Koszovó ismét az intézményi összeomlás szélén áll
Az új parlament hetek óta képtelen befejezni saját megalakulását, miközben a kormány ügyvezetőként működik és az államfői tisztség körül is vita van. Albin Kurti időt kér az alkuhoz, az ellenzék szerint viszont a blokád már az alkotmányos rendet veszélyezteti.
Koszovó politikai rendszere ismét olyan intézményi patthelyzetbe került, amelyben már a parlament saját megalakulása sem tekinthető lezárt ügynek. A június 7-i választás után összeült új törvényhozás hetek óta képtelen befejezni a munkát, miközben a kormány ügyvezetőként működik, a pártok az államfői tisztségről is alkudoznak, és az ellenzék szerint Albin Kurti pártja, az Önrendelkezés (Vetëvendosje) tudatosan tartja blokád alatt az intézményeket. Az ügy már jóval több egy parlamenti tisztség körüli vitánál: az alkotmányos határidők lejártak, a felek eltérően értelmezik a továbblépés lehetőségeit, és ismét felmerült egy újabb előrehozott választás veszélye.
A júniusi voksoláson az Önrendelkezés 53 mandátummal messze a legerősebb erő maradt a 120 fős parlamentben. Ez azonban nem jelent önálló többséget. A kormányalakításhoz és a parlament vezető tisztségeinek betöltéséhez partnerekre van szükség, az államfő megválasztása pedig még szélesebb együttműködést követel. A legnagyobb ellenzéki erők - a PDK, az LDK és az AAK - nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy feltétel nélkül segítsék Kurti intézményi terveit.
A parlament alakuló ülését augusztus 6-ra hívták össze. Kurti azonban további időt kért a pártközi tárgyalásokhoz, különösen az államfő személyéről szóló alku érdekében. Érvelése szerint ha előbb megalakul a parlament, elindulnak azok az alkotmányos határidők, amelyek az elnökválasztáshoz vezetnek, és egy megállapodás nélküli kudarc új választást hozhat. Az ellenzék és több jogi szakértő szerint ez nem indokolhatja a parlament megalakulásának késleltetését.
Az alkotmányos határidő augusztus 7-én lejárt anélkül, hogy a törvényhozás teljesen megalakult volna. A helyzetet tovább élezte, hogy ellenzéki képviselők rendkívüli ülést próbáltak kezdeményezni, de a parlamenti terem ajtajait zárva találták. A Vetëvendosje képviselői szerint nem volt szabályosan összehívott ülés, ezért az adminisztrációnak sem volt kötelessége megnyitni a termet. Az ellenzék ezt az intézmények pártpolitikai kisajátításaként értékelte.
A feszültség később látványos jelenetekhez vezetett. Egy ülésen tojást dobtak Kurti felé, más alkalommal képviselők vizet locsoltak egymásra, lökdösődés és verbális összecsapás alakult ki. Ezek a jelenetek politikailag látványosak, de a lényegi problémát nem oldották meg: továbbra sincs olyan megállapodás, amely biztosítaná a parlamenti vezetés megválasztását, a kormányalakítást és az államfő kérdésének rendezését.
Az Önrendelkezés és az LDK között folytak a legfontosabb tárgyalások. Az LDK intézményi egyensúlyt és érdemi beleszólást követel, miközben Kurti pártja a választási eredményre hivatkozva ragaszkodik vezető szerepéhez. A PDK jelezte, hogy ellenzékben kíván maradni. Ez matematikailag is nehézzé teszi a kompromisszumot, különösen azért, mert az elnökválasztás első két fordulójában nyolcvan képviselő jelenléte szükséges.
A válság az ügyvezető államfő helyzetét is érinti. A korábbi parlamenti vezetés mandátumának lejárása és az új törvényhozás félkész állapota miatt jogászok vitatják, pontosan milyen alkotmányos alapon működnek egyes tisztségek. Ez nem jelenti azt, hogy az államigazgatás leállt, de minden elhúzódó bizonytalanság növeli annak kockázatát, hogy fontos döntéseket később jogilag is megtámadjanak.
Az Egyesült Államok és az Európai Unió egyaránt sürgette a koszovói pártokat, hogy a törvények betartásával alakítsák meg az intézményeket. Washington arra figyelmeztetett, hogy a politikai patthelyzet konkrét lehetőségek elvesztésével jár. Brüsszel számára a válság azért is kellemetlen, mert Koszovónak reformokat kell végrehajtania az uniós pénzügyi és integrációs folyamatokhoz, ezekhez azonban működő parlament és döntésképes kormány szükséges.
A belpolitikai válság egy olyan időszakban mélyül, amikor Koszovó Szerbiával fennálló kapcsolatai továbbra is rendezetlenek. Az északi, szerb többségű területek helyzete, a biztonsági incidensek kockázata és a Belgráddal folytatott uniós közvetítésű párbeszéd mind működő intézményeket igényelne. Egy elhúzódó kormányzati bizonytalanság csökkentheti Pristina mozgásterét a külpolitikai tárgyalásokon is.
A közvélemény számára a legnagyobb veszély az, hogy a választók rövid időn belül ismét az urnákhoz kényszerülnek anélkül, hogy az előző választás eredménye alapján stabil kormány jött volna létre. Koszovó az elmúlt években többször tapasztalt hosszú intézményi válságokat, amelyek miatt a parlament jogalkotási teljesítménye visszaesett, fontos reformok csúsztak, és a pártok közötti bizalom tovább romlott.
A mostani patthelyzetből háromféle kiút képzelhető el. Kurti és valamelyik ellenzéki erő szélesebb megállapodást köt az intézményi tisztségekről; a kisebbségi képviselők bevonásával kialakul egy szűkebb működő többség; vagy a politikai rendszer ismét új választás felé sodródik. Mindhárom megoldás komoly engedményeket igényel. Az időhúzás viszont egyre drágább: minden újabb hét, amelyben a parlament nem képes teljes értékűen működni, tovább mélyíti az alkotmányos és politikai bizonytalanságot.