Teherán új ultimátumot adott az amerikai erőknek

Újabb drámai fordulópóthoz érkezett a Perzsa-öbölbeli válság, miután a teheráni vezetés egy hat pontból álló, rendkívül szigorú feltételrendszert szabott Washington számára a Hormuzi-szoros teljes újranyitásáért cserébe. Bár az elmúlt napokban az amerikai és a perzsa diplomácia egyaránt arról számolt be, hogy a szomszédos Omán közvetítésével közel állnak egy ideiglenes tengeri átkelési megállapodáshoz, a helyi döntéshozók egyértelművé tették: a stratégiai fontosságú vízi út tartós szabaddá tétele kizárólag az Egyesült Államok átfogó politikai, katonai és pénzügyi engedményei esetén valósulhat meg. A teheráni Legfelsőbb Nemzeti Biztonsági Tanács hivatalos közleménye szerint Washingtonnak gyökeresen meg kell változtatnia az eljárásmódját, ha vissza akarja állítani a nemzetközi kereskedelmi hajózás zavartalanságát a világ egyik legfontosabb kőolaj-szállítási folyosóján.

A Mohammad Bagher Zolghadr, a biztonsági tanács titkára által ismertetett követelések pontosan rögzítik azokat a határokat, amelyekből Teherán állítása szerint sem a háborús cselekmények, sem a diplomáciai tárgyalások során nem enged. A feltételek értelmében az Egyesült Államoknak végérvényesen be kell fejeznie a katonai fenyegetőzést, le kell állítania a közel-keleti szövetségesek – beleértve a libanoni Hezbollahot, a jemeni húszikat és az iraki síita milíciákat – elleni támadásokat, teljesen fel kell oldania a perzsa kikötők elleni tengeri zárlatot, valamint ki kell vonnia légi és tengeri erőit a térségből. Ezen felül a teheráni testület elvárja a háborús károk teljes körű anyagi megtérítését, a gazdasági szankciók feltétel nélküli eltörlését és a külföldön zárolt irániak vagyon teljes hozzáférhetővé tételét.

A teheráni döntéshozatali struktúra élén álló testület munkáját Maszúd Pezeskján köztársasági elnök vezeti, a legfőbb felügyeletet pedig Modzstaba Hámenei legfelsőbb vezető gyakorolja. Pezeskján a legutóbbi sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy Washington megbízhatatlan partnerként viselkedik, ugyanakkor a diplomáciai egyeztetéseket elkerülhetetlennek nevezte annak érdekében, hogy az ország kikerüljön a romboló, „se háború, se béke” állapotából. A perzsa belpolitikában közben éles nézeteltérések tapasztalhatók a mérsékeltebb, pragmatikus vonal és a keményvonalas forradalmi gárda között. Míg a kormányzati pragmatikusok a katonai nyomásgyakorlást alkupozícióként használják a megegyezés kikényszerítésére, a radikálisabb körök a szoros feletti ellenőrzést olyan kompromisszummentes erőfölénynek tekintik, amelyet hosszabb távon is fenn kell tartani a nyugati hatalmakkal szemben.

A tengeri közlekedés operatív részleteiről szóló ománi tárgyalások közeledése ellenére a diplomáciai kar tisztázta, hogy a maszkati egyeztetések csupán átmeneti tranzitútvonalak és technikai folyosók kialakítására vonatkoznak. Abbász Aragcsi külügyminiszter kiemelte: az ománi párbeszéd nem jelenti a Hormuzi-szoros általános és teljes újranyitását. Ezt a megkülönböztetést az Iráni Forradalmi Gárda szóvivője, Hoszein Mohebbi is megerősítette, leszögezve, hogy az átkelési szabályokról szóló egyeztetések függetlenek attól a politikai döntéstől, amellyel a szoros teljes navigációját visszaállítják. A gárda álláspontja szerint a vízi út mindaddig lezárva marad a széles körű kereskedelmi forgalom előtt, amíg Amerika el nem fogadja a teheráni feltételeket.

A diplomáciai egyezkedésekkel párhuzamosan a tengeri térségben továbbra is pattanásig feszült a katonai helyzet. A legutóbbi incidensek során rakétatálat ért egy, az Abu Dhabi Nemzeti Olajtársasághoz (ADNOC) tartozó teherhajó, miközben a szoroson próbált áthaladni. Bár a fedélzeten keletkezett tüzet sikerült eloltani és személyi sérülés nem történt, az eset rávilágított arra, hogy a kereskedelmi flották számára a navigáció továbbra is életveszélyes. Közben az amerikai haderő Központi Parancsnoksága (CENTCOM) bejelentette, hogy a tengeri zárlat elrendelése óta több mint ötven, iráni kikötők felé tartó hajót fordítottak vissza vagy tettek működésképtelenné, míg a humanitárius segélyt szállító vízi járművek számára biztosították a szabad áthaladást.

A szoros körüli elhúzódó blokád és a tengeri zárlat súlyos csapást mér a teheráni belső gazdaságra is. Az élelmiszerek és a mindennapi fogyasztási cikkek ára meredek emelkedésnek indult az országban, amit Pezeskján elnök közvetlenül az amerikai importkorlátozásoknak és a tengeri ellenőrzésnek tulajdonított. Nemzetközi szinten a globális energiapiacok kiemelt figyelemmel követik a fejleményeket, hiszen a világ kőolaj- és cseppfolyósítottföldgáz-szállítmányainak jelentős hányada ezen a szűk tengeri átjárón halad keresztül. A szállítási útvonalak bizonytalansága miatt a biztosítási prémiumok megugrottak, a teherhajók egy része pedig kénytelen hosszabb és költségesebb útvonalakat igénybe venni, ami a globális inflációs nyomást is fokozza.

Elemzők rámutatnak, hogy a teheráni stratégia alapja a földrajzi és katonai pozíció maximális kihasználása a regionális hatalmi egyensúly átalakítása érdekében. Azáltal, hogy a szoros felnyitását széles körű geopolitikai követelésekhez köték, a perzsa vezetés arra törekszik, hogy tartós stratégiai engedményekre kényszerítse Washingtonst. A következő napok fejleményei döntő fontosságúak lesznek szempontból, hogy az ománi közvetítéssel készülő technikai megállapodás képes lesz-e mérsékelni a feszültséget, vagy a teheráni ultimátum miatt a tengeri zárlat és a gazdasági szembenállás még hosszabb ideig elhúzódik a Közel-Keleten.