Vietnam állami programmal fékezné a fiúgyermek-lázat

Vietnam 2035-re a biológiailag természetesnek tekintett szintre szeretné visszaszorítani a születéskori nemi arányt. Az egészségügyi minisztérium társadalmi egyeztetésre bocsátott tervezete szerint 2030-ra 109 fiú alá kellene csökkenteni a száz lányra jutó fiú újszülöttek számát, öt évvel később pedig körülbelül 106-os arány lenne a cél. A program hátterében egy több mint két évtizede tartó demográfiai torzulás áll, amelyet a fiúgyermekek hagyományos előnyben részesítése és a modern terhességi diagnosztika elterjedése egyszerre erősített fel.

A vietnami adatok hosszú ideje kilógnak a természetes születési arányból. A minisztérium szerint 2016-ban száz lányra 112,2 fiú jutott, 2018-ban pedig 114,8-ra emelkedett az érték. 2025-re 110 körülire mérséklődött, ami javulás, de még mindig jelentős eltérés a természetes tartománytól. Egy ekkora különbség néhány év alatt alig érzékelhető a mindennapi életben, évtizedes távlatban azonban százezres, akár milliós többletet hozhat létre a férfi népességben.

A kormányzati tervezet szerint a fiúgyermek iránti preferencia társadalmi és családi gyökerei mélyek. Sok családban a fiúhoz kapcsolódik a családnév továbbvitele, az időskori gondoskodás elvárása, az öröklés és az ősök tiszteletéhez kötődő rítusok fenntartása. A korábbi évtizedekben a családok több gyermek vállalásával tudtak alkalmazkodni ehhez az elváráshoz. A termékenység csökkenésével viszont egyre kisebb lett a mozgástér: ha egy család egy vagy két gyermeket tervez, a fiúörökös iránti nyomás sokkal közvetlenebbül jelenhet meg.

A technológia szintén megváltoztatta a helyzetet. Az ultrahang és más prenatális vizsgálatok széles körű hozzáférhetősége lehetővé teszi a magzat nemének korai megismerését. Vietnam jogszabályai tiltják a nemi alapon történő magzatválasztást, a gyakorlat ellenőrzése azonban nehéz. A minisztérium ezért szigorúbb vizsgálatokat tervez az egészségügyi intézményekben, erőteljesebben ellenőrizné az interneten hirdetett szolgáltatásokat, és fellépne azokkal szemben, akik közvetlenül vagy burkoltan nemválasztást kínálnak.

A probléma kezelése azért érzékeny, mert a tiltás önmagában kevés. Ha a családok gazdasági és kulturális okokból továbbra is értékesebbnek tartják a fiúgyermeket, az ellenőrzés szigorítása legfeljebb a módszereket tolhatja rejtettebb csatornákba. A tervezet ezért társadalmi kampányokat is előír. Ezek célja a lánygyermekek értékének hangsúlyozása, a nők öröklési és gazdasági szerepének erősítése, valamint annak tudatosítása, hogy az időskori biztonságot ne kizárólag a fiú leszármazott jelenlétéhez kössék.

A demográfiai következmények már most előre jelezhetők. Ha hosszú időn keresztül több fiú születik, egy-két évtizeddel később a házassági korú népességben jelentős férfitöbblet jelenik meg. Ez különösen az alacsonyabb jövedelmű vidéki közösségekben okozhat feszültséget, ahol a fiatal férfiak számára nehezebbé válhat a pártalálás. A vietnami tervezet a várható társadalmi hatások között említi a nemek közötti egyenlőtlenség erősödését, a nőkkel és lányokkal szembeni erőszak kockázatát, valamint az emberkereskedelem veszélyét.

Vietnam nincs egyedül ezzel a problémával. Kína, India és több más ázsiai ország korábban hasonlóan torz születési arányokat tapasztalt. A tapasztalatok arra utalnak, hogy a javulás általában lassú, és akkor tartós, ha a jogi tiltást társadalmi változás kíséri. A városi életforma terjedése, a nők magasabb iskolai végzettsége, a munkaerőpiaci részvétel növekedése és a szociális ellátórendszer erősödése egyaránt csökkentheti a fiúörökös gazdasági jelentőségét.

A vietnami helyzetet különösen összetetté teszi, hogy az ország közben a másik irányból is demográfiai nyomás alá került. A születésszám csökken, a társadalom öregszik, ezért a kormány egyre inkább több gyermek vállalására ösztönözné a párokat. Ez nehéz egyensúly: a népességpolitika egyszerre szeretné emelni a termékenységet és megszüntetni a fiúgyermekek előnyben részesítését. Ha az ösztönzők rosszul vannak kialakítva, akár újra megerősíthetik a hagyományos családi elvárásokat.

A tervezett 2035-ös cél ezért több egy statisztikai mutatónál. A száz lányra jutó 106 fiú elérése azt jelezné, hogy a családi döntésekben jóval kisebb szerepet játszik a gyermek neme. Ehhez az egészségügyi ellenőrzés mellett öröklési, foglalkoztatási, oktatási és szociálpolitikai lépésekre is szükség lehet. A vietnami kormány számára a következő évek egyik feladata az lesz, hogy a tiltó eszközöket úgy egészítse ki ösztönzőkkel, hogy a családok számára a lány és a fiú gazdasági és társadalmi értéke valóban közeledjen egymáshoz.

A program sikere azért is fontos, mert Vietnam több mint százmilliós népességével Délkelet-Ázsia egyik legjelentősebb országa. Egy tartós nemi aránytalanság munkaerőpiaci, lakhatási, családpolitikai és közbiztonsági következményeket hozhat. A mostani tervezet azt mutatja, hogy Hanoi már hosszú távú társadalmi kockázatként kezeli a problémát, és nem elégedne meg azzal, hogy a mutató a 2018-as csúcsról lassan lefelé tart.