Svájc szeptemberben dönt a szankciók jövőjéről
A szeptemberi népszavazás tétje a gazdasági büntetőintézkedések tilalma, miközben a felmérések szerint a választók döntő többsége elutasítja a moszkvai érdekeket szolgáló alkotmánymódosítást.
Svájcban elérkezett a pillanat, amikor a választópolgároknak közvetlenül a szavazóurnáknál kell állást foglalniuk az ország külpolitikai irányvonaláról és a geopolitikai berendezkedésben elfoglalt helyéről. A 2026. szeptember 27-re kitűzött országos népszavazás középpontjában a svájci semlegesség fogalmának újrafogalmazása áll, amelyet az 1815-ös bécsi kongresszus óta a nemzetközi jog elismer és védelmez. A jobboldali populisták által kezdeményezett alkotmánymódosítás célja, hogy az alaptörvénybe egy olyan konkrét cikkely kerüljön be, amely megtiltja az egyoldalú gazdasági szankciók bevezetését a hadviselő felekkel szemben. Az indítvány egyetlen kivételt ismerne el: az ENSZ Biztonsági Tanácsa által elrendelt kényszerítő intézkedéseket, amelyek végrehajtása nemzetközi jogi kötelezettségből amúgy is kötelező Bern számára. A javaslat gyakorlati következménye az lenne, hogy az alpesi köztársaságnak azonnal vissza kellene vonnia mindazon korlátozó intézkedéseket, amelyeket az Európai Unióval összhangban léptetett életbe Oroszországgal szemben az Ukrajna elleni átfogó katonai támadás kezdete óta.
A szövetségi kormány korábban azzal indokolta az európai szankciós csomagok átvételét, hogy Moszkva súlyosan megsértette a nemzetközi jog alapelveit, amelyek pontosan a svájci függetlenség és semlegesség garanciáját jelentik. Bern szerint a béke, a biztonság és a nemzetközi jogrend védelme olyan érték, amelyet az alpesi ország a demokratikus európai partnereivel együtt képvisel. Svájc változatlanul fenntartja a fegyverszállítási tilalmat mindkét hadviselő féllel szemben, és megtiltotta a svájci gyártmányú hadiipari termékek harmadik országokon keresztüli továbbadását is. Ezzel párhuzamosan az ország aktívan részt vesz az ukrajnai menekültek védelmében, és több mint hetvenezer menekültnek biztosított ideiglenes tartózkodási jogot és szociális ellátást.
Az alkotmánymódosító kezdeményezés mögött a Svájci Néppárt 85 éves korábbi szövetségi tanácsosa, Christoph Blocher áll, aki a szankciók életbe léptetése után azonnal aláírásgyűjtést indított a Pro Schweiz elnevezése nemzeti-konzervatív szervezettel karöltve. A politikai veterán álláspontja szerint az Oroszország elleni gazdasági büntetőintézkedések feladják az évszázados svájci hagyományokat, és az országot közvetett módon hadviselő féllé teszik. Ez a megközelítés teljes mértékben egybeesik a kremlbéli kommunikációval. Az orosz külügyminisztérium szóvivője, Marija Zaharova nyilatkozataiban többször hangsúlyozta, hogy Svájc a szankciók átvételével de facto elveszítette semleges státuszát. Moszkva nyíltan beavatkozik a svájci belpolitikai vitákba, és médiakampányokkal támogatja a népszavazási kezdeményezést, bízva a nyugati gazdasági nyomásgyakorlás fellazulásában.
A legfrissebb felmérések és közvélemény-kutatási adatok alapján a svájci választók többsége határozottan elutasítja a szigorú szankciótilalom gondolatát. A Leewas Intézet legújabb, augusztus közepén közzétett felmérése szerint a választók 62 százaléka nemet mond az alkotmánymódosításra, míg az indítványt támogatók aránya mindössze 30 százalékra csökkent, a bizonytalanok aránya pedig 6 százalékot tesz ki. Ez elmozdulást mutat a kora nyári adatokhoz képest, amikor még 54 százalék állt az elutasító oldalon. A felmérések szerint a svájci lakosság döntő többsége, 76-80 százaléka továbbra is elkötelezett a semlegesség elve mellett, azonban a választók rugalmasan és pragmatikusan értelmezik ezt a fogalmat. A Sotomo Intézet felmérése kimutatta, hogy a lakosság 75 százaléka támogatja a nemzetközi jogot megsértő államok elleni gazdasági szankciókat, 83 százalék pedig kifejezetten elvárja a nemzetközi biztonsági együttműködés elmélyítését a szomszédos államokkal.
A svájci társadalom biztonságpolitikai gondolkodása gyökeres átalakuláson ment keresztül a háború kirobbanása óta. A megkérdezettek 74 százaléka úgy véli, hogy az fegyveres semlegesség önmagában nem nyújt elégséges védelmet egy esetleges katonai agresszióval szemben, és az ország képtelen lenne kizárólag saját eróból megvédeni határait. Egy romló európai biztonsági forgatókönyv esetén a választók 58 százaléka még azt is elfogadhatónak tartaná, hogy Svájc csatlakozzon az Északi-atlanti Szerződés Szervezetéhez. A lakosság többsége nyitott lenne arra is, hogy az ország lőszert vagy drónellenes védelmi rendszereket szállítson Ukrajnának a védekezés megsegítésére.
A parlamenti pártok szinte kivétel nélkül szembefordultak a Svájci Néppárt kezdeményezésével. A szociáldemokraták nyíltan Putyin-párti kezdeményezésnek nevezik az indítványt, amely megítélésük szerint a támadó felet jutalmazná az áldozattal szemben. A Zöldek arra figyelmeztetnek, hogy a korlátozások feloldása közvetlenül az orosz államkasszát gyarapítaná, forrásokat biztosítva az agresszió folytatásához. A liberális FDP hangsúlyozza, hogy a javaslat megfosztaná az országot a rugalmas külpolitikai cselekvőképességtől egy olyan nemzetközi környezetben, ahol az Oroszország, Irán és Kína felőli fenyegetések folyamatosan növekednek. A liberálisok felszólították a kezdeményezőket, hogy határolódjanak el a szövetségi demokratikus folyamatokat érintő orosz beavatkozási kísérletektől.
A Hét fős Szövetségi Tanács, amelyben a főbb politikai erők képviselői kollegiális alapon hozzák meg döntéseiket, szintén a kezdeményezés elutasítását javasolja a választóknak. A kormányzati álláspont rámutat arra, hogy a semlegesség 1848 óta részét képezi az alkotmányos berendezkedésnek anélkül, hogy merev dogmatikus definíciók béklyójába kényszerítené az államigazgatást. A kabinet értékelése szerint az aktuális külpolitikai gyakorlat lehetővé teszi a nemzeti függetlenség megőrzését és a mediátori szerep betöltését a nemzetközi konfliktusokban. A gazdasági szankciók alkalmazása a szövetségi kormány megítélése szerint teljes mértékben összeegyeztethető a jogi semlegességgel, ha azok a nemzetközi jogrend helyreállítását szolgálják.
A népszavazási kampány utolsó heteiben a politikai viták fókuszába a svájci gazdaság és a pénzügyi szektor védelme került. A szankciók feladása esetén Svájc elszigetelődhetne az európai és az amerikai piacoktól, ami súlyos károkat okozna az alpesi állam bankrendszerének és exportorientált vállalkozásainak. A szövetségi törvényhozás többsége szerint a gazdasági büntetőintézkedések feladása nem a békét szolgálná, hanem aláásná az ország nemzetközi szavahihetőségét és biztonságát.