Súlyos daganatos veszélyt rejt a túlsúly
Új rákkutatói felmérés szerint a hasi zsírpárnák az eddig véltnél jóval magasabb arányban tehetők felelőssé a megbetegedésekért. A németországi Heidelbergben készült elemzés a megelőzés stratégiai szerepét és a nők fokozott érintettségét emeli ki.
A túlsúly és az elhízás lényegesen közelebbi, közvetlenebb kapcsolatban áll a daganatos megbetegedések kialakulásával, mint ahogyan azt a korábbi orvostudományi feltételezések rögzítették. A heidelbergi Német Rákkutatási Központ (DKFZ) epidemiológiai munkacsoportja által végzett friss, átfogó kutatás eredményei szerint a daganatos esetek jelentős hányada közvetlenül a felesleges testzsír jelenlétére vezethető vissza. Míg a korábbi nemzetközi konszenzus az összes rákos megbetegedés két-nyolc százalékáért tette felelőssé a kóros súlytöbbletet, a legújabb adatok rávilágítanak arra, hogy ez az arány a valóságban eléri vagy meg is haladja a tizenegy és fél százalékot. Ez az érdemi eltérés alapjaiban változtatja meg a prevenciós stratégiákról és az egészségügyi kockázatokról alkotott képet, hiszen az elhízás a vastagbélrák, a mellrák, a májrák, valamint további legalább tíz daganattípus esetén az elsődleges rizikótényezők közé tartozik.
A kutatás áttörését és a korábbi mérési pontatlanságok kiigazítását a felhasznált metodika gyökeres átalakítása tette lehetővé. A korábbi szakmai vizsgálatok szinte kizárólag a testtömeg-indexre, vagyis a BMI-re támaszkodtak, amely a testmagasság és a testsúly egyszerű hányadosaként határozza meg a kövérség mértékét. Ez a mutató azonban komoly korlátokkal küzd, mivel képtelen különbséget tenni az izomtömeg és a zsírszövet között, továbbá semmilyen információt nem szolgáltat a zsír eloszlásáról a testen belül. A biológiai működés szempontjából viszont a zsír elhelyezkedése kulcsfontosságú tényező, mivel a különböző testtájakon felhalmozódó zsírszövetek eltérő élettani és kémiai hatást gyakorolnak a szervezet belső környezetére.
A hasi tájékon, a belső szervek körül felhalmozódó zsír nem csupán energiatárolóként működik, hanem aktív endokrin és metabolikus szervként viselkedik. A Regensburgi Egyetem Epidemiológiai és megelőzési intézetének szakértője, Michael Leitzmann részletesen rámutatott arra, hogy a visceralitással összefüggő zsírsejtek folyamatosan úgynevezett adipokineket, vagyis speciális jelzőmolekulákat bocsátanak ki a véráramba. (viszcerális (zsigeri) zsírszövet nem passzív energiaraktár, hanem aktív endokrin szerv, amely folyamatosan hormonszerű jelzőmolekulákat, úgynevezett adipokineket termel és bocsát a véráramba.) Ezek a vegyületek krónikus, alacsony intenzitású gyulladásos állapotot tartanak fenn a szervezetben. A vérpályán keresztül a test legkülönbözőbb pontjaira eljutó molekulák közvetlenül beavatkoznak a sejtosztódás, a sejtnövekedés és a programozott sejthalál szabályozásának folyamataiba, teret nyitva a rosszindulatú daganatok burjánzásának.
A heidelbergi rákkutatók ezért a hagyományos BMI-értékeken túlmutatóan a derékbőségre, valamint a derék-csípő arányra helyezték a hangsúlyt az adatgyűjtés során. A vizsgálathoz a világ egyik legnagyobb egészségügyi adatbázisából, a UK Biobankból nyertek adatokat, összesen 458 543 férfi és nő egészségügyi mutatóit követve nyomon. A kutatásban részt vevő alanyokat átlagosan tizenkét éven keresztül tartották megfigyelés alatt, és ezen időszak alatt mintegy ötvenezer új daganatos megbetegedést regisztráltak. Ekkora mintaméret és hosszú követési idő már elégséges alapot nyújtott ahhoz, hogy a statisztikai torzításokat kiküszöböljék, és pontosabb összefüggéseket tárjanak fel az egyes életmódtényezők és a betegségek megjelenése között.
A korábbi kutatási eredmények alulbecslésének hátterében egy módszertani hiba húzódott meg, amelyet a mostani vizsgálatnak sikerült kiküszöbölnie. A daganatos betegségek korai, fel nem ismert szakasza gyakran akaratlan testsúlycsökkenéssel jár együtt, még mielőtt a klinikai diagnózis megszületne. A korábbi tanulmányokban, ahol a vizsgálat kezdetekor rögzített testsúlyt vetették össze a később feltárt betegségekkel, a lappangó rák miatt már lefogytak a résztvevők, így a statisztikákban a normál súlyú vagy kisebb súlyfelesleggel rendelkező kategóriákban jelent meg a megbetegedések egy része. Ez a jelenség torzította az eredményeket, és elfedte a túlsúly valódi kockázatait.
A torzítás elkerülésére a Hermann Brenner által vezetett kutatócsoport kizárta az elemzésből a megfigyelés első éveiben regisztrált megbetegedéseket. A statisztikai feldolgozás során kizárólag azokat a rákos eseteket vették figyelembe, amelyek a vizsgálat kezdete után legalább hét évvel alakultak ki. A felhalmozott adatok ezen szigorított szűrése után a túlsúly és a daganatos kockázatok közötti matematikai és biológiai összefüggés sokkal egyértelműbbé és markánsabbá vált. A módszertani korrekció beigazolta a hipotézist, miszerint az elhízás szerepe a daganatok keletkezésében jelentősen meghaladja a korábban általánosan elfogadott mértéket.
A vizsgálat adatai arra is rámutatnak, hogy a súlytöbblet arányaiban nagyobb veszélyt jelent a nőkre, mint a férfiakra. Bár a szakértők óvatosságra intenek az eredmények közvetlen levonásakor, a nemek közötti eltérés hátterében egyértelmű biológiai mechanizmusok állnak. A nők esetében az elhízás kiemelten növeli a mellrák, a méhtestrák és a petefészekrák kialakulásának valószínűségét. Ezek a daganattípusok kifejezetten hormonfüggők, a hasi zsírszövet pedig döntő szerepet játszik az ösztrogén hormon termelésében és átalakításában. A magasabb testzsírarány következtében megemelkedő ösztrogénszint folyamatosan stimulálja a szöveti sejtburjánzást, ami megnöveli a mutációk és a daganatképződés kockázatát.
A társadalom szélesebb rétegei előtt régóta ismert, hogy a tartós elhízás súlyos szív- és érrendszeri betegségekhez, valamint kettes típusú cukorbetegséghez vezet. Az a tény, hogy a testsúly csökkentésével mérsékelhető az infarktus és a stroke kockázata, az egészségügyi felvilágosítás szerves részét képezi. A heidelbergi adatok ugyanakkor arra világítanak rá, hogy a súlykontroll a rákos megbetegedések megelőzésében is nagyságrendekkel hatékonyabb eszköz lehet, mint azt a korábbi évtizedekben feltételezték. A megelőzés stratégiai átértékelése lehetőséget ad arra, hogy a népegészségügyi programok célzottabban kezeljék a lakossági elhízást mint daganatmegelőző tényezőt.
A tudományos közösség számára a friss eredmények egyértelműen kijelölik a jövőbeli kutatások irányát. A megelőzést célzó intézkedések hatékonysága nagymértékben múlik azon, hogy a lakosság mennyire tudatosítja a visceralitással járó elhízás rejtett veszélyeit. Míg a külsőleg látható testtömeg gyakran esztétikai kérdésként jelenik meg a közgondolkodásban, az alhasi és szervek körüli zsírszövet jelenléte súlyos, az egész szervezetet érintő biokémiai változásokat generál. Az epidemiológiai adatok pontosítása így közvetlenül hozzájárulhat ahhoz, hogy a jövőben csökkenjen a megelőzhető daganatos esetek száma mind a hazai, mind a nemzetközi egészségügyi ellátórendszerekben.