Súlyos diplomáciai vihart kavart Putyin vizitje
Eszkalálódott a feszültség Moszkva és Tokió között, miután az orosz elnök a vitatott hovatartozású Kuril-szigetekre utazott. A két állam fővárosában berendelték a külképviseleti vezetőket a hirtelen kirobbant incidens miatt.
Komoly diplomáciai feszültséget váltott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök múlt heti távol-keleti utazása, melynek során személyesen látogatott el a vitatott hovatartozású Kuril-szigetek déli részére. Az orosz államfő az Iturup szigeten tett meglepetésszerű vizitet, ahol helyi gazdasági létesítményeket, köztük egy halfeldolgozó üzemet, valamint oktatási és egészségügyi intézményeket tekintett meg. Ez volt az első alkalom, hogy az orosz elnök erre a stratégiai fontosságú területre lépett, ami azonnali és rendkívül éles tiltakozást váltott ki a japán kormány részéről.
A japán külügyminisztérium haladéktalanul berendelte Oroszország tokiói nagykövetét, hogy hivatalos jegyzékben fejezze ki felháborodását. Tokió álláspontja szerint az északi területeknek nevezett négy sziget történelmi és nemzetközi jogi alapon Japán elidegeníthetetlen részét képezi, így az orosz elnök jelenléte teljesen elfogadhatatlan. A japán miniszterelnök sajtótájékoztatóján kijelentette, hogy a látogatás összeférhetetlen a szigetország elvi álláspontjával, és tovább nehezíti a két állam amúgy is rendkívül hűvös kapcsolatrendszerét.
Moszkva válaszul nem késett a diplomáciai ellenlépéssel. Az orosz külügyminisztérium szintén beidézte Japán moszkvai nagykövetét, szokatlanul kemény hangvételű nyilatkozatot téve közzé. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kijelentette, hogy a japán hatóságok reakciója átlépte az elfogadható határokat. Az orosz diplomácia átnyújtotta a hivatalos tiltakozó jegyzéket a japán nagykövetnek, leszögezve, hogy az orosz elnök belföldi utazásai kizárólag az orosz állam szuverén döntési körébe tartoznak, amelyek semmilyen külső állam felülvizsgálatára nem szorulnak.
A Kuril-szigetek déli csoportja feletti szuverenitási vita a második világháború utolsó napjaira nyúlik vissza, amikor a szovjet csapatok elfoglalták az államalkotó szigeteket. A területen élő több tízezer japán lakost a szovjet hatóságok rövid időn belül kitelepítették. A négy sziget – Iturup, Kunasir, Sikotan és a Habomai-sziklák – ellenőrzése körüli rendezetlen viszonyok miatt a két szomszédos ország a mai napig nem írt alá formális békeszerződést, így jogilag a háborús állapot lezárása sem történt meg.
A geopolitikai helyzetet jelentősen bonyolítja az ukrajnai háború kirobbanása óta eltelt időszak átalakuló nemzetközi környezete. Tokió határozottan csatlakozott a nyugati szövetségesek Oroszország elleni gazdasági szankcióihoz, válaszul pedig Moszkva Oroszországgal szemben ellenséges országnak nyilvánította Japánt. Ennek következtében az orosz fél egyoldalúan felfüggesztette a békeszerződés megkötésére irányuló évtizedes tárgyalási folyamatot, egyúttal leállította a korábbi japán lakosok és hozzátartozóik bízási engedély nélküli sírlátogatási programját is.
Oroszország az utóbbi években szisztematikusan erősítette katonai jelenlétét a Kuril-szigeteken. A térségben korszerű partvédelmi rakétarendszereket, légvédelmi egységeket és javított infrastruktúrát építettek ki. Az orosz stratégiai tervezésben a szigetlánc kulcsfontosságú kapocsként szolgál az Ohotszki-tenger és a Csendes-óceán között, biztosítva az orosz Csendes-óceáni Flotta tengeralattjáróinak és hadihajóinak akadálytalan kijutását a nyílt vízi útvonalak felé. Az elnöki vizitet közvetlenül megelőzően a flotta nagyszabású hadgyakorlatot is tartott a térségben.
A gazdasági tényezők szintén döntő szerepet játszanak a területi igények fenntartásában. A szigeteket övező tengeri rész rendkívül gazdag halászati erőforrásokban, emellett a tengerfenék és a szigetek szárazföldi területe jelentős ásványkincs-tartalékokkal rendelkezik. A térségben található többek között rénium, amely a sugárhajtóművek és speciális ötvözetek gyártásának elengedhetetlen ritkaföldféme. Az orosz állam jelentős adókedvezményeket és fejlesztési forrásokat biztosít a helyi vállalkozásoknak, ösztönözve a betelepülést és az infrastruktúra modernizációját.
A japán belpolitikában a déli szigetek visszaszerzése mindig is kiemelt prioritású nemzeti ügynek számított. A japán kormány minden évben megrendezi az északi területek napját, követelve a négy sziget teljes jogú visszaszolgáltatását. Korábban Abe Sindzó néhai miniszterelnök intenzív személyes diplomáciát folytatott Moszkvával a kompromisszumos megoldás érdekében, előtérbe helyezve a közös gazdasági tevékenységeket. A jelenlegi globális politikai széttagoltság és a szankciós politika következtében azonban ez a diplomáciai párbeszéd teljes mértékben megfeneklett.
Az elnöki vizit során elhangzott hivatalos kijelentések egyértelművé tették, hogy Moszkva a szigetcsoportot Oroszország feloszthatatlan részének tekinti. Az orosz alkotmány legutóbbi módosítása kifejezetten megtiltja az orosz területek bárminemű elcsatolását vagy átadását idegen hatalmak részére. Ez a jogi keret gyakorlatilag kizárja annak lehetőségét, hogy Oroszország a jövőben területi engedményeket tegyen Tokió számára, még a fél évszázada lezáratlan békeszerződés megkötésének reményében sem.
A feszültség fokozódása regionális biztonsági aggodalmakat is felvet Kelet-Ázsiában. Japán fokozott figyelemmel kíséri Oroszország, Kína és Észak-Korea növekvő katonai együttműködését a csendes-óceáni térségben. A közös orosz-kínai tengeri és légi járőrözések, valamint a legutóbbi észak-koreai rakétatesztek arra késztetik Tokiót, hogy jelentősen megnövelje saját védelmi költségvetését, és szorosabbra fűzze biztonságpolitikai szövetségét az Egyesült Államokkal.
Washington határozottan kiállt szövetségese mellett a diplomáciai vitában. Az amerikai külügyminisztérium ismételten megerősítette, hogy az Egyesült Államok elismeri Japán szuverenitását a vitatott szigetek felett. Az amerikai álláspont szerint a szovjet csapatok második világháborús területszerzése törvénytelen volt, így a nemzetközi jog alapján a terület státusza továbbra is tisztázatlan. Ez az elvi támogatás tovább erősíti Tokió pozícióját, miközben mélyíti a szakadékot a nyugati tömb és Oroszország között.
A diplomáciai vihar várhatóan hosszabb távon is meghatározza a két szomszédos állam viszonyát. Mivel egyik fél sem hajlandó engedni saját nemzeti és stratégiai érdekeiből, a Kuril-szigetek területi vitája továbbra is a kelet-ázsiai geopolitika egyik legveszélyesebb törésvonala marad. A gazdasági és katonai jelenlét folyamatos erősítésével Moszkva végleg befejezettnek tekinti a szigetek státuszáról szóló vitát, míg Tokió nem mond le a területi igényeiről.