Amerikai gép repült át a Tajvani-szoros felett

Az amerikai haditengerészet P–8A Poseidon járőr- és felderítő repülőgépe pénteken áthaladt a Tajvani-szoros fölött, nemzetközi légtérben. A műveletet az Egyesült Államok 7. Flottája szombat hajnalban erősítette meg, hangsúlyozva, hogy Washington a nemzetközi jog alapján gyakorolja a hajózási és repülési szabadságot. A kínai hadsereg végig követte és megfigyelte a gépet, Peking pedig azt közölte, hogy a helyzet ellenőrzés alatt maradt. Önmagában egy ilyen átrepülés nem rendkívüli, az időzítés azonban különös politikai súlyt ad neki: Hszi Csin-ping kínai elnök a tervek szerint szeptemberben az Egyesült Államokba látogat, hogy Donald Trumppal találkozzon.

A Tajvani-szoros évek óta az amerikai–kínai stratégiai versengés egyik legérzékenyebb helyszíne. A mintegy 180 kilométer széles vízi út választja el a Kínai Népköztársaságot a demokratikusan kormányzott Tajvantól. Peking saját területének tekinti a szigetet, és azt állítja, hogy a szoros fölött is széles joghatósággal rendelkezik. Tajpej és Washington ezzel szemben nemzetközi vízi és légi útvonalként kezeli a terület jelentős részét. Az amerikai hadihajók és katonai repülőgépek ezért rendszeresen áthaladnak rajta, jelezve, hogy az Egyesült Államok nem fogadja el a kínai értelmezést.

A mostani művelethez használt P–8A Poseidon különösen alkalmas arra, hogy Peking figyelmét magára vonja. A Boeing 737-es utasszállító katonai változatából kifejlesztett gépet tengeri felderítésre, tengeralattjárók és felszíni hajók követésére, hírszerzési feladatokra használják. Hosszú ideig képes a levegőben maradni, korszerű radarokkal és érzékelőkkel rendelkezik, ezért jelenléte katonailag jóval több egy jelképes átrepülésnél. A kínai erők számára minden ilyen küldetés egyben lehetőség arra, hogy megfigyeljék az amerikai eljárásokat és elektronikai tevékenységet.

Washington ugyanakkor következetesen azt állítja, hogy ezek a műveletek nem Kína provokálását szolgálják. A 7. Flotta közleményének lényege éppen az volt, hogy az amerikai fegyveres erők mindenütt repülnek, hajóznak és működnek, ahol ezt a nemzetközi jog lehetővé teszi. Ez a formula az amerikai indiai–csendes-óceáni stratégia egyik alapeleme. Az Egyesült Államok attól tart, hogy ha elfogadná Peking egyre szélesebb területi igényeit, azzal fokozatosan szűkülne a nemzetközi hajózás szabadsága a világ egyik legforgalmasabb kereskedelmi térségében.

A kínai vezetés másként látja ugyanezt. Peking szerint Tajvan belügy, az amerikai katonai jelenlét pedig külső beavatkozás egy olyan kérdésbe, amely Kína szuverenitását érinti. A kínai hadsereg az elmúlt években jelentősen növelte a sziget körüli tevékenységét. Hadihajók és harci repülőgépek rendszeresen közelítik meg Tajvant, nagyszabású gyakorlatok során pedig a blokád és a precíziós csapások elemeit is gyakorolták. Tajpej ezt tartós katonai nyomásgyakorlásnak tekinti.

A feszültséghez hozzájárul, hogy az Egyesült Államok hivatalosan nem tart fenn diplomáciai kapcsolatot Tajvannal, mégis a sziget legfontosabb biztonsági partnere és fegyverszállítója. Az amerikai politika évtizedeken át tudatos bizonytalanságra épült: Washington nem mondja ki előre, milyen katonai választ adna egy kínai támadásra, közben gondoskodik arról, hogy Tajvan képes legyen saját védelmére. Donald Trump második elnöksége alatt ez a viszony továbbra is a kínai–amerikai kapcsolatok egyik legkényesebb eleme maradt.

A szeptemberre várt Trump–Hszi-találkozó miatt minden katonai mozdulat diplomáciai jelzéssé is válik. Washington és Peking egyszerre próbálja stabilizálni kapcsolatát és javítani saját tárgyalási pozícióját. A két ország között kereskedelmi viták, technológiai korlátozások, félvezetőipari érdekellentétek és biztonságpolitikai konfliktusok sora húzódik. Tajvan mindegyiknél érzékenyebb, mert Peking a kérdést saját területi integritásának részeként kezeli, az Egyesült Államok pedig egy erőszakos státusváltozást az egész ázsiai biztonsági rendszer kihívásának tekintene.

Tajvan gazdasági jelentősége tovább növeli a tétet. A sziget a világ fejlett félvezetőgyártásának központja, és egy katonai válság gyorsan megrázná a globális elektronikai, autóipari és hadiipari ellátási láncokat. A Tajvani-szoros emellett fontos kereskedelmi útvonal Japán, Dél-Korea és Délkelet-Ázsia felé. Egy blokád vagy fegyveres összecsapás ezért jóval Ázsián túl is azonnali gazdasági következményekkel járna.

A mostani átrepülés után nem érkezett jelentés veszélyes kínai elfogási manőverről. Ez fontos különbség a korábbi évek egyes eseteihez képest, amikor amerikai és kínai katonai gépek kis távolságban kerültek egymáshoz. A két hadsereg közötti kommunikáció fenntartása azért kulcsfontosságú, mert egy félreértett manőver vagy technikai hiba gyorsan politikai válsággá válhat. A térségben működő erők nagy száma miatt a kockázat akkor is fennáll, amikor egyik fél sem akar közvetlen összecsapást.

Az amerikai művelet tehát egyszerre rutin és üzenet. A Pentagon azt jelzi, hogy a közelgő csúcstalálkozó kedvéért sem mond le a Tajvani-szorosban folytatott jelenlétről. Peking pedig azzal, hogy nyilvánosan beszámolt a gép követéséről, azt mutatja, hogy minden amerikai mozdulatot figyel. A szeptemberi találkozó előtt a két vezetőnek úgy kell tárgyalási teret teremtenie, hogy közben egyikük sem akar gyengeséget mutatni a saját közvéleménye és szövetségesei előtt. Tajvan ezért várhatóan akkor is ott lesz a tárgyalóasztal fölött, ha a hivatalos napirend más témákkal kezdődik.