Néma szupertankerek csatája a Hormuzi-szorosban
Titkos tengeri műveletekkel és kikapcsolt jeladókkal játszák ki az olajszállítók a közel-keleti háborús zárlatot, miközben Washington és Teherán között végletesen kiéleződött a feszültség.
Az automatikus helymeghatározó rendszerek tömeges lekapcsolása és a láthatatlanná válás vált a globális energiakereskedelem legfőbb túlélési eszközévé a világ legfőbb tengeri olajfolyosóján. A tengeri szállítócégek és a nyersolajat mozgató óriásvállalatok radikális lépésekre kényszerültek, miután a katonai konfliktus és a politikai patthelyzet miatt az áthaladás életveszélyessé, valamint átláthatatlanná vált. A legfrissebb műholdas adatok és piaci elemzések azt mutatják, hogy a nyersolajat szállító szupertankerek jelentős része napokra vagy hetekre teljesen eltűnik a globális hajókövető rendszerekből, miközben átszelik a Hormuzi-szorost és a Bab el-Mandeb tengerszorost. A hajók a több ezer kilométeres utat digitális sötétségben teszik meg, hogy kikerüljék a megfigyelést és a lehetséges katonai csapásokat, így tartva életben a nemzetközi nyersolaj-ellátást.
A térségben tapasztalható feszültség a napokban tovább éleződött, miután a két szembenálló fél újabb nyilatkozatokkal mélyítette el a diplomáciai válságot. Donald Trump amerikai elnök a nyilvánosság előtt hangoztatta, hogy az Egyesült Államok teljes ellenőrzést gyakorol a szoros felett, és felvetette annak lehetőségét, hogy a tengerszorost amerikai felségterületté nyilvánítsák. A kijelentésre Teherán rendkívül határozottan reagált. Kaszem Garibabadi iranivízum- és külügyi tisztségviselő az X mikroblog-platformon leszögezte, hogy a stratégiai vízi út feletti döntési jog egyedül Iránt illeti meg, és a tengerszoros lezárása vagy megnyitása kizárólag teheráni fennhatóság alatt történhet. Az iráni fegyveres erők közös parancsnoksága szintén megerősítette, hogy egyetlen tengeri jármű sem haladhat át engedély nélkül a szoroson.
A katonai és gazdasági feszültség gyökerei az év elejére nyúlnak vissza. Az amerikai és izraeli csapásmérések megindulását követően Teherán ténylegesen lezárta a tengerszorost, amely korábban a világ tengeri nyersolaj- és cseppfolyósítottföldgáz-szállítmányainak csaknem egyötödét bonyolította le. Válaszul Washington tengeri blokádot vezetett be az iráni kikötők és teheráni felségjelzésű hajók ellen. Bár a nyár elején átmeneti fegyverszüneti megállapodás született, a felek közötti egyezség néhány hét alatt összeomlott. Az iráni erőfokozások és a választorpedók, valamint az amerikai bombázások miatt a Hormuzi-szoros forgalma messze elmarad a korábbi időszakok átlagától, ami tartósan magas szinten tartja a nyersolaj világpiaci árát.
A globális logisztikai piacon alkalmazott eljárás, a "sötét áthaladás" (Dark Passage) eredetileg arra szolgált, hogy a hajók elkerüljék az iráni hadi tengerészet és a regionális fegyveres csoportok észlelését. A konfliktus kezdeti szakaszaiban a szupertankerek csupán néhány órára kapcsolták ki az automata azonosító rendszereiket (AIS), amíg közvetlenül áthaladtak a legveszélyesebb szűkületeken. Mára azonban a vízi úton kialakult torlódások, a fokozott katonai jelenlét és a tengeri ellenőrzések miatt ezek a vakrepüléshez hasonlítható utak akár egy hetet vagy még több időt is igénybe vesznek. Bizonyos tartályhajók több ezer kilométerre az eredeti eltűnési ponttól bukkananak fel újra a műholdas képernyőkön, telítve szállítmánnyal.
A transzponderek tartós kikapcsolása mellett a nemzetközi energiakereskedők és hajózási társaságok összetett logisztikai műveleteket alkalmaznak az áru származásának és útvonalának leplezésére. Az egyik legelterjedtebb módszer az úgynevezett ingajárat-kereskedelem, amelynek során a nyersolajat még a szoros előtt vagy közvetlenül utána átrakodják más szállítóhajókra. A nyílt tengeri hajóról hajóra történő átrakodás (Ship-to-Ship transfer) szinte teljesen lehetetlenné teszi a nemzetközi megfigyelők számára a szállítmányok pontos eredetének nyomon követését.
A piacon dokumentált esetek jól szemléltetik a tengeri ködösítés mértékét. A Romania Prosperity nevű szupertanker az Ománi-öbölben fekvő Fudzseira partjainál tűnt el a műholdas rendszerekből, majd tíz nappal később bukkant fel ugyanabban a térségben. A műholdas adatokból nem állapítható meg, hogy a hajó megtartotta-e az eredeti rakományát, vagy átrakodta azt egy másik vízi járműre, mielőtt visszatért volna a Perzsa-öbölbe újabb nyersolajért. Egy másik óriási tartályhajó, az Alexandros üresen tűnt el a Vörös-tenger északi részén, majd hetekkel később félig megrakodva bukkant fel India közelében. Hasonló utat járt be a Kuwait Prosperity is, amely megrakodva hagyta el a Perzsa-öbölt, kikapcsolta helymeghatározóját, és csak tíz nap múlva adott újra jelet Indonézia partjainál.
A magas olajárak és az óriási profitok miatt a nagy állami vállalkozások sem maradnak ki a kockázatos műveletekből. Az Egyesült Arab Emírségek állami olajvállalata, az Abu Dhabi National Oil Company (ADNOC) szintén igénybe veszi a kikapcsolt transzponderes szállítást, hogy iraki nyersolajat juttasson át a szoroson. A logisztikai piacon tapasztalható napi bérleti díjak és a szállítmányok felárai akkora nyereséget biztosítanak, amely bőségesen kárpótolja a szállítókat a katonai fenyegetésekből fakadó veszélyekért.
A tengeri elemzők rámutatnak, hogy a láthatatlan áthaladások elterjedése a globális szállítási környezet gyökeres változását jelzi. A tengeri logisztikai adatok elemzése szerint a transzponderek kikapcsolása szorosan követi a diplomáciai és katonai feszültség hullámzásait. Amikor a nyár folyamán rövid ideig érvényben volt a törékeny tűzszünet, a hajók többsége ismét nyilvánosan sugározta a pozícióját. Amint azonban Teherán újra elrendelte az ellenőrzéseket és a célzott intézkedéseket, a jel nélküli utak aránya azonnal megugrott.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a jemeni huszi fegyveresek újabb korlátozásokat és blokádot hirdettek a szaúdi olajszállítmányokra a Vörös-tengeren, ami még inkább kiterjesztette a digitális álcázási gyakorlatot a Bab el-Mandeb tengerszorosra és az Ádeni-öbölre. A tengeri elemzőhálózatok mérései szerint az amerikai tengeri zár szigorítása óta a szoroson áthaladó nyersolaj- és termékszállító tartályhajók több mint hatvan százaléka aktív helymeghatározó jel nélkül teszi meg az utat. Ez az arány a korábbi normális időszakok többszöröse, ami jól mutatja a nemzetközi tengeri kereskedelem teljes átalakulását.
A tengeri árnyékflotta és a sötét áthaladások terjedése mélyreható következményekkel jár a globális gazdaságra nézve. A láthatatlanná váló hajók miatt a piaci elemzők és a kormányzatok képtelenek pontos képet alkotni a tengeren lévő olajkészletek valós mennyiségéről. A hiányzó adatok miatti bizonytalanság folyamatos ingadozást okoz a tőzsdéken, miközben az olajszállítmányok fizikai védelmét biztosító haditengerészeti kötelékek dolgát is megnehezíti az átláthatatlanság. A szupertankerek néma háborúja a tengerszorosokban így nemcsak a Közel-Kelet biztonságát, hanem a teljes világgazdaság stabilitását veszélyezteti.