Vidnyánszky marad, de átvilágítják a Nemzeti Színházat
Tarr Zoltán miniszter menesztés helyett törvényességi, szakszerűségi és hatékonysági ellenőrzést rendelt el az intézménynél. A vizsgálat tizenhárom év vezetői döntéseit, közpénzfelhasználását és kulturális rendszerben betöltött szerepét is fókuszba állíthatja.
Vidnyánszky Attila egy nappal korábban még arról beszélt, hogy szerinte a minisztérium a távozását készíti elő. Augusztus 14-én azonban Tarr Zoltán társadalmi kapcsolatokért és kultúráért felelős miniszter szerződésbontás helyett törvényességi, szakszerűségi és hatékonysági átvilágítást jelentett be. A Nemzeti Színház igazgatója megkapta az ellenőrzés protokollját, és a miniszter közlése szerint elfogadta azt, együttműködést ígért. A döntés pillanatnyilag elkerülte a látványos kultúrpolitikai összecsapást, ugyanakkor egy sokkal szélesebb kérdést nyitott ki: hogyan lehet értékelni egy tizenhárom éve ugyanazon vezető által irányított, politikailag kiemelt állami kulturális intézményt.
Vidnyánszky Attila 2013-ban vette át a Nemzeti Színház vezetését, jelenlegi megbízatása 2028-ig szól. Igazgatói korszaka alatt az intézmény művészeti arculata, nemzetközi kapcsolatrendszere és közéleti szerepe is erősen összefonódott személyével. A Madách Nemzetközi Színházi Találkozó, a MITEM 2014-es elindítása kétségtelenül jelentős nemzetközi fesztivált teremtett Budapesten. A színház több kontinens társulatait fogadta, és Vidnyánszky következetesen olyan nemzeti, klasszikus és kelet-közép-európai színházi hagyományt képviselt, amelyet saját művészeti programjának tekintett.
Közben a rendező a Fidesz kultúrpolitikájának egyik központi szereplőjévé vált. 2020-ban ő lett a Színház- és Filmművészeti Egyetem fenntartására létrehozott alapítvány kuratóriumának elnöke. Az egyetem modellváltása, az intézményi autonómia körüli vita, a hallgatói blokád és a korábbi vezetés távozása hónapokra a magyar közélet egyik legélesebb kulturális konfliktusát hozta létre. Vidnyánszky szerint a korábbi SZFE világnézetileg és szakmailag bezárkózott, ellenfelei viszont politikai hatalomátvételt láttak a kuratóriumi rendszerben. Ez a konfliktus máig meghatározza, hogyan ítéli meg őt a kulturális közeg két része.
A Nemzeti átvilágítása ezért csak akkor lesz szakmai vizsgálat, ha nem Vidnyánszky politikai szerepéről akar ítéletet mondani. A törvényességi ellenőrzésnek szerződéseket, beszerzéseket, foglalkoztatást, támogatások felhasználását és belső szabályzatokat kell vizsgálnia. A szakszerűségi értékelésnek az intézmény feladatához, vállalt programjához és szakmai eredményeihez kell mérnie a működést. A hatékonyság pedig költségeket, nézőszámot, kihasználtságot, produkciós ráfordításokat és a közpénzből létrehozott értéket jelent. Ezek egyike sem vezethető le abból, hogy az igazgató közel állt-e az előző kormány kulturális elképzeléseihez.
A közpénzügyi adatok azonban indokolják az alapos vizsgálatot. A Nemzeti Színház állami intézményként milliárdos nagyságrendű éves támogatásból működik. A 2023-as adatok alapján az alapműködési támogatás meghaladta a 2,6 milliárd forintot, miközben a nézőszám százezer körüli nagyságrendben mozgott. Az intézmény saját későbbi beszámolói ugyanakkor növekvő aktivitásról szóltak: a 2024/25-ös évadban több mint négyszáz előadást és 130 ezret meghaladó nézőszámot közöltek. Egy korrekt átvilágításnak több év adatait kell egységes módszertannal összehasonlítania, és azt is figyelembe kell vennie, hogy egy nemzeti intézmény feladata nem mérhető pusztán jegybevételben.
A színház működésének legsúlyosabb válsága 2023 novemberében történt, amikor a Rómeó és Júlia előadása közben Horváth Lajos Ottó és Szász Júlia több métert zuhant a díszletből és súlyosan megsérült. Vidnyánszky Attila akkor benyújtotta lemondását, végrehajtói felelősségre hivatkozva, de Csák János kulturális miniszter azt nem fogadta el azonnal, végül az igazgató a helyén maradt. Az eset után hosszú vita zajlott a munkavédelmi felelősségről, a próbafolyamat és a díszlet biztonságáról, illetve arról, milyen vezetői következménynek kell követnie egy ilyen balesetet. A mostani vizsgálatnál ennek az ügynek a kezelését is indokolt áttekinteni.
A Nemzeti Színház különleges helyzetben van, mert egyszerre repertoárszínház, reprezentatív állami kulturális intézmény és nemzetközi fesztiválközpont. Emiatt a hatékonyságot sem lehet ugyanúgy mérni, mint egy kereskedelmi színháznál. Egy külföldi társulat meghívása drága lehet, miközben kulturális diplomáciai értéket teremt. Egy ritkábban játszott klasszikus előadás kevésbé hoz jegybevételt, mégis része lehet a közszolgálati küldetésnek. Ugyanakkor éppen a sajátos státusz miatt különösen szigorú átláthatóság indokolt: a közpénzből finanszírozott művészeti szabadságot a kiadások nyilvános és szakmailag értelmezhető bemutatása védi, a számok eltitkolása viszont gyengíti.
Tarr Zoltán döntése politikailag is jelzés. Az új kormány előtt két rossz lehetőség állt. Ha azonnal leváltja Vidnyánszkyt, könnyen igazolja azt a fideszes állítást, hogy kulturális tisztogatás kezdődött. Ha érintetlenül hagyja az összes korábbi vezetői és pénzügyi gyakorlatot, lemond az ellenőrzésről, amelyet más állami intézményeknél is elrendelt. Az átvilágítás köztes út: előbb tényeket gyűjt, utána lehet személyi döntést hozni. Ez csak akkor marad hiteles, ha ugyanezt a mércét alkalmazzák politikailag kevésbé látványos intézményeknél és az újonnan kinevezett vezetőknél is.
Vidnyánszky Attila személye körül ugyanakkor elkerülhetetlenül jelen marad a kultúrharc. Az elmúlt másfél évtizedben a magyar kulturális intézményrendszer több területén változott a finanszírozás, a vezetők kiválasztása és a döntéshozó testületek összetétele. A Nemzeti, az SZFE, a Magyar Művészeti Akadémia és különböző támogatási programok körül ugyanaz az alapvita ismétlődött: hol ér véget a demokratikusan megválasztott kormány kulturális prioritásainak joga, és hol kezdődik az intézményi autonómia. Az új kabinet akkor tud szakítani ezzel az örökséggel, ha a saját ízlését sem emeli adminisztratív mércévé.
A vizsgálat eredménye ezért a Nemzeti jövőjénél szélesebb jelentőségű lehet. Ha tételesen bemutatja a gazdálkodást, a szerződéseket, a szakmai teljesítményt, a munkavédelmi rendszert és az intézményi döntéshozatalt, akkor használható mintát adhat más kulturális intézmények ellenőrzéséhez is. Ha viszont néhány politikai konfliktus és kiragadott kiadás listájává válik, a régi kultúrharc új szereposztásban folytatódik. Vidnyánszky egyelőre marad. A következő fontos dátum az lesz, amikor az átvilágítás dokumentált megállapításait nyilvánosságra hozzák.