Emberi robotok a szalag mellett és az idősotthonban
Szárnyaló tőzsdei debütálással és tízezer bevetett humanoid robotokkal tör a globális technológiai egyeduralomra Peking a népességfogyás elleni küzdelemben.
Látványos árfolyam-emelkedéssel mutatkozott be nemrégiben a sanghaji tőzsdén a kínai Unitree robotikai vállalkozás, amelynek részvényei a kereskedés első napján több mint hatszáz százalékos ugrást produkáltak. A tőzsdei kibocsátás iránti lakossági érdeklődés korábban minden képzeletet felülmúlt, a felkínált részvényekre az elérhető mennyiséget ötezerszeresen meghaladó jegyzés érkezett. Az akció révén a társaság értéke kilencmilliárd dollárról harmincnyolcmilliárd dollárra nőtt egyetlen kereskedési nap alatt. A hangcsoui központú cég sikere a világpiacon zajló átrendeződést tükrözi, ahol a kínai gyártók rohamos léptekkel törnek az élre az intelligens formák fejlesztésében és tömeggyártásában.
A technológiai szektor dinamizmusát jelzi, hogy a humánoidok globális piaca a számszerűsített adatok alapján több mint 270 százalékkal nőtt az év első felében. Az Unitree által kifejlesztett G1 modell már a közösségi médiaplatformok világszerte ismert szereplőjévé vált, a fejlesztők által közzétett bemutatókon az eszköz kétméteres ugrásokra és óránkénti 45 kilométeres futósebességre képes. Az ázsiai ország ipari stratégiájának megfelelően a kínai Ipari és Információtechnológiai Minisztérium azt a célt tűzte ki a hazai szereplők elé, hogy az év végéig tízezer emberformájú szerkezetet állítsanak munkába a gazdaság legkülönbözőbb területein.
Az állami stratégia mögött súlyos demográfiai kényszer áll. A világ második legnagyobb gazdasága meredek demográfiai lejtőre került, ahol a szülési ráták drasztikus csökkenése miatt a munkaképes korú népesség folyamatosan zsugorodik. Az egykor szigorúan kikényszerített egyke-politika következtében a mostani fiatal generációkra óriási terhet ró az idősödő hozzátartozók eltartása és gondozása. A kínai társadalom jóval azelőtt szembesül a gyors elöregedéssel, hogy az egy főre jutó nemzeti jövedelem elérné a legfejlettebb nyugati államok szintjét. Mivel a pekingi vezetés a tömeges bevándorlást elutasítja, a kieső munkaerőt és a gondoskodási szektort automatizációval kívánják pótolni.
A főváros déli részén található Ronghua idősotthonban a mindennapi élet szerves részévé váltak az intelligens szerkezetek. A központ falai között fehér műanyag burkolatú, emberi mozgást utánzó formák végzik a reggeli torna levezetését, vagy éppen hagyományos költeményeket szavalnak a bentlakóknak. A beépített mesterséges intelligenciával támogatott mechanikus karok go-partikat játszanak a látogatókkal, míg a recepcióra érkező időseket arcfelismerő rendszerek segítségével név szerint köszöntik az eszközök. A gondozási központ vezetése szerint a családjuktól távol élő, gyermekük elfoglaltságai miatt egyedül maradt idősek kifejezetten igénylik a szociális interakciókat és a figyelmet, amit az intelligens társak részben biztosítani tudnak.
A gondozási szektor mellett az egészségügyi állapotmegőrzésben is szerepet kapnak a hordozható egységek. Az idősotthon ebédlőjében az orvosi adatok alapján személyre szabott menüt ajánló felületek működnek, az emeleti kezelőkben pedig mechanikus karok végzik az idős páciensek hátmasszázsát. A visszajelzések alapján a folyamatos mozgásra képes gép egyenletesebb teljesítményt nyújt, mint az emberi személyzet. A társadalom elöregedése miatt Kínában a század közepére a hatvan év felettiek száma meghaladja a négyszázmillió főt, ami példátlan terhet ró az egészségügyi ellátórendszerre.
A mindennapi életben a lakosság pragmatikusan és nyitottan viszonyul a digitalizációhoz, amit a személyes adatok széles körű megosztása is támogat. Az állami megfigyelési rendszerekkel párhuzamosan működő digitális infrastruktúra miatt az ázsiai országban a készpénzhasználat szinte teljesen eltűnt, a vásárlások, a bérlések és a szolgáltatások fizetése QR-kódok segítségével történik. A központi adatbázisokhoz kapcsolódó kamerarendszerek az étkezdékben automatikusan azonosítják a tálcára helyezett ételeket, és levonják az összeget a felhasználó digitális egyenlegéből.
Az országos szintű jelenlét a tömegtermelési kapacitásokban gyökerezik. Az elmúlt évben a globálisan leszállított ipari és szolgáltató egységek hetven százalékát kínai gyárakban állították elő. Az ázsiai nagyhatalom területén már több mint 400 különböző emberformájú modellt fejlesztettek ki, ami a globális kínálat felét teszi ki. A kínai fejlesztők az autóipari akkumulátorgyártásban és a drónipárban alkalmazott modellt követik: a kulcsfontosságú alkatrészek, köztük az elektromos energiát mozgássá alakító aktuátorok (olyan mechanikus, elektromos, hidraulikus vagy pneumatikus eszköz, amely egy vezérlőjelet fizikai mozgássá vagy erővé alakít át) előállítási költségeit drasztikusan lecsökkentették, így a nemzetközi versenytársaknál lényegesen olcsóbban képesek piacra dobni a termékeiket.
A globális technológiai versenyben Peking határozottan szembeszáll a nyugati államokkal és az amerikai fejlesztésekkel. Az ipari kiállításokon és a nyilvános bemutatókon a kínai cégek látványos harcművészeti koreográfiákkal, futóversenyekkel és sportteljesítményekkel demonstrálják fölényüket. A félmaratoni távokon elért rekordok és a sanghaji mesterséges intelligencia konferenciákon bemutatott bemutatók mind azt a célt szolgálják, hogy igazolják az ázsiai ország technológiai vezető szerepét. A fejlesztési verseny a Forma-1-es autósporthoz hasonlítható, ahol a csúcstechnológiai kísérletek eredményei később a tömeggyártásban hasznosulnak.
A folyamat ugyanakkor az ázsiai régió más országaiban is komoly társadalmi feszültségeket szül. Dél-Koreában az autóipari szakszervezetek munkabeszüntetésekkel és sztrájkokkal tiltakoztak a gyári szalagok mellé tervezett hordozható egységek bevezetése ellen, féltve a munkahelyeket. Szöulban ugyanakkor a buddhista közösségek már robotokat avattak szerzetessé, Szingapúrban és Tajvanon pedig az idősápolásban vetnek be hasonló megoldásokat. A technológiai átállás megállíthatatlannak látszik a teljes kelet-ázsiai térségben.
Az Unitree és az Agibot piaci térnyerése rávilágít arra, hogy a kínai gyártókapacitások és a hazai alkatrész-ellátási láncok egyedülálló előnyt biztosítanak az ázsiai cégeknek. A tizenháromezer-ötszáz dolláros indulóáron kínált G1 modell a 33 százalékos bruttó árrés mellett is versenyképes marad a nemzetközi piacon. Bár a finommechanikai precizitás, a kézmozdulatok ügyessége és az akkumulátorok üzemideje terén még vannak technikai korlátok, a pekingi kormányzat határozott célja, hogy 2027-re a teljes globális piacot a hazai gyártású emberformájú szerkezetek dominálják.