. Emellett szorgalmazzák a határoknál történő közvetlen visszautasítás jogának formális bevezetését azokban az esetekben, amikor az érkezők biztonságos harmadik országokból lépnek az unió területére, vagy ha a migrációs folyamatokat külföldi államok eszközként használják fel. A módosítási javaslatok mögött a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) állt, amely sikeresen érte el azok elfogadását, jóllehet a követelések lényegesen szigorúbbak a nemrégiben elfogadott közös európai menekültügyi rendszer (GEAS) kereteinél.
A bécsi közgyűlés alapdokumentumát eredetileg a házigazda Osztrák Néppárt (ÖVP) készítette elő, amely régóta határozott intézkedéseket szorgalmaz az illegális határátlépésekkel szemben. Az osztrák tervezet már tartalmazta a szigorúbb kiutasítások felgyorsítását és a származási országokra gyakorolt gazdasági, illetve diplomáciai nyomásgyakorlást. A szöveget a horvát Dubravka Šuica, az EPP alelnöke és az Európai Bizottság tagja tovább élesítette, szorgalmazva az illegális kifejezés következetes használatát. A spanyol partnerpárt két külön szakaszt épített be a szövegbe, amelyek a Pedro Sánchez vezette szocialista kormányzat által tervezett tömeges legalizációs eljárásokat bírálták. A találkozó valódi fordulatát mégis a német CDU módosító indítványai hozták meg, amelyeket Detlef Seif, a Bundestag uniópárti frakciójának belügyi szakpolitikusa is megerősített. A politikus hangsúlyozta, hogy a jelenlegi rendszer a jövőbeli válsághelyzetekben képtelen lesz a nagyobb hullámok hatékony kezelésére, ezért elengedhetetlen a szabályozási alapok újragondolása.
A határozat felszólítja az Európai Bizottságot olyan új jogalkotási lépések megfontolására, amelyek kifejezett jogot biztosítanának a tagállamok számára a kérelembírálatok megtagadására a külső határokon. Az első kiemelt eset a migráció politikai eszközként való felhasználása, amely 2020 óta ad okot aggodalomra a közösségben. Korábban Törökország engedte a szárazföldi határhoz a menedékkérőket Görögország irányába, majd 2021-ben Fehéroroszország szervezett célzott járatokat a Közel-Keletről, hogy a lengyel, litván és lett határra terelje az érkezőket. Később Finnország és Észtország kényszerült a keleti határátkelők lezárására az Oroszország felől tapasztalt hasonló próbálkozások miatt. Az Európai Bizottság 2024 végén elismerte, hogy az ilyen hibrid akciók esetén a tagállamok az unió működéséről szóló szerződés hetvenkettes cikkére hivatkozva eltérhetnek az általános szabályoktól, ám az Európai Unió Bírósága a gyakorlatban szigorúan mérlegeli ezen kivételek arányosságát.
A CDU javaslata ennél messzebbre megy, amikor a visszautasítás jogának kifejezett uniós szintű rögzítését követeli. Ennek jogi megvalósíthatósága nagyban függ az Európai Emberi Jogok Bírósága előtt folyamatban lévő eljárások kimenetelétől, ahol a fehérorosz határról visszaküldött kérelmezők perelték be Lengyelországot, Litvániát és Lettországot a kollektív kiutasítás tilalmára, valamint a visszaküldés tilalmára (non-refoulement) hivatkozva. A második kiemelt terület a biztonságos harmadik országból történő belépés esete, amely a német és az európai szabályozás közötti régi ellentétre épül. Németországban az 1993-as alkotmánymódosítás óta a biztonságos szomszédos államból szárazföldön érkezők nem hivatkozhatnak az alanyi menedékjogra, ám a jelenlegi uniós jog nem teszi lehetővé az egyedi vizsgálat nélküli, általános jellegű visszautasítást.
A német konzervatívok célja a jelenlegi eljárásrend felváltása egy olyan struktúrával, amely megszüntetné a közvetlen egyéni kérelmezés lehetőségét az Európai Unió területén belül. A CDU 2024 végén elfogadott alapprogramja szerint minden kérelmezőt egy biztonságos harmadik országba kellene átszállítani, ahol lefolytatják az eljárást, és pozitív döntés esetén a védelmet is az adott harmadik állam biztosítaná helyben. Ezzel párhuzamosan az unióban egy önkéntes alapon szerveződő tagállami koalíció évente előre meghatározott humanitárius keretszámok alapján fogadna be rászorulókat. Daniel Thym európai jogi szakértő szerint ugyanakkor a menekültek kivétel nélküli harmadik országokba való átirányítása politikai elképzelés csupán, mivel hiányoznak azok a partnerállamok, amelyek vállalnák a teljes eljárási és elhelyezési kapacitások biztosítását a megfelelő jogi garanciák mellett.
A rendszer megváltoztatásához az uniós alapszerződések és az Alapjogi Charta módosítására lenne szükség, ami valamennyi tagállam egyhangú döntését és ratifikációját igényli. A szubszidiáris oltalmazotti státusz eltörlésének követelése szintén jelentős változást hozna, hiszen ez a jogállás jelenleg azoknak biztosít átmeneti védelmet, akik nem tudják igazolni a személyes üldöztetést, de országukban háború, kínzás vagy halálbüntetés fenyegeti őket. Az EPP bécsi döntése e jogállás megszüntetésével és a polgári lakosság gyorsabb hazatérésének elősegítésével számol a fegyveres konfliktusok lezárulása után. Bár a szubszidiáris védelem szabályainak módosítása az általános uniós jogalkotási eljárásban minősített többséggel is lehetséges lenne, a nemzetközi egyezményekben rögzített visszaküldési tilalom továbbra is korlátot szab az államok számára.
A javaslat elfogadása ellenére a Néppárton belül sem egységes a megközelítés. Bár a bécsi szöveget formálisan vita nélkül szavazták meg, több meghatározó politikus mérsékeltebb álláspontot képvisel. Roman Poseck hesseni tartományi belügyminiszter kijelentette, hogy rövid távon nem tartja reálisnak a kiegészítő védelem megszüntetését. Manfred Weber, az EPP elnöke és frakcióvezetője szintén a meglévő jogi keretek közötti visszaélések felszámolását és a kiskapuk bezárását szorgalmazza az egyéni védelmi jogok teljes felszámolása helyett. Úgyszintén visszafogott az Európai Bizottság elnöke, Ursula von der Leyen, aki a szerződések őreként és a mérsékelt szárny képviselőjeként korábban sem támogatta a menedékjog alapvető felülvizsgálatát.
A bécsi határozat jelentősége abban áll, hogy az Európai Néppárt történetében először fogadott el egyértelmű határozatot a szabályozás alapjainak átalakításáról, túllépve a korábbi óvatos megfogalmazásokon. A politikai folyamatok iránya azt mutatja, hogy a keményebb vonalat képviselő tagpártok pozíciói megerősödtek a szervezeten belül. A 2029-es európai parlamenti választási program előkészítése során ezek a pontok a hivatalos vállalások részévé válhatnak, ami meghatározza a következő bizottsági elnökjelölt mozgásterét is. Mivel Ursula von der Leyen környezetéből származó jelzések szerint a jelenlegi elnök nem tervez újabb ciklust vállalni, a Néppárt jövőbeli stratégiáját a most elfogadott bécsi iránymutatások alapjaiban határozhatják meg.