Végzetes választási játékba kezdhet a Hamász

Rendkívül feszült és átalakuló politikai környezetben lépett újra a palesztin nyilvánosság elé a Hamász. A gázai hátterű iszlamista szervezet váratlan bejelentést tett, miszerint megméretteti magát a Palesztin Hatóság által kiírt, november végére tervezett parlamenti választáson. A döntést a szervezet politikai bizottságának magas rangú tagja, Huszam Badran hozta nyilvánosságra az al-Aksza televízióban, hangsúlyozva, hogy a lehetséges legszélesebb nemzeti koalíció részeként kívánnak elindulni. A tájékoztatás szerint a mozgalom már hetek óta tárgyalásokat folytat több palesztin politikai frakcióval és független jelöltekkel. Ez a kezdeményezés azonban közvetlen kihívást jelent a Ciszjordániát irányító Mahmud Abbász elnöknek és az általa vezetett Fatah pártszervezetnek, amellyel a Hamász évtizedek óta éles hatalmi harcban áll.

A választási szándék bejelentését a Palesztin Hatóság vezetésével szembeni kemény kritikák kísérték. A Hamász határozottan elutasítja azokat a feltételeket és jogi szabályokat, amelyeket a ramallahi vezetés szabott meg a megmérettetésre. A feszültség két sarkalatos pont körül összpontosul. Egyrészt az államfő által elrendelt választási rendszerről és a parlament szerkezetéről van szó, másrészt arról az előírásról, amely kötelezi a választáson induló pártokat és jelölteket a Palesztin Felszabadítási Szervezet, vagyis a PLO politikai programjának és elveinek elismerésére. Ez utóbbi feltétel gyakorlatilag az oslói békefolyamat átvételét, Izrael elismerését, a fegyveres ellenállás feladását és a kétállami megoldás elfogadását jelentené.

A Hamász képviselői hangoztatják, hogy senkinek sincs joga a saját politikai agendáját ráerőltetni a többi szervezetre, és felhívták a figyelmet arra, hogy ezt a megkötést a palesztin politikai mozgalmak többsége elutasítja. Abbász elnök a választási törvény módosításaival próbálta meg elvárásként rögzíteni a PLO elvei iránti elkötelezettséget. A PLO keretein kívül álló iszlamisták számára ez elfogadhatatlan kompromisszumot jelentene. A palesztin belpolitikát hónapok óta fűtő vita nem csupán a jelöltség feltételeiről szól, hanem arról is, hogyan viszonyul egymáshoz a ciszjordániai és gázai lakosság képviseletét ellátó törvényhozó tanács és a teljes palesztin diaszpórát megtestesítő Palesztin Nemzeti Tanács.

Az elnöki elképzelések szerint a megválasztott parlamenti képviselők automatikusan helyet kapnának a nemzeti tanácsban is, átvéve az ottani helyek jelentős részét. Abbász korábban rendeletben emelte meg a parlamenti székek számát százharminckettőről kétszázra, hogy az lefedje a megszállt területeknek járó kvótát. Néhány nappal ezelőtt azonban az elnök visszakozott, és egy újabb döntéssel visszaállította a korábbi, 132 fős létszámot. A fennmaradó 68 hely sorsáról a tervei szerint nem közvetlen szavazással, hanem a PLO-n belüli belső egyezségekkel és kvótákkal döntenének. A fordulat komoly felháborodást váltott ki a civil szervezetek és a PLO-n kívüli politikai csoportok körében.

Ezt a társadalmi felháborodást és a Palesztin Hatósággal szembeni elégedetlenséget próbálja most kihasználni a Hamász. Huszam Badran a választást történelmi lehetőségnek nevezte a helyzet megváltoztatására és a nemzeti döntéshozatal két évtizede tartó kisajátításának felszámolására. A részvétel beláthatatlan politikai következményeket vonhat maga után. Legutóbb húsz évvel ezelőtt tartottak parlamenti választásokat a palesztin területeken, amikor a szervezet abszolút többséget szerzett. Az a győzelem mély politikai és földrajzi szakadáshoz vezetett: a fegyveres konfliktusok nyomán a Gázai övezet a Hamász ellenőrzése alá került, míg Ciszjordániában a Fatah tartotta meg a hatalmat.

A két évtizedes megosztottság és az elhúzódó háborús pusztítás után a Hamász most ismét arra az üzenetre épít, hogy a Fatah-vezetés tehetetlen az izraeli jelenléttel szemben, és a palesztin érdekeket egy keményebb fellépés jobban tudja képviselni. Bár a pusztító harcok miatt a Gázai övezetben és Ciszjordániában egyaránt felerősödtek a szervezetet érő bírálatok, a lakosság jelentős részében a fegyveres ellenállás gondolata továbbra is támogatottságot élvez. Ez leginkább annak tudható be, hogy a diplomáciai kísérletek és az államépítési folyamatok az elmúlt években nem hoztak áttörést a palesztin lakosság számára.

A választási készülődés ugyanakkor súlyos nemzetközi és regionális kérdéseket vet fel. A nemzetközi közösség és a nyugati államok jelentős része terrorszervezetként tartja számon a Hamászt, így egy esetleges választási sikerük ismételten ellehetetlenítené a Palesztin Hatóság nemzetközi finanszírozását és a diplomáciai kapcsolatok fenntartását. Mahmud Abbász és a ramallahi vezetés éppen ezért próbálja olyan jogi keretek közé szorítani a voksolást, amelyek garantálják a PLO-egyezmények sérthetetlenségét. A Hamász határozott elutasítása és elszántsága viszont azt jelzi, hogy a választások körüli politikai csata a palesztin területek jövőbeli berendezkedésének döntő ütközőzónájává válik.