Titkos nukleáris örökség bukkant fel Damaszkuszban

Az Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) ellenőrei több tonnányi bejelentetlen nukleáris anyagra bukkantak egy eddig ismeretlen Damaszkusz közeli létesítményben, ami döntő bizonyítékot szolgáltat a szír titkos atomprogram múltjáról. Rafael Grossi, a bécsi székhelyű szervezet főigazgatója múlt heti, damaszkuszi sajtótájékoztatóján részletezte a leletet, pontosítva, hogy a megtalált anyag természetes uránfém. A felfedezés megerősíti azokat a korábbi feltételezéseket, amelyek szerint a megdöntött Aszad-rezsim évtizedeken át párhuzamosan dolgozott egy titkos nukleáris infrastruktúra kiépítésén. A jelenlegi szír vezetés, Ahmed al-Sára átmeneti elnökkel az élén, ezt a veszélyes hagyatékot örökölte meg a 2024 decemberében elűzött Basár al-Aszadtól, aki 2000-ben követte apját, Hafez al-Asszadot a hatalomban. A több mint két évtizede halmozódó uránt most a nemzetközi ellenőrzési mechanizmusok alá helyezik, ugyanakkor az anyag egyelőre szír felségterületen marad, mivel Damaszkusz határozottan ragaszkodik szuverén felelősségéhez.

A szír atomprogram körüli rejtély 19 évvel ezelőtt került először a világpolitika fókuszába, amikor Izrael 2007 szeptemberében meglepetésszerű légicsapást mért egy kelet-szíriai építményre Dajr az-Zaur tartományban, Al-Kibar közelében. A tel-avivi vezetés évekig hallgatásba burkolózott, és csak 2018-ban ismerte el hivatalosan az akciót, amelynek során egy félkész nukleáris reaktort semmisítettek meg. A nemzetközi atomenergia-felügyelet ezt követően hivatalosan is megvádolta Szíriát az atomfegyverek terjedésének megakadályozását célzó szerződés megszegésével. A feltárt bizonyítékok szerint Szíria Észak-Korea segítségével épített Al-Kibarban a phenjani rezsim nyongbjoni létesítményéhez hasonló típusú reaktort. Az ilyen berendezések üzemeltetéséhez természetes uránfémre van szükség, a kiégett fűtőelemekből pedig nukleáris úton plutóniumot lehet kinyerni, amely az atomfegyverek gyártásának egyik alapanyaga.

A Damaszkusz közelében felfedezett több tonnányi anyagot most a kétoldalú megállapodásokon alapuló ellenőrzési rendszer alá vonják. Bár a fűtőanyag önmagában nukleáris biztonsági szempontból kiemelt figyelmet igényel, közvetlen veszélyt nem jelent mindaddig, amíg hiányoznak a feldolgozáshoz szükséges komplex dúsító és átalakító berendezések. Aszaad al-Saibani szír külügyminiszter megerősítette, hogy az ország a jövőben békés célú atomenergia-programban kívánja hasznosítani a készletet, ám ez a terv a jelenlegi gazdasági és politikai körülmények között rendkívül távolinak tűnik. A szír átmeneti kormány stratégiai döntést hozott, amikor július 17-én hivatalos levélben tájékoztatta a bécsi szervezet vezetőségét a bejelentetlen nukleáris készletek jelenlétéről, kifejezve együttműködési szándékát.

Rafael Grossi szír látogatása során személyesen kereste fel az al-kibari egykori reaktorépítés helyszínét, valamint a Damaszkusz melletti új létesítményt. A főváros szomszédságában korábban csupán a Mardzs asz-Szultánban található telephely volt ismert a szakértők előtt, ahol a feltételezések szerint az al-kibari reaktor fűtőelem-gyártását előkészítő folyamatok zajlottak. A helyszíni vizsgálatok során szerzett minták elemzése még tart, így hivatalosan nem erősítették meg, hogy a most megtalált uránfém közvetlenül Észak-Koreából származik-e. A koreai nukleáris program kezdetben plutóniumalapú volt, és csak később tért át az urándúsításra, Phenjan pedig 2003-ban kilépett a nemzetközi atomcsend-egyezményből. Észak-Korea példája a teheráni vezetésben is komoly vitákat váltott ki a tekintetben, hogy az atomfegyver birtoklása jelentheti-e a külső katonai beavatkozások elleni végső garanciát.

Az észak-koreai és szír katonai együttműködés gyökerei még a Hafez al-Aszad fémjelezte korszakig nyúlnak vissza, hiszen az atomprogramok tervezési és megvalósítási ideje évtizedeket vesz igénybe. Kim Dzsongun, az észak-koreai államfő csak apja, Kim Dzsongil 2011-es halála után vette át a hatalmat, így a két ország közötti technológiai transzfer lényeges része még a korábbi vezetői generációk alatt jött létre. A térségben nem Szíria volt az egyetlen állam, amely a múlt század hetvenes éveitől kezdve kacérkodott a nukleáris elrettentés gondolatával. Irak és Líbia titkos programokat működtetett a nemzetközi egyezmények aláírása ellenére. Egyiptom katonai körei szintén törekedtek erre a képességre, ám Kairó az Izraellel kötött békeszerződés keretében informálisan lemondott nukleáris ambícióiról.

Szíria nukleáris aktái az al-kibari csapás után kerültek a nemzetközi felügyelőszervezetek fókuszába, ám a megbuktatott Aszad-rezsim évekig elzárkózott az érdemi vizsgálatoktól. Az Atomenergia-ügynökség Kormányzótanácsa 2011-ben hivatalosan is elítélte Damaszkuszt az együttműködés megtagadása miatt. Az első korlátozott helyszíni ellenőrzésekre csak 2024 tavaszán nyílt lehetőség, akkor még a bukás előtt álló Basár al-Aszad hatóságainak engedélyével. Abban az időszakban négy feltételezett helyszínt tartottak nyilván a szakértők, köztük az al-kibari és a mardzs asz-szultáni telephelyet, valamint két nyugat-szíriai létesítményt. A hatalomváltást követően Ahmed al-Sára kormánya teljes átláthatóságot ígért a nemzetközi közösségnek a nukleáris és a megmaradt vegyi fegyverek ügyében egyaránt.

Damaszkusz új hozzáállásában komoly szerepet játszott a nyugati diplomáciai nyomás és Washington megváltozott viszonyulása. A nukleáris anyagok jelenléte nem jelent közvetlen biztonsági kockázatot a szomszédos államokra nézve, mivel Szíria nem rendelkezik a fegyvergyártáshoz szükséges kiegészítő technológiákkal és infrastruktúrával. Ugyanakkor a nemzetközi szakértők számára még nem világos, hogy a múltbeli kutatások és kísérletek pontosan milyen fázisig jutottak el a rezsim bukása előtt. Az ellenőrzési folyamat gördülékenysége ellenére a szomszédos Izrael mély bizalmatlansággal kezeli a damaszkuszi átmeneti vezetés lépéseit. A tel-avivi stratégák aggodalommal figyelik a Sára környezetében megjelenő iszlamista csoportokat, és még ennél is nagyobb kockázatnak tartják Törökország növekvő katonai befolyását a szír területeken.

A meglévő feszültségeket jól jelzi, hogy az izraeli légierő a közelmúltban támadást hajtott végre az északnyugat-szíriai Abu al-Duhur katonai repülőtér ellen Aleppo közelében. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök azzal indokolta a csapást, hogy a bázison török csapatok állomásoztak, ami szemszögükből megsértette a szíriai-izraeli biztonsági megállapodásokat. Az akció éles tiltakozást váltott ki Ankara részéről, de Washington térségi megbízottja, Thomas Barrack is aggodalmát fejezte ki az eszkaláció miatt. Az Egyesült Államok diplomatái jelenleg egyfajta törékeny fegyverszünet fenntartásán fáradoznak Törökország és Izrael között a szír újjáépítés és a biztonsági erők konszolidációjának kényes időszakában.