Börtönszigetből természetvédelmi menedékhely lett Gyarosz

Az Égei-tenger közepén fekvő, tizenhét négyzetkilométeres sziklás szárazulat évszázadokon át a szenvedés és az elszigeteltség jelképe volt Görögországban. Gyarosz kopár sziklái a római kor óta szolgáltak politikai nemkívánatos személyek száműzetési helyeként, Muszoniusz Rufusz sztoikus filozófus Néró császár alatti áthelyezésétől kezdve a huszadik század véres történelmi fordulópontjaiig. A görög polgárháború, majd az 1967 és 1974 közötti katonai diktatúra idején mintegy 22 000 fogoly fordult meg az ottani vöröstéglás börtönkomplexumban, amelyet maguk a rabok kényszerültek felépíteni. A börtön bezárását követően a görög haditengerészet évtizedekig lőtérként használta a területet, ami a civil lakosság teljes távolmaradását eredményezte. Az emberi jelenlét teljes hiánya és a megközelíthetetlenség váratlan módon természetes védőpajzsot formált a sziget szárazföldi és tengeri élővilága köré, átalakítva a sötét múltú sziklákat a Földközi-tenger egyik leggazdagabb biológiai menedékhelyévé.

A védelmi státusz szintet lépett a görög elnöki rendelet aláírásával, amely véglegesítette és törvénybe iktatta a sziget körüli tengeri védett terület pontos határait, valamint a vonatkozó használati szabályokat. A jogszabályi háttér megszilárdítása véget vetett a korábbi ideiglenes intézkedések bizonytalanságának, kizárva annak lehetőségét, hogy az egymást követő kormányok átmeneti döntésekkel felpuhítsák a természetvédelmi előírásokat. Az athéni környezetvédelmi minisztérium intézkedése értelmében a tengeri övezetben teljes halászati tilalom lépett életbe, beleértve az ipari és a szabadidős halászatot egyaránt. A szigorú szabályozás három különböző védelmi zónát határoz meg: az északi és nyugati partok mentén abszolút védelmi övezet működik, ahol minden zavaró emberi tevékenység tilos, a sziget többi részén mérsékelt kutatói és oktatási munkák engedélyezettek, míg a történelmi börtönépület körüli kis öbölben a szigorúan ellenőrzött látogatások és a kishajók kikötése is megengedett.

A szigorú tengeri korlátozások legfőbb kedvezményezettje a veszélyeztetett mediterrán barátfóka. A Földközi-tengerben élő, rendkívül sérülékeny emlősfaj teljes görögországi állományának tíz százaléka Gyarosz félreeső, víz alatti barlangjaiban lelt otthonra. A fókák védelmével foglalkozó MOm szervezet adatai szerint a fiatal egyedek csaknem fele a halászhálókba akadva vagy a halászeszközök okozta sérülések miatt pusztul el a védtelen tengeri területeken. A sziget körüli szigorú tilalom és az elnöki rendelettel rögzített védelem hatásaként a helyi barlangokban elhelyezett éjjellátó kamerák évente átlagosan tíz új fóka születését rögzítik. A szervezet emellett az ország más részein árva vagy sérült állapotban talált egyedeket is sikerrel telepíti vissza a gyaroszi kolóniába, stabilizálva a faj fennmaradását az Égei-tenger középső térségében.

A tengerfelszín alatti világ védelme a halállomány robbanásszerű növekedését hozta el. A kutatások és felmérések szerint a halászati tilalom alá eső három tengeri mérföldes zónában hat-nyolcszor annyi halfaj és lényegesen nagyobb egyedszám található, mint a szomszédos, védtelen tengerterületeken. A Posidonia oceanica nevű tengerifű-rétek és a tengerfenéki korallzátonyok sértetlensége biztosítja az ívóhelyek védelmét, ami a halállomány természetes újratermelődését eredményezi. Ez a biológiai növekedés a szomszédos szigetek partmenti halászai számára is hosszú távú előnyöket hordoz, mivel a védett övezetből kiáramló halak feltöltik a környező vizeket. Amikor a görög kormány egy korábbi döntéssel hat hónapra kísérletképpen feloldotta a halászati tilalmat, a halállomány drasztikus zuhanást mutatott mutatóiban, igazolva a folyamatos és korlátozásmentes védelem elengedhetetlen mivoltát.

A sziget tengeri és szárazföldi ökoszisztémája a madárvilág szempontjából is kiemelkedő értéket képvisel. Gyarosz ad otthont a mediterrán vészmadár második legnagyobb globális kolóniájának, miközben a kopár sziklákon és a tengerparti szirteken több mint harminc különböző madárfaj fészkel. A területen rendszeresen megfigyelhető a viharfecske, az eleonóra-sólyom, a héjasas és a kormorán. A szárazföldi hüllők között különleges kígyó- és gyíkfajok találhatók meg, amelyek a látogatóktól elzárt, háborítatlan sziklás terepen szaporodnak. A természetvédelmi szakemberek a sziget szárazföldi részén végzett ellenőrzött beavatkozásokkal a talaj erózióját is igyekeznek megakadályozni, támogatva az őshonos növényzet lassú regenerációját.

A védelmi előírások betartatása és a terület felügyelete csúcstechnológiás megfigyelőrendszerre épül. A WWF Görögország által kifejlesztett, majd a görög Környezetvédelmi és Éghajlatváltozási Ügynökség kezelésébe adott távfelügyeleti rendszer radarokkal, hőkamerákkal és nagy hatótávolságú optikai eszközökkel pásztázza a tengerfelszínt a sziget legmagasabb pontján felállított őrtoronyból. Az Európai Bizottság által jó gyakorlatként elismert technológiai hálózat azonnal jelzi az illetéktelen hajók, orvhalászok vagy tiltott zónába tévedő turistavitorlások jelenlétét. Az őrszolgálat munkatársai a helyszínen lépnek fel a szabályszegőkkel szemben, a jogszabályi háttér megszilárdulása óta pedig közvetlen feljelentést tehetnek a regionális hatóságoknál, amelyek jelentős pénzbírságot szabhatnak ki a tilalmas területeken horgászó vagy kikötő járművekre.

Gyarosz modellje alapvető mintául szolgál a görög tengeri természetvédelem jövőbeli stratégiájához. A görög kormány a jón-tengeri és a dél-égei-tengeri térségben újabb kiterjedt nemzeti tengeri parkok létrehozását határozta el, amelyek több tízezer négyzetkilométeres területet fednek le. A gyaroszi tapasztalatok azt mutatják, hogy a sikeres természetvédelem elengedhetetlen feltétele a helyi közösségek, a hivatásos halászok és a környezetvédelmi szervezetek közötti szoros együttműködés. A megfigyelési hálózatok, a tudományos kutatási programok és a szigorúan szabályozott környezeti nevelés összekapcsolása bizonyítja, hogy a történelmi sebeket hordozó területek újjáéleszthetők, és a biológiai sokféleség megőrzésének mintapéldáivá válhatnak a Földközi-tenger egész térségében.