E1 miatt mélyül Izrael és Európa diplomáciai válsága

Izrael egyik legrégebb óta vitatott ciszjordániai telepítési terve új mélypontra viheti az ország és Európa kapcsolatát. Az E1 néven ismert projekt keretében mintegy 3400 lakást terveznek felépíteni Kelet-Jeruzsálem és Ma'ale Adumim izraeli telep között. A terv évtizedeken át főként politikai fenyegetés és tervezőasztalon létező lehetőség maradt, most azonban a kivitelezés első szakasza kézzelfogható közelségbe került: az izraeli építésügyi minisztérium meghirdette az első több mint 1200 lakóegység építését.

A fejlemény azért váltott ki szokatlanul kemény nyugati reakciót, mert E1 földrajzi helyzete alapvetően befolyásolhatja egy jövőbeli palesztin állam életképességét. A terület Jeruzsálemtől keletre, Ciszjordánia egyik kulcsfontosságú közlekedési folyosóján fekszik. Ha a települési övezet teljesen kiépül és összekapcsolódik Ma'ale Adumimmal, a palesztin területek északi és déli része közötti közvetlen kapcsolat jelentősen beszűkülhet. A bírálók szerint Ramallah és Nablusz térsége egyre inkább elszakadna Betlehemtől és Hebrontól.

Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Kanada és több más nyugati állam közös nyilatkozatban követelte a projekt leállítását. A német kormány külön is jelezte, hogy ellenzi az újabb annektálási lépéseket Ciszjordániában. A nyilatkozatok hangneme azért figyelemre méltó, mert Izrael európai partnerei az elmúlt években gyakran élesen bírálták a telepespolitikát, de ritkábban kapcsoltak hozzá ennyire konkrét gazdasági figyelmeztetéseket.

Az Európai Unióban már olyan intézkedések is szóba kerültek, amelyek az izraeli termékek jelölését, az akadémiai együttműködés korlátozását, illetve egyes biztonságpolitikai és diplomáciai kapcsolatok befagyasztását érinthetnék. Ezekből egyelőre nem lett közös uniós döntés. Németország korábban többször fékezte az Izraellel szembeni szélesebb szankciós kezdeményezéseket, ezért továbbra is kérdéses, hogy a 27 tagállam képes-e egységesen fellépni. Már maga a vita is jelzi azonban, hogy E1-et több európai kormány különleges súlyú ügyként kezeli.

Bezalel Smotrich izraeli pénzügyminiszter, a telepesmozgalom egyik legerősebb politikai támogatója elutasította a külföldi nyomást. Az izraeli jobboldal egy része szerint Ciszjordánia, bibliai nevén Júdea és Szamária, a zsidó történelmi örökség része, és Izraelnek joga van ott építkezni. A kormány több tagja nyíltan ellenzi a palesztin állam létrehozását, ezért számukra az E1-projekt stratégiai értéke éppen abban áll, amit Európa veszélynek tekint: megnehezíti a területi folytonosságon alapuló kétállami rendezést.

A nemzetközi közösség nagy része a ciszjordániai izraeli telepeket a nemzetközi joggal ellentétesnek tekinti. Izrael vitatja ezt az értelmezést, és történelmi, biztonsági, valamint jogi érvekre hivatkozik. Ma'ale Adumim mintegy 37 ezer lakosával a legnagyobb telepek közé tartozik. E1 kiépítése gyakorlatilag erősebb fizikai kapcsolatot teremtene közte és Jeruzsálem között.

A projekt környezetében palesztin és beduin közösségek élnek, köztük a nemzetközi figyelem középpontjába többször bekerült Khan al-Ahmar. A területen utak, ellenőrzőpontok és izraeli biztonsági zónák már ma is meghatározzák a palesztinok mozgását. A további építkezések ezért nem üres földterület beépítését jelentik, hanem egy meglévő, rendkívül összetett települési és közlekedési rendszer átalakítását.

Az E1 terve több mint két évtizede okoz diplomáciai konfliktusokat. Korábbi izraeli kormányok időnként előreléptették, majd amerikai vagy európai nyomásra lassították a folyamatot. A mostani helyzet azért más, mert a pályázati kiírás után már vállalkozók, finanszírozók és szerződések kapcsolódhatnak a projekthez. Izraeli jogi szakértők szerint az ajánlatok októberi lezárása és a szerződések megkötése után sokkal nehezebb lenne politikai döntéssel visszafordítani a folyamatot.

Ez magyarázza, hogy a nyugati országok már a projektben részt vevő vállalatokat is figyelmeztetik. Az egyik lehetséges nyomásgyakorlási módszer az lenne, hogy európai üzleti korlátozásokkal fenyegetik azokat a bankokat, építőipari cégeket, tervezőket vagy más szolgáltatókat, amelyek aktívan részt vesznek E1 megvalósításában. Az ilyen célzott intézkedés politikailag könnyebben elfogadható lehet egyes uniós tagállamok számára, mint az Izraellel szembeni általános gazdasági szankció.

A konfliktus időzítése Izrael számára is kedvezőtlen. A gázai háború, a ciszjordániai erőszak és az iráni konfliktus miatt az ország európai megítélése már így is romlott. A telepespolitika újabb frontot nyit olyan kormányokkal, amelyek biztonságpolitikai kérdésekben továbbra is Izrael fontos partnerei. Berlin különösen nehéz helyzetben van: a német–izraeli kapcsolat történelmi különlegessége mellett egyre erősebb a nyomás arra, hogy Németország határozottabban lépjen fel a ciszjordániai területi változtatások ellen.

A palesztin vezetés számára E1 annak bizonyítéka, hogy a kétállami megoldás földrajzi alapjai folyamatosan szűkülnek. A telepek, az őket kiszolgáló úthálózat és a biztonsági zónák olyan térképet hoznak létre, amelyben egy összefüggő palesztin állam megteremtése egyre bonyolultabb. Izrael támogatói ugyanakkor azzal érvelnek, hogy a végleges határokat csak tárgyalással lehet meghatározni, és a telepek kérdése egy jövőbeli megállapodás része lehet.

Az elkövetkező hetek döntik el, hogy az európai fenyegetések képesek-e lassítani a beruházást. A pályázatok lezárásáig viszonylag rövid az idő, ezért a diplomáciai nyomásnak gyorsan kellene gazdasági következménnyé válnia. Ha ez nem történik meg, E1 hosszú évek után kiléphet a politikai tervek világából, és építkezéssé válhat. Ezzel Izrael és Európa vitája is új szakaszba kerülne: a feleknek már nem egy jövőbeli tervről, hanem egy folyamatban lévő területi átalakulás következményeiről kellene tárgyalniuk.