Tengeri zárlat és üres polcok szítják a teheráni tüzet

Az iráni állampolgárok körében sajátságos pótcselekvés alakult ki az elmúlt időszakban. A közösségi platformokon sorra jelennek meg azok a kesernyés humorral átitatott videók, amelyekben a helyiek az üresen kongó hűtőszekrényeiket és az egészen elképesztő összegről kiállított napi vásárlási nyugtákat mutogatják a nyilvánosságnak. Az egyik elterjedt felvételen egy férfi nyitja ki a konyhai gépet, amelyből egy előre rögzített hang közli, hogy nincs benne semmi ennivaló, és a berendezés kizárólag a csapvíz tárolására szolgál már. Más videókban a vásárlók a minimálbérhez képest csillagászati áron beszerezhető alapvető élelmiszereket mutatják be, miközben nyíltan kifejezik a dühüket a megállíthatatlanul emelkedő árak miatt. Egy fiatal nő egyetlen kisebb szatyor zöldségre és néhány tojásra mutatva magyarázza, hogy ez a néhány tétel a havi minimálbér két és fél százalékát emésztette fel, ám ha a drágulás miatt panaszkodni merészelnek, a hatóságok azonnal a rendszer ellenségeinek és rendbontóknak bélyegzik őket.

A lakossági elkeseredettség mértéke elkerülte a korábbi elfojtási szinteket, és a polgárok a nyilvános megszólalástól sem riadnak vissza. A teheráni vezetés egyre keményedő háborús retorikája közvetlen összefüggésben áll az amerikai kikötői blokád drámai gazdasági és társadalmi következményeitől való félelemmel. A tengeri zárlat megtörése és a belső szociális elégedetlenség elfojtása érdekében a rezsim döntéshozói már attól sem riadnak vissza, hogy az amerikai katonai és gazdasági érdekeltségeket akár az eddig érintetlen európai térségben is célba vegyék.

A teheráni Moniriyeh tér közelében található Baharloo zöldség- és gyümölcspiacon csütörtök délelőtt rendkívül kevés a vásárló. A piactér mindössze egyetlen kereszteződésre fekszik attól a komplexumtól, amely korábban a felsővezetés rezidenciájaként szolgált, s amely a katonai összecsapások korai szakaszában súlyos károkat szenvedett el. A pénztáraknál egyetlen kifejezés hallatszik a leggyakrabban, mindenki a megfizethetetlen árakra panaszkodik. Egy középkorú gépészmérnök a bevásárlókocsijában lévő néhány darab tökre és padlizsánra mutatva szarkasztikusan úgy fogalmazott, hogy a kormány döntései miatt az irániak többsége kénytelen volt vegetáriánus életmódra áttérni, mivel a húsfélék és a szárnyasok ára messze meghaladja a teljesítőképességüket.

A földön sorakozó ládák mellett egy idős nyugdíjas tanár válogat a megsérült gyümölcsök között. Harminc évnyi oktatói munka után az egykori pedagógus havonta átszámítva körülbelül 130 dollárnyi nyugdíjat kap, amelyből több mint 50 dollárt a lakásbérlet visz el. A fennmaradó összegnek kellene fedeznie az élelmiszert, a gyógyszereket, az orvosi ellátást és a közüzemi számlákat. A bérleti díj megfizetése után mindössze napi két és fél dollárja marad a fennmaradó szükségleteire.

Az iráni társadalom jelentős része már az Egyesült Államokkal és Izraellel kirobbant fegyveres konfliktus előtt is súlyos megélhetési gondokkal küzdött. A halmozódó problémák korábban az egész országra kiterjedő tiltakozási hullámhoz vezettek, amelyet a hatalom brutális erőszakkal fojtott el. Az amerikai tengeri blokád bevezetése óta az amúgy is törékeny gazdasági helyzet tovább romlott. Az elmúlt időszakban az árak többszörösükre emelkedtek, a hivatalos adatok szerint az élelmiszer-infláció minden egyes tartományban meghaladja a száz százalékot.

Ezzel párhuzamosan az olajkereskedelemből származó állami bevételek a nullára zuhantak. A helyzetet tovább nehezíti, hogy Washington a szankciók újabb átfogó hullámát jelentette be, amelynek célja Teherán teljes gazdasági elszigetelése. Egy korábban a Belügyminisztériumban vezető pozíciót betöltő politikai aktivista szerint a lakosságra nehezedő nyomás egy olyan túlfeszített rugóhoz hasonlít, amely bármelyik pillanatban elpattanhat, és a korábbiaknál is nagyobb erejű tiltakozásokat válthat ki. A szakértő úgy véli, az amerikai stratégia pontosan arra épül, hogy a gazdaság megbénításával belső felkelést idézzen elő. A helyzetet a Szovjetunió összeomlásához hasonlítják, ahol a hivatalos propaganda folyamatos győzelmekről beszél, miközben a hétköznapi embereknek már a fizikai fennmaradásért kell küzdeniük.

A kiürülő hűtőszekrények és az üres étkezőasztalok mellett az irániak most attól tartanak, hogy a gépjárműveik üzemanyagtartályai is üresek maradnak. A tengeri zárlat miatt nemcsak az olajexport állt le porig, hanem az importfolyamatok is súlyos akadályokba ütköztek. Korábban az ország a felhasznált benzin egy részét az Egyesült Arab Emírségekből szerezte be, a blokád beállta után pedig Oroszország felé fordult. Az orosz finomítókat ért csapások és a tengeri szállítmányozási útvonalak akadályoztatása miatt ez az utánpótlási csatorna is elapadt. Hivatalos kormányzati források elismerik, hogy nincs fedezet az üzemanyag-támogatási rendszer fenntartására, ami elkerülhetetlenné teszi az árak drasztikus megemelését és a lakossági kvóták csökkentését. Az illetékes tisztségviselők figyelmeztetése szerint az országban napi húszmillió literes benzinhiány halmozódik fel.

A teheráni és a vidéki nagyvárosi benzinkutaknál rendkívül hosszú várakozási idő alakult ki, és a gépjárművenként tankolható mennyiséget húsz literben korlátozták. A fővárosban több töltőállomás teljesen kifogyott a készletekből, ami hatalmas riadalmat keltett. Egy teheráni benzinkúton várakozó autós felidézte, hogy a hatóságok korábban a Hormuzi-szoros lezárásával és az amerikai üzemanyagárak felverésével fenyegetőztek a háború leállítása érdekében. Ezzel szemben most az iráni benzinkutakon uralkodik hiány, és a saját lakosságukra vetnek ki magasabb árakat.

Az üzemanyagárak emelése történelmileg mindig a legveszélyesebb lépések közé tartozott Teheránban. A 2019-es országos megmozdulásokat is a benzin drágítása robbantotta ki. A reformpárti sajtóban megjelent elemzések nyíltan figyelmeztetnek arra, hogy az energiaárak drasztikus növelése társadalmi robbanást idézhet elő, amely többezer ember életét követelő összecsapásokhoz vezethet.

Minél drámaibbá válik a gazdasági helyzet, a teheráni vezetés annál keményebb katonai fenyegetésekkel próbálja kompenzálni a belső gyengeséget. A keményvonalas döntéshozók a diplomáciai megállapodásokat értéktelen papírfecninek nevezik. Mohsen Rezaei, a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanács újonnan kinevezett titkára a televízióban nyilvánvalóvá tette, hogy a tengeri zárlat fenntartását nem tűrik el. A Forradalmi Gárda katonai parancsnokai nyíltan jelzik, hogy az eddigi védekező jellegű akciókat támadó műveletek váltják fel.

A katonai stratégiák átalakítása nem csupán a térségben található amerikai támaszpontok elleni csapásokat foglalja magában, hanem a nyugati gazdasági érdekeltségek és a tengeri kereskedelmi útvonalak közvetlen célbavételét is. A teheráni elit láthatóan a külső fegyveres konfliktus kiszélesítését részesíti előnyben a belső lázadásokkal szemben. A katonai parancsnokok készek mindent egyetlen lapra feltenni annak érdekében, hogy megelőzzék az újabb tömeges tüntetéseket és megtörjék a gazdaságot fojtogató blokádot.