Szerbia októberben ítéletet mond Vučić korszakáról

Szerbia októberben választ: Aleksandar Vučić államfő először nevezett meg konkrét időpontokat az előrehozott parlamenti voksolásra, október 18-át vagy 25-ét. A pontos napot még hivatalosan ki kell tűzni, de a bejelentés lezárta a hónapok óta tartó találgatást arról, mikor próbálja a hatalom választással lezárni az országot megrázó politikai válságot. A rendes parlamenti választást eredetileg 2027 decemberében tartották volna. Vučić június 27-én már azt is közölte, hogy heteken belül lemondhat az államfői tisztségről, megnyitva az utat az előrehozott elnökválasztás előtt, ám ennek időzítését továbbra sem tisztázta. Az sem mellékes, hogy a szerb politikát 2012 óta meghatározó vezető milyen szerepet szán magának a választás után: ha távozik az elnöki székből, a kormányfői poszt ismét reális lehetőségként jelenhet meg számára.

A választás kikényszerítésében döntő szerepe volt annak a tiltakozási hullámnak, amely a 2024. novemberi újvidéki tragédia után indult. A vasútállomás előtetőjének összeomlásában 16 ember halt meg, az ügy pedig gyorsan a korrupció, a közbeszerzések, az állami felelősség és az intézmények működésének jelképévé vált. A diákok vezette demonstrációk hónapokon át fennmaradtak, majd egyre nyíltabban követelték az előrehozott parlamenti választást. Az utcai mozgalom idővel önálló politikai tényezővé nőtt, és ma már minden szereplőnek hozzá kell igazítania a stratégiáját. A nyári felmérések egymástól nagyon eltérő képet rajzolnak: a Faktor Plus júniusi kutatása 47,1 százalékot mért a Szerb Haladó Pártnak és 30,7 százalékot egy diáklistának, míg a CRTA és a Stanford Democracy Action Lab júniusi adatfelvétele a biztos pártválasztók körében 44,9 százalékot adott a diáklistának és 35,7 százalékot az SNS-nek. A két kutatás módszertana eltér, ezért közvetlen összevetésük félrevezető lenne, egy dolgot mégis jeleznek: a kormánypárt hosszú idő óta először olyan kihívóval néz szembe, amely országos méretben képes versenyezni vele.

A kampány egyik legérzékenyebb pontja a választói névjegyzék lesz. A szerb belügyminisztérium adatai szerint 2015. január 1. és 2025. augusztus 27. között 238 890 ember kapott szerb állampolgárságot különféle jogcímeken, közülük 202 787-en a szerb nemzethez tartozás alapján. Dragan Milić, a Szerbia Decentralizációjáért Mozgalom vezetője ebből azt a következtetést vonta le, hogy a hatalom mesterségesen duzzaszthatta a választói névjegyzéket, és különösen azokat kifogásolta, akik szerb állampolgársággal rendelkeznek, de ténylegesen nem az országban élnek. Ivica Dačić belügyminiszter élesen visszautasította a vádat, és arra hivatkozott, hogy 2000 és 2012 közepe között 693 ezer állampolgárságot adtak ki, míg 2026 első öt hónapjában mindössze 4168-at. A vita azért különösen fontos, mert az ODIHR júliusi helyzetfelmérése szerint a választói névjegyzék 6 439 075 választót tartalmaz, és bár létrejött az annak pontosságát vizsgáló független auditbizottság, több szereplő attól tart, hogy a rövid idő miatt az ellenőrzés nem hoz érdemi eredményt a voksolás előtt.

A választási szabályok egy részét az elmúlt hónapokban módosították. Kötelező képzést és tanúsítást vezettek be a választási tisztségviselőknek, változtak a jelöltállítás szabályai, szigorodott a kampányfinanszírozás, és először megjelentek a kampányköltési korlátok. A Köztársasági Választási Bizottság új, két méter magas, három oldalról zárt, hátul függönnyel ellátott szavazóparavánokat is tervez. A hatalom ezt az ODIHR ajánlásaival indokolja, ellenzői szerint viszont egy új fülke önmagában nem akadályozza meg a lefotózott szavazólapokat, a szervezett szavazatcserét vagy a választók ellenőrzését. A CRTA álláspontja szerint a szavazóhelyiségek kialakításánál fontosabb a szavazatszámláló bizottságok felkészültsége, a jegyzőkönyvek pontos kezelése és az, hogy a delegált ellenőrök minden szavazókörben jelen legyenek. Ez magyarázza, hogy a diákmozgalom és civil szervezetek már hónapokkal a választás előtt ellenőrök képzésével készülnek.

Nemzetközi szinten is jóval nagyobb figyelem irányul majd a szerb voksolásra, mint egy átlagos választásra. Az ODIHR teljes körű megfigyelő missziót javasolt 32 hosszú távú és 300 rövid távú megfigyelővel, külön médiamonitorozással, valamint a félretájékoztatás és a külső vagy belső beavatkozás vizsgálatával. A szervezet szerint továbbra sincs teljesen rendezve az állami erőforrások kampánycélú felhasználásának kérdése, a választókra gyakorolt nyomás elleni védelem, a kampányfinanszírozás átlátható ellenőrzése, a médiapluralizmus és az elektronikus médiafelügyelet függetlensége. Washington is jelezte érdeklődését: az amerikai nagykövetség politikai osztályának vezetője a szerb parlament egyik alelnökével tárgyalva azt hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok demokratikus normáknak megfelelő folyamatot vár, és figyelemmel kíséri a választást.

A médiahelyzet különösen kényes lesz, mert Vučić már a hivatalos kampány előtt rendkívüli mértékben uralja a televíziós nyilvánosságot. A CRTA számlálása szerint augusztus első tizenegy napjában 49 élő televíziós szereplése volt, az augusztus 21-ig összesített szám pedig már 64 körül járt. Szakértők ezt tartós funkcionáriusi kampánynak tekintik, amelyben az államfő egyszerre jelenik meg intézményi szereplőként és az SNS politikai központjaként. Az ODIHR korábbi jelentései már a 2023-as választás után is arra jutottak, hogy az elnök meghatározó szerepvállalása és a kormánypárt rendszerszintű előnyei egyenlőtlen feltételeket teremtettek. Most az lesz az egyik fő próba, hogy az újjászerveződő médiahatóság, a REM képes-e valódi ellenőrzést gyakorolni a kampány alatt, és jut-e összevethető műsoridő a kormányoldal kihívóinak.

A hatalmi tábor sem teljesen egységes. Ivica Dačić bejelentette, hogy a Szerbiai Szocialista Párt önálló listával indul a parlamenti választáson, és saját elnökjelöltet is állít. A szocialisták az SNS-szel évek óta kormányoznak, de a parlamenti választásokon hagyományosan külön listával próbálták megőrizni saját identitásukat. Most nagyobb a kockázat, mert a háromszázalékos küszöb környékén mozognak, és az erősen polarizált versenyben a harmadik szereplők könnyen elveszíthetik támogatóikat. A külön indulás ugyanakkor több alkupozíciót is adhat Dačićnak, ha az SNS a választás után csak szocialista mandátumokkal tud többséget építeni. A szerb politikában ezért egyszerre reális a valódi távolodás és az a forgatókönyv, hogy a két párt külön gyűjti be a szavazatokat, majd ismét koalíciót köt.

A kisebbségi pártok mozgása szintén befolyásolhatja a mandátumok eloszlását. A szandzsáki bosnyák politikában az SDA kezdeményezte, hogy a három meghatározó bosnyák formáció próbáljon közös listát létrehozni. A Sandžaki Demokrata Párt nyitott a tárgyalásra, a korábban az SNS listájához kötődő párt most önálló kisebbségi indulást tervez, a Stranka pravde i pomirenja pedig szeptember 4-i kongresszusán dönthet. Ha teljes egység nem születik, legalább egy kölcsönös támadásoktól mentes kampány és későbbi közös parlamenti fellépés lehetőségéről egyeztetnek. Ez azért lehet fontos, mert a kisebbségi listákra nem vonatkozik a rendes háromszázalékos küszöb, így néhány mandátum is döntővé válhat szoros eredmény esetén.

Vučić közben láthatóan igyekszik visszavenni az utcát is. Országjárások, gazdasági ígéretek, szociális intézkedések és nemzetpolitikai ügyek sorával próbálja újra ő diktálni a politikai napirendet. A koszovói helyzet is kampánytémává vált: az államfő Mark Rutte NATO-főtitkárnak írt levélben követelte, hogy a KFOR akadályozza meg a szerbek elleni szerinte zajló nyomásgyakorlást, valamint a mitrovicai Ibar-híd megnyitását. Szerbiai bírálói ezt késői kárenyhítésnek és választási kommunikációnak nevezik, arra hivatkozva, hogy a Belgrád által korábban elfogadott brüsszeli és ohridi megállapodások jelentősen beszűkítették a szerb kormány mozgásterét. A téma azért marad erős, mert a koszovói szerbek biztonsága, a Nyugat megítélése és az orosz kapcsolatok egyszerre mozgósíthatják a kormánypárti és a nacionalista szavazókat.

Az októberi voksolás így jóval több lesz a 250 parlamenti mandátum újraosztásánál. Az SNS arra készül, hogy bizonyítsa: a másfél éves tiltakozási hullám, az újvidéki tragédia politikai következményei és a diákmozgalom országos hálózata ellenére továbbra is ő a legerősebb szervezett erő. A diákoknak azt kell megmutatniuk, hogy az utcai támogatást át tudják fordítani jelöltekre, kampányra, szavazóköri jelenlétre és hiteles eredményközlésre. A hagyományos ellenzéknek közben el kell döntenie, miként viszonyul a diáklistához, a szocialistáknak pedig azt, mennyire akarnak valóban eltávolodni az SNS-től. A választás tisztaságáról szóló vita már a kampány kezdete előtt teljes erővel zajlik, ezért az eredmény elfogadottsága legalább akkora tét lesz, mint maga az eredmény.