Kim és Putyin újra egymás mellé sorakoztatja erőit

Kim Dzsongun és Vlagyimir Putyin a japán gyarmati uralom alóli koreai felszabadulás 81. évfordulója alkalmából váltott üzenetet augusztus 15-én, és mindketten az egyre szorosabb orosz–észak-koreai kapcsolat folytatását hangsúlyozták. A phenjani állami hírügynökség szerint Kim az orosz elnök gratulációjára válaszolva a közös küzdelem történetéről és a barátság hagyományáról beszélt. Putyin arra emlékeztetett, hogy a kapcsolat gyökerei a Japán ellen harcoló szovjet katonákig nyúlnak vissza, és azt ígérte, az együttműködés minden területen folytatódik. A történelmi hivatkozás ma már jóval több ünnepi formulánál: Moszkva és Phenjan katonai együttműködése az ukrajnai háború egyik fontos tényezőjévé vált.

A két ország közeledése 2022 után gyorsult fel. Oroszország a nyugati szankciók és a hosszú háború miatt nagy mennyiségű tüzérségi lőszerre, rakétára és emberi erőforrásra szorul, Észak-Korea pedig évtizedek óta hatalmas készleteket halmozott fel szovjet eredetű kaliberekből. Phenjan számára Moszkva olyan partner lett, amely kész gazdasági, energetikai és katonai segítséget adni olyan területeken, ahol az ENSZ-szankciók és a nemzetközi elszigeteltség korábban szűk mozgásteret hagyott. A kapcsolat így kölcsönös szükségletekre épül: az egyik fél háborút vív Európában, a másik modernizálni akarja fegyveres erőit és csökkenteni külső kiszolgáltatottságát.

Észak-Korea az elmúlt időszakban katonákat és fegyvereket is küldött Oroszország támogatására. A phenjani részvétel a koreai háború óta az ország legjelentősebb közvetlen bekapcsolódása külföldi fegyveres konfliktusba. A lőszerszállítások különösen fontosak Moszkvának, mert az ukrajnai fronton napi szinten óriási mennyiségű tüzérségi lövedék fogy. Észak-koreai ballisztikus rakéták is megjelentek az orosz fegyvertárban, az ukrán hatóságok több támadásnál ilyen eredetre utaló maradványokat mutattak be. A katonai együttműködés miatt egy távol-keleti diktatúra fegyveripara közvetlenül befolyásolja az európai háború erőviszonyait.

A partnerséget a 2024-ben aláírt átfogó stratégiai szerződés emelte magasabb szintre. A megállapodás kölcsönös segítséget helyez kilátásba fegyveres támadás esetén, és politikai keretet ad a katonai, technológiai és gazdasági kapcsolatok bővítésének. Kim és Putyin találkozói azóta rendszeressé tették azt az üzenetet, hogy a két ország hosszú távú szövetséget épít. Moszkva ezzel azt mutatja, hogy a nyugati elszigetelési kísérletek ellenére is vannak katonailag használható partnerei. Phenjan számára az orosz kapcsolat nemzetközi legitimitást ad, és hozzáférést teremthet olyan technológiákhoz, amelyekhez más úton nehezen jutna hozzá.

A legérzékenyebb területek közé tartozik az űrtechnológia, a légvédelem, a rakétahajtóművek és a korszerű repülőgép-rendszerek kérdése. Nyugati és dél-koreai szakértők régóta figyelik, hogy Oroszország milyen technológiai ellenszolgáltatást ad a lőszerekért és katonai támogatásért. Minden konkrét átadás nem bizonyítható nyilvánosan, de az orosz segítség lehetősége önmagában is aggasztja Szöult, Tokiót és Washingtont. Észak-Korea nukleáris és ballisztikus programja évek óta gyorsan fejlődik, ezért akár egy-egy speciális technológiai részterület javulása is érezhetően növelheti a fenyegetést a Koreai-félszigeten.

Az évfordulóhoz időzítve a Pallada nevű orosz hajó is befutott Vonszan kikötőjébe jóindulatú látogatásra. A gesztus a katonai és politikai kapcsolat látványos része, amelyet Phenjan belpolitikai propagandájában is használhat. Észak-Korea évtizedeken át Kínára támaszkodott szinte kizárólagos nagyhatalmi partnerként. Moszkva újbóli megjelenése több mozgásteret ad Kimnek Pekinggel szemben is. Kína továbbra is messze Észak-Korea legfontosabb kereskedelmi kapcsolata, de a koreai vezetés számára előnyös, ha két nagyhatalom között tud egyensúlyozni.

A másik oldalon Dél-Korea újabb párbeszédet ajánlott. Lee Jae Myung dél-koreai elnök a felszabadulás napi ünnepségen békés együttélésről beszélt, konfliktusmegelőző garanciákat sürgetett, és azt javasolta, hogy a két Korea dolgozzon a fegyverszünetet felváltó békerendszeren. Az 1950–1953-as koreai háború ugyanis fegyverszünettel ért véget, hivatalos békeszerződés azóta sem született. Szöul szerint a tárgyalások a nukleáris program korlátozásának lehetőségeit is érinthetnék.

Phenjan eddig elutasította Lee közeledési kísérleteit, és az amerikai–dél-koreai hadgyakorlatokat provokációnak minősíti. A két Korea között ezért egyszerre jelenik meg a párbeszéd ajánlata és a katonai feszültség. Vasárnap újabb incidensről is érkezett jelentés a demarkációs vonal térségéből, ahol dél-koreai katonák figyelmeztető lövéseket adtak le észak-koreai katonák mozgása miatt. Az ilyen események megmutatják, milyen gyorsan katonai válsággá válhat egy félreértés egy olyan határon, ahol mindkét oldalon jelentős erők állomásoznak.

A moszkvai kapcsolat ezt az egyensúlyt tovább nehezíti. Ha Észak-Korea a háborús tapasztalatokból korszerűbb harcászati tudást, drónkezelési eljárásokat vagy tüzérségi módszereket sajátít el, az a Koreai-félszigeten is megjelenhet. Oroszországnak közben értékes tapasztalatot jelent az észak-koreai fegyverek harctéri alkalmazása. A két hadsereg együttműködése ezért olyan tanulási folyamatot hoz létre, amelynek eredménye mind Európában, mind Kelet-Ázsiában érezhető lehet.

Az európai országok számára ez teszi különösen fontossá a phenjani–moszkvai kapcsolatot. Észak-Korea korábban főként ázsiai nukleáris fenyegetésként jelent meg az európai biztonságpolitikai gondolkodásban. Az ukrajnai háborúval a helyzet megváltozott: észak-koreai lőszer, rakéta és katona közvetlenül segíti azt az orosz hadsereget, amely Európában vív háborút. Az orosz ellenszolgáltatás pedig visszahat a Távol-Kelet erőviszonyaira. A két válságtérség így egyre szorosabban összekapcsolódik.

Kim és Putyin ünnepi üzenetváltása ezért pontosan beleillik a két vezető stratégiájába. Mindketten történelmi közösséget és nyugati nyomással szembeni összetartást mutatnak fel, miközben nagyon konkrét katonai érdekek kötik össze őket. A szövetség tartóssága attól függ, mennyire marad kölcsönösen előnyös az ukrajnai háború után is. Jelenleg kevés jel utal lazulásra: Moszkvának továbbra is szüksége van utánpótlásra, Phenjan pedig olyan nagyhatalmi támogatóra talált, amely kevés politikai feltételt szab.