Rejtélyes bűnügyi nyomozás e híres bárónő ügyében
Megválaszolatlan kérdések és elhallgatott tanúvallomások kísérik a Macerata környékén elkövetett tragikus eset átdolgozott aktáit. A helyi hatóságok végleg lezárják az évtizedes olaszországi bűnügyet, miközben az elkövetők személye ismeretlen marad.
A közép-olaszországi Macerata tartományban fekvő Sarnano lenyűgöző középkori utcáit és a környező Monti Sibillini hófödte csúcsait csaknem fél évszázada kíséri egy tisztázatlan bűnügyi tragédia emléke. Az 1980 novemberének végén nyomtalanul eltűnt két nő, a neves pénzügyi dinasztiához házasság révén kapcsolódó Jeannette Bishop – széles körben ismert nevén Rothschild bárónő – és olasz asszisztense, Gabriella Guerin feltételezett meggyilkolásának ügye a mai napig Olaszország egyik legösszetettebb rejtélye. A maceratai ügyészség friss vizsgálatai ellenére Giovanni Fabrizio Narbone vezető ügyész a napokban megerősítette, hogy a hatóságok az eljárás végleges lezárására és az akták irattárba helyezésére készülnek, mivel a hiányzó bizonyítékok és a kulcsfontosságú tanúk elhallgatása miatt a pontos tényállás felderítése végérvényesen ellehetetlenült.
A rendőrségi összefoglalók és az újraértékelt tanúvallomások alapján a tragikus események láncolata 1980. november 29-én délután kezdődött a Macerata tartománybeli Sarnanóban. A negyvenéves brit exmodell, Jeannette Bishop és 39 éves segítője, Gabriella Guerin az Ai Pini hotelben szálltak meg, miközben a bárónő a környéken vásárolt udvarházának felújítási munkálatait irányította. A falu építésze, Nazzareno Venanzi a hivatalos jegyzőkönyvek szerint óva intette a nőket a hegyvidéken közeledő hóvihartól, miután azok kirándulást terveztek a Piani di Ragnolo vidékére. A figyelmeztetések ellenére a nők elindultak a keskeny hegyi úton Siena rendszámú, fekete Peugeot 104-es személygépkocsijukkal, ám az estébe nyúló órákban nyomtalanul nyomuk veszett.
A nők utolsó mozgásának rekonstruálása során számos ellentmondó tanúvallomás keletkezett a helyi lakosok és az átutazók részéről. Délután négy óra előtt a Sassotetto településen található Sibilla menedékház tulajdonosa látta a két nőt, amint egy fehér ruhát viselő ismeretlen férfival kávéztak és beszélgettek. Később Sarnano központjában egy építőanyag-kereskedésben intézkedtek, majd délután ötkor a szállodájuk közelében látták elhaladni a gépkocsit. A helyi tisztségviselők vallomása szerint este hét órakor a gépkocsi még a főtéren parkolt, tíz perccel később pedig a hegyi remeteség gondnoka vélte látni a felfelé haladó járművet. Giorgio Eleuteri helyi turisztikai szakember a friss nyomozati kihallgatáson felidézte, hogy aznap este több jármű száguldott a hegy irányába, és határozott meggyőződése szerint a nőket erőszakkal kényszerítették a hegyvidéki útra.
A másnap reggel kitört ítéletidő és a vastag hóréteg megakadályozta az azonnali felkutatásukat, így a hatóságok heteken át nem bukkantak a nők nyomára. December 18-án az intenzív keresés első jelentős eredményeként megtalálták a hófúvás által teljesen beborított fekete személygépkocsit egy hegyi parkolóban. A jármű közvetlen közelében fekvő Villa Galloppa nevű pásztorszállás átvizsgálása során az igazságügyi szakértők elégetett bútorokat, tüzelőanyagot, mosatlan edényeket és emberi hajszálakat találtak a mosdókagylóban. A helyszíni nyomok arra utaltak, hogy a menedékházban valakik hosszabb időt töltöttek el a kinti hóvihar idején, ám a nyomozók akkor nem tudták megállapítani, hogy az eltűnt személyek tartózkodtak-e az épületben.
A bűnügyben a döntő, ám újabb kérdéseket felvető fordulat 1982 januárjában következett be, miután a bárónő második férje, Stephen May százmillió lírás nyomravezetői díjat tűzött ki. Alig két héttel a felajánlást követően három helyi vadász emberi csontvázmaradványokra bukkant a Fiastra községhez tartozó Podalla szakadékában, mintegy ötkilométerre az elhagyott gépjárműtől. A helyszínelés során megtalálták Jeannette Bishop személyes holmijait és táskáját is. A törvényszéki orvosszakértői vizsgálatok ugyanakkor nem tudták megállapítani a halál pontos okát, ráadásul a maradványok alatt hiányoztak a bomlási folyamatok szokásos biológiai nyomai, ami arra utalt, hogy a testeket utólag szállították a megtalálási helyre.
A csontok előkerülése után a nyomozóhatóságok több párhuzamos elméletet vizsgáltak, bevonva a brit Scotland Yard nyomozóit is a nemzetközi szálak felderítésébe. Felmerült, hogy a bárónő halála összefüggésben állhatott a műkincskereskedelem illegális hálózataival, vagy a római Christie's aukciósházból elkövetett ötmilliárd lírás műkincsrablás hátterével. A helyszínen megtalált karóra rejtélye tovább növelte a gyanút, mivel a mechanikus szerkezet dátumkijelzője az eltűnés utáni napokat mutatta, ami arra utalt, hogy az áldozat napokig életben volt. A korabeli vizsgálatot vezető Alessandro Iacoboni vizsgálóbíró végül eljárási megszüntető határozatot hozott, kimondva, hogy bár a gyilkosság közvetlen bizonyítékai hiányoznak, a fagyási sérülések miatti természetes elhalálozás hipotézise is teljesen megalapozatlan.
A Maceratai Ügyészség által az utóbbi időszakban lefolytatott újbóli eljárás során a hatóságok ismét kihallgatták a korabeli tanúkat és a helyi útkaparókat. A nyomozók által alkalmazott titkos információgyűjtés és telefonlehallgatások során rögzített beszélgetésekből kiderült, hogy az érintett helyi lakosok a kihallgatások előtt egyeztettek egymással, és szándékosan a hallgatást választották. Narbone vezető ügyész kijelentette, hogy a helyi közösségben több olyan személy él, akik pontos információkkal rendelkeznek a tragédia valódi körülményeiről vagy látták az elkövetőket, ám az összefogás és a hallgatás fala áttörhetetlennek bizonyult a hatóságok számára.
A helyi közösség hallgatásának hátterében a bűnszervezettől való félelem és a helyi kapcsolatrendszerek védelme állhat. Sarnano jelenlegi polgármestere, Fabio Fantegrossi felidézte, hogy az 1980-as események előtt a település kizárólag a gyógyfürdőiről és a turizmusról volt ismert, ám az eltűnés után a nemzetközi és az olasz sajtó cikkei elárasztották a várost. A nyomozás során felhalmozott iratanyagok és a tanúvallomások meggyőzték a jelenlegi vádlókat arról, hogy a nők a baleset és az eltévedés lehetőségét kizárva szervezettséget mutató erőszakos bűncselekmény áldozatai lettek a Monti Sibillini elhagyatott részein.
A bűnügyi szakértők értékelése szerint a Bishop-Guerin-ügy rávilágít a nyolcvanas évek Olaszországában működő illegális hálózatok és a vidéki zárt közösségek elfedő mechanizmusaira. A bizonyítékok szándékos megsemmisítése, a testek áthelyezése és a tanúk szisztematikus elhallgattatása mind arra utalnak, hogy magas rangú vagy befolyásos elkövetők álltak a háttérben. Az ügyészség hivatalos lezárási szándéka ellenére a Macerata környéki bűnügy továbbra is foglalkoztatja az olasz közvéleményt és a kriminológiai kutatókat.
A Sarnano környéki tragédia végső jogi lezárása pontot tesz egy csaknem 46 éves bírósági és nyomozati folyamat végére, ám az áldozatok hozzátartozói számára nem hoz megnyugvást. A bizonyítékok hiánya és a tanúk hallgatása garantálja, hogy a Rothschild bárónő és asszisztense halálának pontos körülményei örökre rejtve maradnak. A Monti Sibillini csúcsai közötti bűnügy így Olaszország megoldatlan rejtélyeinek sorát gyarapítja, mementóként figyelmeztetve az elhallgatás erejére.