Színjátékkal igyekszik leplezni a belső krízist Moszkva
Szigorúan ellenőrzött kampánykörúttal, mesterségesen letört üzemanyagárakkal és az ellenzéki hangok teljes elhallgattatásával próbálja elfedni a kremli vezetés a szankciók okozta gazdasági gondokat.
Szeptember 20-ára tűzték ki a parlamenti választásokat Oroszországban, a felkészülést pedig szokatlan intenzitású elnöki jelenlét kíséri az ország távoli régióiban. Vlagyimir Putyin az év döntő részében ritkán hagyja el a szövetségi fővárost, Szentpétervárt vagy a valdai rezidenciát, az utóbbi hetekben mégis egymást követik a gondosan megtervezett vidéki felbukkanások. A megszokott munkarend megváltoztatásának hátterében a felmérések szerint gyengülő lakossági támogatottság és a mélyülő belső gazdasági feszültségek állnak. A háborús kiadások, az infláció és az infrastruktúrát érő rendszeres dróncsapások közvetlenül éreztetik hatásukat a lakosság mindennapjaiban, ami a hatalomgyakorlás stabilitását fenyegeti. A szövetségi főváros felé indított ukrán dróntámadások és a kőolaj-finomítókat ért találatok nyomán kialakult üzemanyaghiány folyamatos elégedetlenséget generál, a Kreml pedig mindent megtesz annak érdekében, hogy a választók ne a legfelsőbb vezetést tegyék felelőssé a szorongató helyzetért.
A kampányesemények koreográfiája szigorú központi irányítást tükröz. A Moszkvától több mint 3000 kilométerre fekvő Krasznojarszkban tett látogatás során az elnök gyermekekkel futballozott a kamerák előtt, miközben a helyi szervezők mindent elkövettek a kedvező benyomás megteremtéséért. A látogatás estéjén a helyi töltőállomásokon literenként 24 rubellel csökkentették a benzin árát, amit a helyi üzemeltető logisztikai javulással és rendkívüli szállítmányok érkezésével indokolt. A lakossági tapasztalatok és a regionális hírportálok beszámolói szerint a magasba szökő árak az elnöki delegáció távozása után azonnal visszatértek a korábbi szintjükre. Hasonló jelenséget tapasztaltak Novoszibirszkben is, ahol az elnöki konvoj rögtönzött megállójának közelében álló benzinkúton egyszerűen kikapcsolták az árakat jelző táblát, megelőzve az elégedetlen megjegyzéseket a fotózásra várakozó helyiek körében.
A szibériai állomások közül kiemelkedett a Burját Köztársaság fővárosa, Ulan-Ude, ahol az elnöki beszéd központi témája a szülőföld iránti lojalitás és a helyi lakosság energiája volt. Burjátföld az elmúlt években különösen nehéz helyzetbe került, mivel a korábbi részleges mozgósítás során a lakosság arányához képest rendkívül magas számban soroztak be férfiakat a katonai egységekbe. A sorozások nyomán kitört tiltakozások és a szomszédos Mongóliába való tömeges menekülés mély nyomokat hagyott a régióban. A helyiek körében a mai napig erős a félelem egy esetleges újabb kényszersorozási hullámtól, ezért a hatalom kiemelt figyelmet fordít a térség hangulatának kezelésére és a feszültségek tompítására.
Az elnöki kampánykörút a távol-keleti határvidéken folytatódott, ahol a haditengerészeti erők jelenlétével demonstrálták az ország katonai erejét. Vlagyimir Putyin egyenesen a Japán által magának követelt Kuril-szigetekre, közelebbről az Iturup-szigetre utazott, ami azonnali, határozott diplomáciai tiltakozást váltott ki Tokióból. A szigeten működő halfeldolgozó üzemben tett látogatás, a helyi termékek kóstolója és a környezet turisztikai célú méltatása a szigorúan ellenőrzött elnöki arculatépítés szerves részét képezte. A politikai üzenetek ugyanakkor kemények maradtak, hiszen az elnök határozott ellenlépéseket helyezett kilátásba azon nyugati államokkal szemben, amelyek megpróbálnák feltartóztatni vagy lefoglalni az orosz kőolajat szállító, úgynevezett árnyékflotta teherhajóit.
A szeptemberi parlamenti választások kimenetele a szigorúan irányított rendszerben nem kétséges, a Kreml pártja, az Egységes Oroszország garantáltan megtartja többségét a törvényhozásban. A szövetségi vezetés számára a valódi kockázatot a választási részvételi arány jelenti. A szavazástól való tömeges távolmaradás a néma tiltakozás egyértelmű formájává válhatna, ami megkérdőjelezné a rendszer széles körű támogatottságát. A választási jegyzékben összesen tíz politikai formáció szerepelhet, ám ezek a részletkérdésekben meglévő eltérések ellenére kivétel nélkül a fennálló rendszerhez hű, felülről jóváhagyott szatellitpártok. A hatalom technikusai gondoskodtak arról, hogy semmilyen valódi alternatíva ne jelenhessen meg a szavazólapokon.
A rendszerkritikus és a katonai konfliktust nyíltan ellenző politikai erők teljes elszigetelése jogi és hatósági eszközökkel fejeződött be. Az egyetlen bejegyzett háborúellenes párt, a Jabloko indulási jogát a szövetségi hatóságok megvonták, az elutasítás elleni fellebbezést pedig a Moszkvai Legfelsőbb Bíróság végleg elutasította. A béke, a szabadság és a félelem nélküli élet jelszavával fellépő párt a közösségi médiában tapasztalt komoly lakossági támogatás ellenére sem kapott lehetőséget a megmérettetésre. A bírósági tárgyalás helyszínén a rendőrség több tucat szimpatizánst őrizetbe vett, ellehetetlenítve a szolidaritási akciókat.
A szigorú politikai fellépést jelzi a Jabloko ismert Pszkov területi politikusának, Lev Slosbergnek az esete is. A háborút folyamatosan bíráló ellenzéki szereplőt a pszkovi városi bíróság tizenegy év és egy hónap börtönbüntetésre ítélte, amelyet szigorított büntetés-végrehajtási kolóniában kell letöltenie. Ezzel az ítélettel és a Jabloko végleges kizárásával az utolsó legális háborúellenes politikai hang is elhallgatott az oroszországi nyilvánosságban. A hatóságok szisztematikus lépései megmutatják, hogy a hatalom semmilyen eltérő véleményt nem tűr meg a választási időszakban.
A belső gazdasági mutatók romlása és a lakossági életszínvonal csökkenése miatt a Kremlnek komoly kihívást jelent a szociális béke fenntartása. Az ukrán dróncsapások által elért finomítók kiesése miatt a finomított üzemanyagok hiánya állandósult az ország több régiójában, ami az ellátási láncok megszakadásához és az árak emelkedéséhez vezetett. A szövetségi kormányzati szervek rendkívüli adminisztratív intézkedésekkel, árbefagyasztási kísérletekkel és a finomítók kiemelt védelmével próbálják kezelni a krízist, ám a technológiai alkatrészek hiánya és a szankciók szorítása miatt a helyreállítási munkálatok lassan haladnak.
A választási kampány logisztikája és a hozzá kapcsolódó propaganda rávilágít arra az ellentmondásra, amely a hivatalosan hangoztatott stabilitás és a valós belső állapotok között feszül. Miközben a szövetségi média a sikeres gazdasági alkalmazkodást és az elnök töretlen népszerűségét sugározza, a vidéki városokban tett spontánnak beállított, mégis túlbiztosított látogatások az elégedetlenség elfojtását szolgálják. A közigazgatási apparátus minden szinten azt a feladatot kapta, hogy biztosítsa a megfelelő részvételi mutatókat és a rendszer hűségét igazoló végeredményt.
A szövetségi parlament összetétele így a döntéshozatali struktúra szempontjából változatlan marad, ám a társadalmi feszültségek felhalmozódása hosszú távú kockázatot jelent a moszkvai vezetés számára. A mesterségesen csökkentett árak, a szigorított ellenőrzés és a kritikus hangok teljes elnémítása ideiglenesen elfedheti a gondokat, de a gazdasági valóság és a háborús kiadások terhei továbbra is nyomják az orosz társadalom vállát.