Jemen újra lángol: a lázadók mindent egy lapra tesznek fel
Az adeni kormány fegyveresei több szektorban offenzívát indítottak a teheráni támogatású fegyveres csoportok ellen. A Vörös-tengeren meghirdetett zárlat és a belső széttagoltság miatt teljes összeomlással fenyeget a polgárháborús válság.
Újra teljes erővel robbant ki a fegyveres konfrontáció az Arab-félsziget legszegényebb államában, miután a nemzetközileg elismert jemeni kormány csapatai átfogó ellentámadást indítottak a teheráni támogatást élvező húszik állásai ellen. Az adeni székhelyű kabinet katonai szóvivőjének hivatalos bejelentése szerint a kormányerők több stratégiai frontszakaszon csaptak le a lázadókra, válaszul azokra a heves tüzérségi és rakétatámadásokra, amelyek az elmúlt napokban több katonai támaszpontot értek, és számos katona, valamint civil állampolgár életét követelték. A helyzet drámai romlását az ENSZ jemeni különmegbízottja, Hans Grundberg is megerősítette, aki határozott figyelmeztetést adott ki: az országot fenyegető teljes katonai összeomlás kockázata jelenleg lényegesen nagyobb, mint a 2022 áprilisában tető alá hozott világszervezeti fegyverszünet óta bármikor.
A világszervezet diplomáciája arra int, hogy nem kizárólag a korábbi tűzszünet vívmányai forgóban vannak, hanem az egész jemeni válság az áttételes regionális háború közvetlen örvényébe sodródik. A belső hatalmi harc és a közel-keleti geopolitikai csatározás elválaszthatatlanul összefonódott. Szaúd-Arábia, amely az Egyesült Államok kiemelt regionális szövetségeseként a nemzetközileg elismert adeni kormánnyal áll koalícióban, évek óta próbálja visszaszorítani a lázadó mozgalmat. A húszik azonban 2015 szeptembere óta szilárdan tartják ellenőrzésük alatt a fővárost, Szanaát, valamint az északi területek döntő részét. A Rijád által fenntartott légtér- és tengeri zárlat – amely a szanaai nemzetközi repülőteret, a kereskedelmi hajózást és az ország olajexportját egyaránt sújtja – eddig nem volt képes megtörni a felkelők ellenállását.
A lázadók nyíltan a blokád teljes feloldását követelik, miközben próbálják kiterjeszteni befolyásukat, és komoly pénzügyi forrásokat igyekeznek kicsikarni a gazdag szaúdi szomszédtól. A gazdasági tönkremenetel szélén álló területeiken a lakosság csaknem hatvan százaléka nem jut elegendő élelemhez, az állami tisztviselők és pedagógusok illetményét pedig évek óta nem tudják rendszeresen kifizetni. A húszik ezt a tarthatatlan szociális helyzetet szaúdi pénzügyi átutalásokból kívánják orvosolni, ám feltételeik elérése érdekében az Irántól tanult keményvonalas nyomásgyakorlási stratégiához folyamodnak.
A teheráni stratégiát másolva a lázadó mozgalom július végén tengeri zárlatot hirdetett Szaúd-Arábia ellen, és azóta fokozott intenzitással támadja a Vörös-tengeren áthaladó olajszállító tartályhajókat. A felkelők rakétái és öngyilkos drónjai közvetlenül fenyegetik a világkereskedelem egyik legfontosabb tengeri csomópontját, a Bab al-Mandeb tengerszorost. A Bab al-Mandeb – amely az Ádeni-öblöt és az Indiai-óceánt köti össze a Vörös-tengerrel – a Hormuzi-szoros mellett a globális szállítási útvonalak másik kritikus szűk keresztmetszete. A tengeri útvonalak destabilizálása súlyos csapást mér a szaúdi gazdaságra és a nemzetközi kereskedelemre, miközben Teherán számára rendkívül értékes adut biztosít a globális szankciókkal és a diplomáciai nyomással szemben.
A jemeni lázadók az Irán által irányított úgynevezett ellenállási tengely szerves részét képezik. Ez a regionális szövetség nyíltan Izrael meggyengítését és az amerikai katonai jelenleg kiszorítását tűzte ki célul a Közel-Keleten. Farea al-Muslimi, a Londonban működő Chatham House kutatóintézet jemeni szakértője rámutatott: a húszik nyilvánvalóan úgy döntöttek, hogy felvállalják a gátlástalan, teljes körű háború kockázatát. Ezzel a lépéssel egyrészt komoly szívességet tesznek iráni támogatóiknak, másrészt saját belső politikai pozícióikat próbálják megerősíteni a feszült jemeni társadalmon belül.
A lázadó mozgalom stratégiája arra a feltételezésre épül, hogy Szaúd-Arábia jelenleg rendkívül sebezhető pozícióban van. A szaúdi királyságot komolyan leköti az iráni drón- és rakétatámadások elhárítása, amelyek az elmúlt időszakban többször veszélyeztették a szaúdi olajfinomítókat és a stratégiai energetikai infrastruktúrát. Rijád számára a regionális stabilitás megőrzése és a gazdasági diverzifikációs programok lebonyolítása mindennél fontosabb lenne, ám a szomszédságában zajló eszkaláció folyamatosan elszívja az erőforrásokat.
Ugyanakkor Szaúd-Arábia jemeni szövetségi rendszere is súlyos belső repedéseket mutat. Tavaly decemberben éles konfliktus robbant ki Rijád és az Egyesült Arab Emírségek között, amelyek korábban együtt harcoltak a húszik ellen. Az Emírségek a Déli Átmeneti Tanács (STC) elnevezésű szeparatista mozgalmat támogatta, amely az adeni kormánynak is része volt, ám közben kinyilvánította szándékát a független Dél-Jemen visszaállítására. Amikor az STC fegyveresei átvették az ellenőrzést a déli tartományok jelentős része felett, a szaúdi vezetés ebben a jemeni egység és a politikai rendezés közvetlen fenyegetését látta.
A szaúdi légierő ezt követően csapást mért az STC csapataira és az emírségekbeli fegyverszállítmányokra, a déli szeparatista vezetés egy részét pedig Rijádba rendelték és ott házi őrizetbe helyezték. A szaúdi diplomácia mindent megtett az STC elszigetelésére, ami oda vezetett, hogy a szervezet jelenleg nyíltan szabotálja a nemzetközileg elismert adeni kormány működését. A szeparatisták és a szaúdiak közötti békülésnek jelenleg semmi jele, miközben Abu-Dzabi a hírek szerint tudatosan hagyja magára Szaúd-Arábiát a jemeni mocsárban.
Elemzők ugyanakkor figyelmeztetnek: a húszik könnyen túlbecsülhetik saját katonai és politikai képességeiket. A Sana'a Center for Strategic Studies kutatóintézet elemzése kiemeli, hogy a lázadók a Vörös-tengeren végrehajtott akciókat nem ideiglenes erődemonstrációnak szánták, hanem egy olyan tesztmezőnek, amellyel bebizonyíthatják, hogy képesek térdre kényszeríteni a világelitet. A felkelők egy helyi fegyveres csoportból regionális tényezővé kívánnak előlépni, ám a sikerek hatására hajlamosak túlértékelni saját súlyukat, ami végzetes stratégiai hibákhoz vezethet.
A nemzetközileg elismert jemeni kormány fegyveres erői és a szaúdi légierő technikai felszereltsége a korábbi évekhez képest jelentősen javult. Az adeni kabinet jobb minőségű nehézfegyverzettel és kiterjedtebb logisztikai háttérrel rendelkezik, mint a háború korai szakaszaiban. Ez azt jelenti, hogy a szembenálló felek egyike sem tud könnyű vagy gyors katonai győzelmet aratni, ami tartós, rendkívül véres és elhúzódó állóháborút vetít előre az egész országban.
A humanitárius helyzet ezzel párhuzamosan katasztrofális méreteket öltött. Az egészségügyi ellátórendszer összeomlott, az alapközművek működésképtelenek, az élelmiszerárak pedig a nemzetközi szállítási fennakadások miatt az egekbe szöktek. Az adeni lakosság és a menekülttáborokban élő százezrek számára a mindennapi túlélés jelent küzdelmet, miközben a nemzetközi segélyszervezetek forrásai folyamatosan csökkennek a globális válságok sokasodása miatt.
A jemeni polgárháború legújabb fejezete jól mutatja, miként válhat egy belső politikai és szociális elégedetlenségből kiinduló konfliktus a nagyhatalmi és regionális érdekek túszává. A Vörös-tenger tengeri folyosóinak elzárása, az iráni befolyás növekedése és a szaúdi-emírségekbeli ellentétek mind abba az irányba mutatnak, hogy a jemeni válság békés, diplomáciai rendezése a belátható jövőben elérhetetlenné válik, és az országra újabb sötét, erőszakkal teli időszak vár.