Vallási törésvonalak az ukrán háború árnyékában

Serhij Juschtschyk lelkész büszkén tartja a kamerába az ukrán védelmi minisztériumtól kapott kitüntetést, amelyet egy önkéntesek által működtetett mozgó kórházban végzett munkájáért érdemelt ki. Egyháza kiemelten kezeli az elismerést honlapján, ami rávilágít az Ukrán Ortodox Egyház (UOK) törekvéseire, hogy magát a háborús időkben szolidáris és hazafias intézményként pozicionálja. A szervezet helyzete azonban korántsem egyszerű, hiszen a 2022-es orosz invázió óta a papok és kolostorok száma alapján az ország legnagyobb vallási közössége súlyos nyomás alatt áll. Noha az UOK 2022 májusában bejelentette teljes körű függetlenségét a moszkvai pátriárkától, Kirilltől, az ukrán állam továbbra is bizalmatlanul tekint a klérusra, és azt feltételezi, hogy a kötelékek az orosz ortodox egyházzal a deklarációk ellenére is fennmaradtak.

A két évvel ezelőtt hatályba lépett jogszabály tiltja a vallási közösségeknek, hogy az ellenséges országból irányítsák őket, ami alapot teremtett a vallásügyi hatóságoknak számos vizsgálat elindításához. A hatóságok a közelmúltban a zaporizzsjai egyházmegyét vették célba, amelynek metropolitája, Luka, korábban nyíltan imádkozott Kirill pátriárkáért, noha azóta többször leszögezte, hogy a invázió kezdete óta nem kommunikál vele. Az állami fellépés azonban lassúnak és körülményesnek tűnik, ami számos elemzőt és megfigyelőt foglalkoztat. A vallási hatóság vezetője, Viktor Jelenskyj azzal védekezik, hogy minden esetben demokratikus és civilizált módon járnak el, hangsúlyozva, hogy Ukrajna jogállamként működik.

Mindazonáltal körvonalazódik egy olyan olvasat is, amely szerint az ukrán állam kifejezetten ódzkodik a templomok erőszakos bezárásától vagy az egyházi egységek formális feloszlatásától. Thomas Bremer, a münsteri székhelyű szakértő szerint a bírósági eljárások vélhetően politikai iránymutatások mentén lassulnak, mivel Kijev tart a nemzetközi következményektől. Fennáll a kockázata annak, hogy az ukrán kormányt vallási üldözőként könyvelik el, ami különösen kényes téma az Egyesült Államok ingatag ukrajnai politikájának tükrében. Különösen érzékeny pontot jelentenek a Robert Amszterdam amerikai ügyvéd által megfogalmazott kritikák, valamint az ENSZ emberi jogi hivatalának aggályai, amelyek szerint Kijev nem tudta bizonyítani, hogy az egyházi szervezetek elleni drasztikus lépések feltétlenül szükségesek vagy arányosak lennének.

Jelenskyj hatósági vezető rendszeresen hangsúlyozza, hogy az állam nem avatkozik be a liturgia nyelvezetébe vagy az ünnepek időpontjába, és nem kényszeríti az UOK hívőit az Ukrán Ortodox Egyházhoz (OKU) való csatlakozásra. Ez utóbbi szervezet 2018-ban, Petro Porosenko elnöksége alatt jött létre a szellemi függetlenség projektjeként. A két ortodox felekezet közötti ellentét azonban olyan mély, hogy még azok is vonakodnak az áttéréstől, akik maguk is kritikusan szemlélik az UOK vezetését. Az belső elégedetlenség fő forrása, hogy az elszakadásról szóló dokumentumokból hiányzott az autokefália kifejezés, amely a nemzeti egyházak teljes autonómiáját garantálná. Az egyházon belüli reformpárti szárnyak egyre hangosabbá válnak, különösen az orosz légitámadások hatására, amelyek során több UOK-templom is találatot kapott.

A helyzet sajátos példája a kijevi Barlangkolostor, ahol a két rivális egyház tagjai hónapok óta kénytelenek egymás mellett létezni. Bár a területre vonatkozó használati szerződést felbontották az UOK-val, a kolostor egyes részeit továbbra is az eredeti közösség tagjai látogatják, miközben az OKU metropolitája a központi épületekben celebrál miséket. Ez az együttélés is azt jelzi, hogy a hatóságok kerülik a radikális kiürítést, attól tartva, hogy a vallási feszültségek kezelése során elkövetett hibák negatív nemzetközi visszhangot váltanak ki, veszélyeztetve ezzel az ország diplomáciai mozgásterét. A folyamat így egy lassú, ellentmondásos és rendkívül körültekintő jogi-vallási útvesztővé vált, amelynek végkimenetele egyelőre kiszámíthatatlan.