Kilencvenhatan indulnak az elveszett közvagyon nyomába
Lezárult az új vagyonvisszaszerzési hivatal vezetői pályázata: az elnöki székre 96, a négy helyettesi posztra 68 jelentkező akadt. A jövő heti meghallgatások dönthetik el, kik kapnak rendkívül széles vizsgálati és eljárási jogosítványokat.
Szokatlanul nagy érdeklődés kíséri a Nemzeti Vagyonvisszaszerzési és Vagyonvédelmi Hivatal vezetőinek kiválasztását: az elnöki posztra 96 pályázat érkezett, a négy elnökhelyettesi tisztségre összesen 68-an jelentkeztek. A számok azért is figyelemre méltók, mert az új intézmény a kormányváltás egyik legfontosabb ígéretének végrehajtására jött létre. Feladata a közvagyonnal kapcsolatos jogellenes gazdálkodás feltárása, a közpénzből vagy közvagyonból származó, bűncselekménnyel összefüggő vagyon felkutatása, biztosítása és visszaszerzésének elősegítése.
A kiválasztási folyamat következő döntő napja augusztus 24. Az Országgyűlés Igazságügyi és Alkotmányügyi Bizottsága zárt ülésen értékeli a pályázatokat, és tisztségenként a három legtöbb pontot elérő jelentkezőt hívja meg személyes meghallgatásra. A parlamenti képviselőcsoportok emellett tisztségenként további egy jelölt meghallgatását kérhetik. A meghallgatásokat augusztus 25-ére és 26-ára tervezik, szükség esetén 27-én is folytathatják. Ezután a parlamentnek kell kétharmados többséggel megválasztania az elnököt és a helyetteseit hat évre.
Az új hivatal jogállása erősebb annál, amit a korábbi magyar korrupcióellenes intézményeknél megszokhattunk. Az Alaptörvény külön nevesíti, független intézményként működik, és meghatározott közvagyoni ügyekben az igazságszolgáltatás közreműködőjeként közvádlói feladatot is elláthat. A 2026. évi XXXIV. törvény szerint részt vesz a jogellenes közvagyon-kezelés feltárásában, kezdeményezhet eljárásokat, nyomozási jogosítványokat gyakorolhat, vádat képviselhet, valamint a büntetőigényhez kapcsolódó polgári jogi igény érvényesítésén is dolgozhat.
Ez lényeges változás a korábbi rendszerhez képest. Az elmúlt tizenhat évben a nagy korrupciós ügyek politikai vitái rendszeresen ugyanoda futottak ki: a feljelentés után a rendőrség, az ügyészség, az adóhatóság vagy más szerv döntötte el, van-e elegendő alap a továbblépésre, miközben a közvélemény sok esetben csak töredékes információkat kapott. Az új hivatal létrehozásának politikai indoka éppen az, hogy a közvagyon eltűnésének gyanúját egységesebb, szakosodott intézmény vizsgálja. Ettől azonban még egyetlen korábbi vagyonmozgás sem válik automatikusan jogellenessé, és senkitől nem lehet pusztán politikai döntés alapján vagyont elvonni.
A jogállami korlát itt kulcsfontosságú. A hivatal feladata a bizonyítékok összegyűjtése és a megfelelő eljárások elindítása, a tulajdonjog elvonásához, a büntetőjogi felelősség megállapításához vagy a vagyon elkobzásához továbbra is törvényes eljárás és bírói kontroll szükséges. Ez különösen fontos azoknál a vagyonoknál, amelyek hosszú cégláncokon, alapítványokon, magántőkealapokon, családtagokon vagy üzleti partnereken keresztül kerültek új tulajdonoshoz. A közvéleményben gyakran használt „stróman” kifejezés politikailag érthető, jogilag viszont minden egyes vagyonelemnél bizonyítani kell a kapcsolatot, a jogellenes eredetet és az érintettek felelősségét.
A törvény ezért kockázatelemzési rendszert is előír. A módszertannak nyilvánosnak és objektívnek kell lennie, hogy a hivatal ne tetszés szerint válogasson a célpontok között. Kiemelt kockázati körbe kerülhetnek azok a gazdasági szereplők, amelyek és kapcsolt vállalkozásaik bevételének rendkívül nagy része közbeszerzésekből, koncessziókból, támogatásokból, állami vagy uniós forrásokból, illetve államilag garantált hitelekből származott. A törvény egyik erős küszöbe az öt lezárt üzleti évben vizsgált, összesített 75 százalékos közpénzfüggés.
Ez a szabály közvetlenül érintheti az Orbán-korszakban látványosan megerősödött vállalati köröket. Sok olyan cégcsoport nőtt országos vagy regionális nagyvállalattá, amelynek felemelkedésében állami tenderek, támogatások, koncessziók és uniós projektek jelentős szerepet játszottak. A magas közpénzarány ugyanakkor önmagában nem bizonyít jogsértést. A hivatalnak külön kell vizsgálnia, hogy a szerződések jogszerűek voltak-e, történt-e versenykorlátozás, túlárazás, összeférhetetlenség, csalás, hűtlen kezelés, vesztegetés vagy más bűncselekmény.
A vezetők személye ezért meghatározó lesz. Egy ilyen intézmény könnyen elveszítheti a hitelességét, ha elnöke politikai bosszú eszközének látszik, vagy ha a kiválasztás előre eldöntöttnek tűnik. Hantosi István, az illetékes parlamenti bizottság elnöke azt mondta, nincs kiszemelt jelölt, és Magyar Péter miniszterelnöknek nincs vétójoga a kiválasztásban. A pályázati rendszer, a pontozás, a frakciók jelölési lehetősége és a nyilvános meghallgatás mind azt szolgálja, hogy a döntés ellenőrizhetőbb legyen. A végső kétharmados szavazás szintén erős legitimációs küszöb.
Az ismert pályázók között van korrupcióellenes civil szakember és több büntetőjogász is, a mezőny nagy részének neve azonban egyelőre nem nyilvános. A vezetői struktúra eleve többféle szakértelmet követel: külön elnökhelyettes felel a közpénzügyi területért, a nyomozásért, a vádemelésért és a fellebbviteli feladatokért. Bizonyos tisztségekhez hosszú ügyészi szolgálat, a közpénzügyi vezetői poszthoz pedig legalább tizenöt év adó- vagy vámhatósági tapasztalat szükséges. A cél az, hogy a hivatal politikai vagy kommunikációs szervezet helyett működő nyomozati és jogi apparátust építsen.
A törvény lehetőséget ad arra is, hogy ügyészek, rendvédelmi szakemberek és pénzügyi nyomozók dolgozzanak az intézménynél. Ez nagy kapacitást teremthet, ugyanakkor új hatásköri kérdéseket nyit. Pontosan szabályozni kell, mikor jár el az NVVH, mikor a hagyományos ügyészség, hogyan adják át egymásnak az adatokat, és mi történik, ha ugyanabban az ügyben több szerv is vizsgálódik. A szakmai együttműködés hiánya ugyanúgy megbéníthatja a rendszert, mint a korábbi intézményi passzivitás.
Az új hivatal feladata ráadásul nem merül ki büntetőügyekben. A közvagyon visszaszerzése sok esetben polgári jogi, közigazgatási, adójogi vagy társasági jogi eszközöket igényelhet. Elképzelhető olyan helyzet, amikor bűncselekmény nem bizonyítható, de egy szerződés érvénytelensége, egy jogellenes vagyonjuttatás vagy egy állami követelés még érvényesíthető. Más esetekben éppen az elévülés, a jóhiszemű harmadik személyek tulajdonjoga vagy a külföldre vitt vagyon teszi nehézzé a visszaszerzést. Emiatt az intézmény teljesítményét nem lehet pusztán az elkobzott milliárdok alapján megítélni.
A pályázati verseny következő napjai azért is fontosak, mert a hivatal közbizalmát már az indulás módja meghatározhatja. A nyilvános meghallgatásokon érdemi kérdés lesz, milyen szakmai módszerrel választanák szét a jogszerű gazdagodást a közpénzügyi kockázatoktól, hogyan védenék a nyomozásokat a politikai befolyástól, és milyen garanciát adnának arra, hogy az eljárások nem válnak látványos, bizonyíték nélküli kampányokká. A személyi döntések így az új intézmény hitelességének első tesztjei lesznek.
A 96 elnöki pályázat azt jelzi, hogy a tisztségnek komoly szakmai és politikai súlya van. Augusztus utolsó hete ezért a kiválasztás minőségéről fog szólni. Ha a meghallgatások érdemiek, a pályázók szakmai programjai megismerhetők, és a parlament olyan vezetőket választ, akiknek függetlensége védhető, az NVVH valóban új fejezetet nyithat a közvagyon védelmében. Ha a folyamat pártpolitikai alkukra szűkül, az intézmény már indulásakor elveszítheti azt a bizalmat, amely nélkül a legnagyobb NER-vagyonok vizsgálata aligha lehet hiteles.