Elbukta az amerikai kormányzat a Harvard elleni pert

Megsemmisítő jogi vereséget szenvedett az amerikai igazságügyi minisztérium abban a kiemelt politikai és polgári jogi eljárásban, amelyet a Harvard Egyetem ellen indított a washingtoni kormányzat. A bostoni szövetségi bíróság elnöklő bírája, Richard G. Stearns helyt adott az egyetem határozott elutasítási kérelmének, és teljes egészében lesöpörte a szövetségi kormány beadványát. A döntés értelmében a washingtoni igazságügyi tárca által felhozott vádpontok és korábbi campusbeli incidensek túlságosan elszigeteltek, epizodikus jellegűek voltak ahhoz, hogy igazolják a szövetségi polgári jogi törvények folyamatos, intézményesített megsértését. Az eljárás megszüntetése súlyos csapást jelent a Fehér Ház azon átfogó stratégiájára, amely a tengerentúli elit egyetemek konzervatív kritikai össztüze és jogi nyomásgyakorlása révén próbált radikális változásokat kikényszeríteni a felsőoktatási szférában.

A washingtoni igazságügyi tárca még márciusban nyújtotta be a keresetet, azt állítva, hogy az Ivy League ligába tartozó cambridge-i intézmény súlyos mulasztásokat követett el a zsidó és izraelita hallgatók védelmében. A kormányzati beadvány szerint a gázai konfliktus kirobbanását követő palesztinpárti demonstrációk során az egyetemi vezetés tétlenül nézte, amint palesztinpárti csoportok zaklatták, megfélemlítették és fizikai inzultusoknak tették ki a zsidó diákokat. A tárca akkori vezetője, Pam Bondi és Harmeet Dhillon polgári jogi igazságügyiminiszter-helyettes kifejezetten azzal érveltek, hogy az egyetem szándékosan szemet hunyt az antiszemitizmus felett, sőt jutalmazta a szabályszegő tüntetőket. Washington az 1964-es polgári jogi törvény VI. cikkelyére hivatkozva nemcsak elmarasztalást követelt, hanem a szövetségi kutatási támogatások visszavonásával, valamint korábban kifizetett több milliárd dolláros költségvetési források visszakövetelésével is megfenyegette az egyetemet.

Richard Stearns bíró tömör, négyoldalas indoklásában azonban rámutatott arra, hogy az igazságügyi tárca alapvetően félreértelmezte a hivatkozott jogszabály célját és alkalmazási feltételeit. A bíró kiemelte, hogy a jogalkotó szándéka a polgári jogi törvény megalkotásakor a jövőbeni jogkövető magatartás elősegítése és ösztönzése volt, nem pedig a szövetségi támogatásban részesülő intézmények utólagos, szankciós jellegű büntetése. A bírói érvelés hangsúlyozta: a szövetségi hatóságoknak először hivatalosan értesíteniük kell az intézményt a hiányosságokról, és csak abban az esetben indíthatnak szövetségi pert, ha a megadott figyelmeztetést követően az egyetem megtagadja a jogkövető működés helyreállítását, vagy bizonyíthatóan folytatja a jogsértő gyakorlatot.

A bírósági vizsgálat megállapította, hogy a washingtoni kormányzat 2025. június 30-án küldte meg a hivatalos figyelmeztetést az egyetemnek, ám az ezután benyújtott, módosított keresetben egyetlen olyan releváns tényt sem tudott felmutatni, amely igazolná, hogy az intézményben a figyelmeztetést követően is fennmaradt volna a diszkriminatív környezet. A minisztérium által felsorolt egyedi esetek – mint a tüntetéseken elhangzott kirekesztő rigmusok vagy egy felvételt készítő diák meglökése – túlnyomórészt a 2023–2024-es tanévre korlátozódtak. Stearns bíró megjegyezte, hogy bár ezen múltbéli események súlyossága nem kérdőjelezhető meg, önmagukban és együttesen sem elegendőek ahhoz, hogy megalapozzák a jelenleg is tartó jogellenes intézményi működés vélelmét.

A Harvard Egyetem jogi védelme mindvégig azzal érvelt, hogy a szövetségi kormány politikai bosszúhadjáratot folytat az akadémiai szabadság és az autonóm felsőoktatási intézmények ellen. Alan M. Garber, az intézmény elnöke rámutatott, hogy a campus már jóval a szövetségi per megindítása előtt átfogó lépéseket tett a gyűlöletkeltés ellen: külön munkacsoportot hoztak létre az antiszemitizmus kiszorítására, átalakították a fegyelmi eljárásrendet, új dékánokat és tanulmányi vezetőket neveztek ki, továbbá elfogadták a Nemzetközi Holokauszt Emlékezési Szövetség hivatalos definícióját. Az egyetemi oktatói kar képviselői a bírósági döntést követően aláhúzták, hogy az ítélet egyértelműen bizonyítja: az egyetemen nem létezik szisztematikus gyűlöletkeltés, a kormányzati akciók pedig csupán ürügyként szolgáltak a független tudományos műhelyek megtörésére.

A mostani bírósági határozat egy hosszabb ideje húzódó, rendkívül éles konfliktus újabb állomása a tengerentúli adminisztráció és az elitirodák között. A Fehér Ház korábban az egyetemek sokszínűségi, méltányossági és befogadási programjait, a faji alapon történő felvételi eljárásokat, valamint a haladó szellemiségű oktatási irányvonalat támadta, miközben az antiszemita megnyilvánulásokra hivatkozva megkísérelte befagyasztani a kutatási forrásokat. Egy tavalyi bírósági ítélet már jogellenesnek nyilvánította több mint 2,6 milliárd dollárnyi állami kutatási pénz visszatartását, kimondva, hogy a kormányzat alkotmányellenes feltételeket szabott az intézménynek, s az antiszemitizmus elleni küzdelmet csupán füstfüggönyként használta fel.

A pereskedést megelőzően a Fehér Ház és az egyetem között zárt ajtók mögött egyeztetések zajlottak egy esetleges egyezségről, ám a tárgyalások teljesen zátonyra futottak. A kormányzat ugyanis több mint egymilliárd dolláros büntetőjellegű felajánlást és szervezeti átalakításokat követelt a Harvardtól, amit az intézmény elutasított, így az igazságügyi tárca végül a bírósági útra lépett. A mostani elutasító ítéletre reagálva Harmeet Dhillon igazságügyiminiszter-helyettes jelezte, hogy a tárca nem ért egyet a bírói döntéssel, és mérlegeli a fellebbezés lehetőségét, miközben az országos polgári jogi vizsgálatokat továbbra is folytatják.

A bostoni bíróság határozata a szélesebb felsőoktatási közösségben is komoly megkönnyebbülést váltott ki. Amerikai egyetemi szövetségek és oktatási tisztségviselők hangsúlyozták, hogy az antiszemitizmus és a diszkrimináció minden formája ellen határozottan fel kell lépni, de a polgári jogi jogszabályokat nem szabad politikai célú nyomásgyakorlásra vagy az egyetemi autonómia felszámolására felhasználni. A bírói döntés világos határt szabott a szövetségi hatalom beavatkozási kísérleteinek, megerősítve, hogy a jogállami keretek és a független igazságszolgáltatás megvédik a felsőoktatási intézményeket a politikai motivációjú kormányzati támadásoktól.