Magyarország újra helyet kapott Európa asztalánál

16 éven át Magyarország egyre inkább különutas, kiszámíthatatlan partnerként jelent meg az Európai Unióban. Ma Berlinben, Párizsban, Bécsben és Brüsszelben azt keresik, milyen ügyekben lehet együtt dolgozni a magyar kormánnyal.

Friedrich Merz német kancellár Magyar Péter berlini látogatásakor arról beszélt, segíteni akarja hazánkat vissza Európa közepébe. Christian Stocker osztrák kancellár új fejezetről beszélt a kétoldalú kapcsolatokban. Emmanuel Macron gyorsan fogadta az új miniszterelnököt Párizsban. Ursula von der Leyen és az Európai Bizottság pedig néhány hét alatt megállapodásig jutott azoknak az uniós forrásoknak a felszabadításáról, amelyekért az Orbán-kormány éveken át eredménytelenül hadakozott Brüsszellel.

Az európai vezetők egy részénél Orbán Viktor távozása megkönnyebbülést hozott. Az állandó vétófenyegetések, a Moszkvához fűződő különleges viszony és a jogállamisági viták után ez aligha meglepő. Száz nap elteltével azonban egyértelművé vált: Magyarországot hosszú idő után ismét kiszámítható tárgyalófélként kezelik.

Erre azoknak az országoknak a magatartása is jó példa, amelyek vezetői Orbán Viktor politikai szövetségeseinek számítottak. Robert Fico szlovák miniszterelnök már a választás után intenzív együttműködést ajánlott Magyar Péternek. Aleksandar Vučić szerb elnök az első csípős szóváltás után szintén jelezte, hogy folytatni akarja a magyar–szerb stratégiai projekteket. Az államközi érdekek erősebbnek bizonyulhatnak a személyes politikai szövetségeknél. Orbán Viktor baráti hálózata nem alakult át automatikusan Magyar Péter ellenségeinek táborává.

A legkézzelfoghatóbb eredmény mégis Brüsszelben született. Az Európai Bizottság május végén 16,4 milliárd eurónyi, korábban befagyasztott forrás felszabadításáról állapodott meg a magyar kormánnyal. A helyreállítási alap 10,4 milliárd eurós részénél augusztus 31. a döntő határidő a szükséges feltételek teljesítésére. Ha Budapest végigviszi a vállalt reformokat, a kifizetések az év utolsó hónapjaiban indulhatnak. Az Orbán-kormány alatt veszélybe került pénz jelentős részének jogi és politikai feltételeit tehát sikerül megmenteni.

Ez politikai értelemben legalább olyan fontos, mint pénzügyileg. Az uniós források befagyasztása az Orbán-korszak végére Magyarország elszigetelődésének egyik jelképévé vált. A korábbi kormány azt állította, hogy Brüsszel ideológiai okokból bünteti a magyarokat; az uniós intézmények jogállamisági és korrupcióellenes garanciákat követeltek. Néhány hónap alatt kiderült, hogy a konfliktus jelentős része feloldható, ha Budapest teljesíti az uniós pénzekhez kötött feltételeket. A források megszerzésének kulcsa a bizalom helyreállítása lett. Hiba volna ebből arra következtetni, hogy Magyar Péter kormánya korlátlan európai felhatalmazást kapott. A külföldi sajtó száznapos mérlegei a gyors rendszerváltó lendület kockázataira is figyelmeztetnek. A Neue Zürcher Zeitung bírálta a visszamenőleges mandátumkorlátozást és az egyes személyekre szabott alkotmányos megoldásokat. A Le Monde szintén vitathatónak lát egyes, kétharmaddal gyorsan végrehajtott intézményi lépéseket. Európa örül a magyar fordulatnak, miközben továbbra is számon kéri a jogállami normákat. Ez volna a természetes viszony egy uniós tagállam és partnerei között.

Az elmúlt években Orbán Viktor külpolitikája gyakran abból indult ki, hogy Magyarország súlyát a konfliktusok száma bizonyítja. A vétó erődemonstrációvá vált, a szövetségesekkel folytatott vita pedig rendszeresen a szuverenitás igazolásaként jelent meg. Magyar Péter első száz napja más lehetőséget mutat: egy tízmilliós ország akkor is tudja védeni saját érdekeit, ha vannak partnerei, meghallgatják a tárgyalóasztalnál, és szavahihetőnek tartják.

Száz nap kevés egy teljes külpolitika megítéléséhez. Jönnek majd ügyek, amelyekben Budapest és Brüsszel, Berlin vagy Párizs érdekei ütköznek. Lesznek viták Ukrajnáról, energiáról, költségvetésről és migrációról. Az első három hónap eredménye nem az, hogy Magyarország mindenben igazodik a nyugat-európai kormányokhoz. Ennél fontosabb változás történt: ismét van hitele annak, amit Budapest mond.

Az ország ázsiója valóban nőtt. Európa nem Magyar Pétert jutalmazza, és nem felejtette el saját érdekeit sem. "Csak" annyi történt, hogy újra olyan partnernek tekinti Magyarországot, amellyel érdemes megállapodni. 16 év után már ez is külpolitikai rendszerváltás.