Tovább kutatnak túlélők után Kolumbiában
Versenyfutás zajlik az idővel a dél-amerikai államban napokkal a pusztító erejű természeti csapást követően. Több százan vesztették életüket és teljes városrészek dőltek romba. Az új elnök azonnali rendkívüli állapotot hirdetett a mentés irányítására.
Rendkívül erős, a Richter-skála szerinti 7,4-es erősségű földrengés rázta meg hétfőn a dél-amerikai országot a kora reggeli órákban. Az Amerikai Geológiai Szolgálat mérései szerint a fészek elhelyezkedése a Cordillera Occidental nyugati hegyvonulatának lejtőin, San José del Palmar község területe alatt volt. Mivel az országban a munkanap és az iskolai oktatás korán indul, a lakosság jelentős része már úton volt vagy a munkahelyén tartózkodott a csapás pillanatában. A szeizmikus hullámok végigsöpörtek a környező völgyeken, elérték a legfontosabb ipari és kulturális központokat, valamint az ország egyetlen jelentős csendes-óceáni kikötővárosát, Buenaventurát. Még a keleti hegyvonulat mentén fekvő fővárosban, Bogotában is riasztók szólaltak meg, az emberek pedig tömegesen menekültek az utcákra a szűnni nem akaró mozgás miatt.
A katasztrófa rombolása a kávétermesztő régióban mutatta a legsúlyosabb képet. A nyolcszázezer lakosú Pereirában egész épülettömbök dőltek össze pillanatok alatt, maga alá temetve a helyieket és az egyetemi hallgatókat. Több mint hetven épület omlott össze, köztük a helyi szabadegyetem egyes szárnyai. A szomszédos Manizales városában a félmilliós lakosságot rettegésben tartó lökések megrongálták a legmagasabb hazai templomépületet, a Nuestra Señora del Rosario katedrálist. Ennek tornyai súlyos szerkezeti károkat szenvedtek, ami különösen fájó a helyieknek, hiszen a történelmi emlékművet pontosan egy évszázaddal ezelőtt építették újjá egy pusztító tűzvész után. A helyi katolikus egyetemen a mentőcsapatok puszta kézzel és munkagépekkel küzdöttek a romok alatt rekedt túlélők kiszabadításáért.
Cali városában, amely az ország harmadik legnagyobb metropolisza, szintén súlyos veszteségeket regisztráltak. A városi egyetemi klinika épületének teteje beszakadt, maga alá temetve az intenzív osztály jelentős részét. Ennek következtében mintegy hatszáz beteget kellett az utcán, rögtönzött sátrakban és hordágyakon ellátni, miközben az orvosok az életmentő beavatkozásokat a szabad ég alatt folytatták. A rengés fészkéhez legközelebb eső kistelepüléseken a helyzet még drámaibb: a tartományi vezetők beszámolói szerint egyes kistérségekben az ingatlanok több mint nyolcvan százaléka lakhatatlanná vált vagy megsemmisült. A hivatalos áldozatszám folyamatosan emelkedik, ahogy a keresőcsapatok eljutnak a távolabbi helyszínekre, és a sérültek száma is több ezerre tehető.
A katasztrófa áldozatainak száma már az első órákban meghaladta a kétszázat, miközben több mint 1400 lakóház rongálódott meg, és tucatnyi egészségügyi intézmény működése vált lehetetlenné. Nyolc repülőtér kényszerült a járatok leállítására vagy a forgalom korlátozására a futópályák és a irányítótornyok átvizsgálása miatt. A szakértők kiemelték, hogy az elmúlt évtized legpusztítóbb földmozgásáról van szó az országban. A mentési munkálatokat nehezíti, hogy a hegyvidéki utakon földcsuszamlások keletkeztek, amelyek elvágták a külvilágtól a kisebb falvakat, így az oda eljuttatandó segélyszállítmányok fennakadnak a torlaszoknál.
A csapás időzítése szempontjából a legnehezebb politikai helyzetet teremtette meg, ugyanis a szövetségi állam élére alig néhány nappal korábban iktatták be az új elnököt, Abelardo de la Espriellát. Az újdonsült államfő azonnal lemondta tervezett külföldi útját, és személyesen vette át az országos krizisstáb irányítását. Ígéretet tett arra, hogy a kormány teljes kapacitással a mentésre és a károk felszámolására összpontosít, egyúttal előkészítette a nemzeti veszélyhelyzet kihirdetését az anyagi források átirányítása érdekében. A kinevezett elnök számára ez az első komoly próbatétel, mivel politikai kívülállóként nem rendelkezik bejáratott pártpolitikai hálózattal vagy saját embereivel a katasztrófavédelmi hatóságok élén.
Az államfő kénytelen a regionális vezetőkkel és a nagyvárosi polgármesterekkel szoros együttműködésben cselekedni. Különösen fontos számára a megállapodás Cali városvezetőjével, Alejandro Éderrel, akivel hasonló társadalmi háttérből érkeztek. A közigazgatás gyors átszervezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a nemzetközi segélyek és a központi pénzügyi alapok késlekedés nélkül eljussanak a megrongálódott kávégi régióba. A politikai elemzők rámutatnak, hogy a lakosság reakciója és az új vezetés cselekvőképessége határozza majd meg a kormányzat elkövetkező éveinek megítélését, hiszen a választók a gyors és hatékony állami segítségnyújtást várják el.
A szomszédos és a regionális államok ideológiai ellentéteken felülemelkedve ajánlották fel segítségüket a bajbajutott nemzetnek. Mexikó baloldali elnöke, Claudia Sheinbaum azonnali támogatásról biztosította az országot, amint tisztázódnak a pontos szükségletek. El Salvador államfője, Nayib Bukele mentőcsapatok és egészségügyi szakemberek bevetését ajánlotta fel a romok alatt rekedtek kimentésére. Az Egyesült Államok külügyminisztériuma szintén megerősítette, hogy szorosan nyomon követi az eseményeket, és logisztikai támogatást nyújt a mentési műveletekhez, miközben figyelmeztette az térségben tartózkodó állampolgárait a hatósági utasítások betartására.
A szeizmológiai elemzések szerint a rengés pusztító hatását némileg mérsékelte a földrajzi elhelyezkedése és a mélysége. Bár a kiváltott energia hatalmas volt, a maximális kioldódás 110 kilométeres mélységben történt a földfelszín alatt. Ez a tényező megmentette az országot a még súlyosabb összeomlástól, ellentétben a szomszédos Venezuelában korábban tapasztalt kettős földrengéssel, ahol a fészek mindössze tíz kilométeres mélységben volt, így a rombolás sokkal direktebb módon érte a felszíni struktúrákat. Mindazonáltal a szakemberek további utórengésekre figyelmeztetnek, és a sérült épületek elkerülésére szólítják fel a lakosságot.
A jelenlegi katasztrófa felidézi a kávéövezet korábbi tragédiáját, az 1999 januári földrengést, amely több mint 1100 ember életét követelte ugyanezen a vidéken. Az andoki törésvonalak mentén elterülő nemzet folyamatosan kitett a tektonikus mozgásoknak és a vulkáni aktivitásnak. A mostani csapás újjáépítési költségei a becslések szerint elérik a több milliárd dollárt, ami komoly terhet ró a nemzetgazdaságra. A megsérült infrastruktúra helyreállítása, a kórházak újjáépítése és az otthontalanul maradt családok elhelyezése hónapokig tartó összehangolt munkát igényel a központi szervektől és a nemzetközi közösségtől.
A hatóságok felszólították a lakosokat, hogy a visszatérés előtt alaposan vizsgáltassák át ingatlanaikat, kerüljék a liftek használatát, és minden repedést jelentsenek a katasztrófavédelemnek. A víz- és áramszolgáltatás sok helyen szünetel, a hálózatok helyreállítása folyamatban van. A legfontosabb feladat a romok alatt lévő túlélők felkutatása, mielőtt az időjárási viszonyok vagy a további utórengések újabb omlásokat idéznének elő. Az nemzetközi segítségnyújtás és a hazai összefogás mértéke kulcsfontosságú lesz a következő napok túlélési esélyeinek növelésében.