Történelmi nyomozó - A miniszterelnök utolsó éjszakája

1981. december 18-án reggel Mehmet Shehu, Albánia 27 éve hivatalban lévő miniszterelnöke holtan feküdt tiranai, Bllok-beli hálószobájában. Mellette pisztoly, a szobában Hoxhának címzett búcsúlevél. A hivatalos közlemény szerint idegösszeomlásában öngyilkosságot követett el. Csakhogy az ország második embere előző este még a Politikai Bizottság ülésén ült, ahol súlyos támadások érték, másnap pedig folytatódott volna politikai felelősségre vonása. Néhány hónappal korábban még Enver Hoxha legfontosabb harcostársának és utódjelöltjének számított.

A Történelmi nyomozó új kötete nemcsak azt kérdezi, ki húzta meg a ravaszt. Mehmet Shehu életútját követve azt vizsgálja, miként válhat egy diktatúra egyik fő építője ugyanannak a rendszernek az áldozatává. Shehu pályája rendkívüli: olaszországi katonai tanulmányok, a spanyol polgárháború, francia internálás, majd felemelkedés az albán partizánmozgalomban. Tirana 1944-es elfoglalásának egyik kulcsfigurája, később vezérkari főnök és 1954-től miniszterelnök lett. Nem kívülálló áldozat volt: részt vett a Hoxha-rendszer kiépítésében és tisztogatásaiban is.

A könyv végigvezet Albánia hidegháborús útján: a jugoszláv szakításon, a szovjet konfliktuson, majd a kínai szövetség 1978-as összeomlásán. Mire Hoxha öregedésével az utódlás kérdése fontossá vált, Shehu volt az egyetlen régi vezető, akinek háborús tekintélye, kormányzati tapasztalata és kapcsolatrendszere valódi politikai súlyt adott. Éppen ez tehette veszélyessé.

A végjáték egy hétköznapi eseménnyel kezdődött. 1981 augusztusában Shehu fia, Skënder eljegyezte Silva Turdiut. A fiatal nővel nem volt probléma, rokoni kapcsolatai azonban a párt szemében „rossz politikai életrajzot” jelentettek. Hoxha szeptember elején még személyesen gratulált, nyolc nappal később viszont már az eljegyzés felbontását követelte. A családi ügyből hamar politikai vádirat született. Shehu önkritikát írt, majd újabbat; Hoxha egyiket sem találta elégségesnek. December 16-án a Politikai Bizottság tagjai Shehu nélkül találkoztak, másnap pedig órákon át bírálták a miniszterelnököt. Aznap éjjel meghalt.

A kötet a kriminalisztikai anyagot is megvizsgálja. A helyszínelés, az orvosszakértői és ballisztikai vizsgálatok mellett külön figyelmet kap a búcsúlevél és a december 17-i pártülés később előkerült hangfelvétele. A bizonyítékokat nem kezeli sem automatikusan hitelesnek, sem eleve hamisnak. Három lehetőséget mérlegel: öngyilkosságot, politikailag kikényszerített öngyilkosságot és megrendezett gyilkosságot.

A rejtélyt mélyíti, hogy a hivatalos történet Shehu halála után folyamatosan változott. Az „idegösszeomlás” néhány hónap alatt árulássá, majd több évtizedes hírszerzői összeesküvéssé alakult. Hoxha végül brit, amerikai, jugoszláv és szovjet ügynöknek nevezte korábbi miniszterelnökét, és azt állította, Shehu az ő meggyilkolására készült. A könyv albán párt- és állambiztonsági iratokat ütköztet jugoszláv sajtóforrásokkal, nyugati diplomáciai és hírszerzési értékelésekkel és visszaemlékezésekkel. Így az is kirajzolódik, hogyan gyárt egy diktatúra utólag új múltat egykori vezetőjének.

Shehu halála nem zárta le az ügyet. Családját internálták, feleségét és fiait üldözték, korábbi munkatársait letartóztatták, több magas rangú vezetőt kivégeztek. A halott miniszterelnökből egy olyan összeesküvés központi alakját teremtették meg, amely újabb tisztogatások igazolására szolgált. Közben Ramiz Alia útja Hoxha utódlása felé szabaddá vált.

A könyv végkövetkeztetése nem szenzációt keres. A tárgyi bizonyítékok alapján az önkezű halál a legerősebb kriminalisztikai magyarázat, de ez nem teszi Shehu sorsát magántragédiává. A fontosabb kérdés az, maradt-e valós választása annak, aki évtizedeken át maga is részt vett a rendszer működtetésében. A miniszterelnök utolsó éjszakája egyszerre politikai krimi, diktatúratörténet és történelmi nyomozás arról, hogyan pusztítja el a hatalom azt is, aki évtizedeken át a legközelebb állt hozzá.