Pragmatikus baloldali nyitás Szász-Anhalt tartományban

A Szent István-templom előtti keskeny utcában a városi idegenvezető éppen arról beszél párttársainak, hogy Tangermünde ezen részén régen a nemesi családok laktak. Ekkor a Baloldal (Die Linke) szász-anhalti csúcsjelöltje vidáman megjegyzi, hogy akkor ő pontosan jó helyen jár. A jelenlévő elvtársak nevetve replikáznak a von Angern névre, utalva a frakcióvezető arisztokrata származására. A beszélgetést egy ápolási szolgálat kisautója szakítja félbe, amely áthaladást kér a szűk utcában. Az egyik idős pártag rögtön felkiált, hogy figyelni kell, mert a Volkssolidarität érkezik, amit a régi idők értékes szövetségeseként tart számon. Pár házzal arrébb a munkásjóléti egyesület, az Arbeiterwohlfahrt épülete áll, amelyről egy másik tag megjegyzi, hogy az a szociáldemokratákhoz áll közel. Eva von Angern azonban gyorsan pontosít: ő maga is ott ül az egyesület elnökségében.

Ez az apró tangermündei jelenet megmutatja, miként bontja le a 49 éves magdeburgi frakcióvezető a korábban sziklaszilárdnak hitt politikai és társadalmi határokat. Eva von Angern egy régi nemesi családból származik, jogász végzettségű, és az elmúlt években megfontoltan, lépésről lépésre nyitottabbá tette pártját. A férjezett, háromgyermekes édesanya megbízható és tartós párbeszédcsatornákat épített ki a Kereszténydemokrata Unió (CDU) soraiba. Ezek a kapcsolatok fogalmazódtak meg abban a közösen támogatott parlamenti reformban, amelyet hónapokon át tartó, bizalmas egyeztetések során dolgoztak ki Magdeburgban. A Baloldal szövetségi pártkongresszusán von Angern személyesen akadályozta meg, hogy a párt határozatban zárja ki a jövőbeni együttműködést a CDU-val. Strategikus iránya egyértelmű: amennyiben a kereszténydemokraták a választást követően is megőrzik lehetőségüket a miniszterelnöki tisztség betöltésére, a szász-anhalti baloldal kész támogatást nyújtani számukra.

Ennek a politikai megközelítésnek a szemléltetésére Eva von Angern Tangermündébe hívta Bodo Ramelow-t, Türingia korábbi miniszterelnökét, aki a pragmatizmus megtestesítője a baloldalon. Ramelow szerint a politikai szereplőknek meg kell tanulniuk rugalmasabbá válni, és ez a szemléletmód elsősorban a CDU-ra érvényes, de saját pártjának is szól. A kereszténydemokratáknál érvényben lévő összeférhetetlenségi határozat megtiltja a koalíciót és az együttműködés hasonló formáit az AfD-vel, valamint a Baloldallal. Ahhoz, hogy Magdeburgban érdemi politikai elmozdulás történhessen, a dordrechti, drezdai és erfurti tapasztalatokhoz hasonlóan egy kevéssé formális, rugalmasabb együttműködési keretet kell kidolgozni a felek között, írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A Baloldal által kért ár erről a támogatásról jelentős tényező. A párt választási programját áttanulmányozva látható, hogy az elvárások komoly kötelezettségvállalásokat tartalmaznak. A Baloldal több forrást követel a közösségi közlekedésre, sűrűbb menetrendet és új vonalak megnyitását szorgalmazza, ingyenes óvodai ellátást szeretne, valamint havi 1500 eurós tartományi ápolási díj bevezetését tervezi. A költségvetési nehézségekkel küzdő tartományban kiemelt kérdés, hogy miből finanszíroznák mindezt. Eva von Angern maga is elismeri, hogy az első tartományi költségvetés megalkotása komoly kihívást jelent majd. A szigorú megszorítások helyett az állami bevételek és kiadások növelésében látja a megoldást. Meglátása szerint az önkormányzatoknak sürgősen kiegészítő forrásokra van szükségük, mert ezek hiányában a demokratikus intézményrendszer működőképessége kerül közvetlen veszélybe.

Ez az elvi megközelítés hatotta át azokat a beszédeket is, amelyeket Eva von Angern és Bodo Ramelow a tangermündei városháza előtt tartott a szimpatizánsoknak. A csúcsjelölt több pénzt ígért a gyermekek támogatására, míg Ramelow a benzinárak drasztikus emelkedésére hívta fel a figyelmet, megemlítve, hogy a helyszínre vezető úton 2,63 eurós literenkénti árat látott a benzinkutaknál. Hangsúlyozta: ha az állam engedi az ilyen mértékű drágulást, azzal elveszíti az állampolgárok bizalmát. A rendezvényen kiemelt hangsúlyt kapott a keletnémet tartományok hátrányos megkülönböztetése. Ramelow kritizálta, hogy miközben Kelet-Németországban keményen dolgoznak az emberek, a gazdasági hasznot és a bevételeket Stuttgartban és más nyugatnémet központokban könyvelik el. A volt türingiai miniszterelnök szerint az újraegyesítés után olyan merev nyugatnémet struktúrákat honosítottak meg a keleti tartományokban, amelyek nem felelnek meg a mindennapi élet valóságának.

Éles bírálat érte a járóbeteg-ellátás és a fekvőbeteg-ellátás merev szétválasztását. Ramelow ennek kapcsán a korábbi NDK-ban megszokott közösségi ápolói hálózat feltámasztása mellett foglalt állást, amely közvetlen segítséget nyújtott a településeken élő embereknek. A 45 ledolgozott munkaviszony után járó levonásmentes nyugdíj kérdésében a Kereszténydemokrata Unió és a Baloldal álláspontja közeledett egymáshoz. Ez annak köszönhető, hogy a keletnémet CDU-s miniszterelnökök határozottabban követelik a keleti állampolgárok életútjának elismerését. Ramelow külön méltatta Sven Schulze, Mario Voigt és Michael Kretschmer kereszténydemokrata politikusokat, amiért ebben a szociális kérdésben csatlakoztak a szociáldemokrata Manuela Schwesig álláspontjához.

A lehetséges együttműködés legfőbb ütközési pontja a tartományi pénzügyek kezelésében rejlik, ahol a két párt elképzelései eltérnek egymástól. Amennyiben Sven Schulze, a CDU szász-anhalti csúcsjelöltje a választást követően megkísérli a puhatolózást a Baloldal felé, saját pártján belül komoly meggyőzési munkát kell végeznie. A kereszténydemokrata bázis jelentős része hagyományosan idegenkedik bármilyen megállapodástól a volt állampárt utódszervezetéből kialakult Baloldallal.

Ugyanez a belső kihívás érvényes Eva von Angernre is. A Baloldalon belül mélyen gyökerező fenntartások élnek a kereszténydemokratákkal szemben, amelyeket az utóbbi időben újabb tényezők tetéznek. Szász-Anhaltban az elmúlt időszakban számos fiatal, határozottan baloldali érzelmű új tag lépett be a pártba, akiknek pontos politikai irányvonalát és befolyását még a tartományi szervezet alapos ismerői is nehezen tudják megbecsülni. Ezek az új belső áramlatok kockázatot jelentenek egy ötéves tartományi együttműködés szempontjából. A pártvezetésben azon gondolkodnak, miként lehetne a teljes tagságot felsorakoztatni egy ilyen pragmatikus döntés mögé. Ennek eszköze lehet egy átfogó tagsági szavazás vagy a tartományi vezetés részletes tájékoztató körútja a járási szervezeteknél. Eva von Angern szerint az ilyen lépések átláthatósággal és bizalommal valósíthatók meg, hiszen a döntésbe az egész pártot be kell vonni.

A szász-anhalti politikai helyzet összetettsége szorosan összefügg az elmúlt évtizedek társadalmi átalakulásával és a helyi választási sajátosságokkal. A tartományi parlamenti választások közeledtével a felmérések szerint a Baloldal 13-14 százalék körül teljesít, ami elmarad a korábbi évtizedek 20 százalék feletti eredményeitől, ám a jelenlegi töredezett pártstruktúrában kulcspozíciót biztosíthat számukra. A hagyományos néppártok gyengülése és a radikális erők jelenléte miatt a kormányképesség megőrzése új utat követel meg a mérsékelt szereplőktől. Eva von Angern pragmatizmusa és nyitottsága arra a felismerésre épül, hogy a demokratikus intézmények stabilitása és a lakosság szociális biztonsága felülírja a korábbi pártpolitikai ellentéteket.

A pragmatikus kormányzási modell kialakítása komoly kísérlet a baloldal számára. A választási küzdelemben a keményvonalas támogatók és az új hullámos fiatal aktivisták gyakran az elvek feladásával vádolják a vezetést, attól tartva, hogy a kereszténydemokrata miniszterelnök támogatása feladja a párt önálló arculatát. Von Angern azzal érvel, hogy a kompromisszumok révén elért konkrét eredmények – mint a gyermekvédelmi források bővítése vagy a szociális háló védelme – lényegesen többet érnek a választók számára, mint az ellenzéki padsorokból megfogalmazott teoretikus bírálatok. A szász-anhalti tapasztalatok így az egész német politikai rendszer számára mintaként szolgálhatnak abban, miként kezelhető a politikai polarizáció egy átalakuló tartományi környezetben.

A tartomány gazdasági szerkezete és a demográfiai kihívások még inkább sürgetik a stabil politikai cselekvést. Szász-Anhalt ipari központjai, a vegyipari szektor és a mezőgazdasági régiók egyaránt kiszámítható állami támogatásokat és megbízható infrastruktúrát igényelnek. Az elöregedő népesség és a szakképzett munkaerő elvándorlása miatt az egészségügyi és ápolási hálózat fenntartása kiemelt feladattá vált, amit a tartományi költségvetés egymagában aligha tud megoldani a szövetségi források hatékonyabb bevonása nélkül. Eva von Angern kezdeményezései éppen ezeket a szerkezeti problémákat célozzák meg, amikor a helyi önkormányzatok pénzügyi autonómiájának megerősítését szorgalmazzák.

A politikai kultúra átalakulása Magdeburgban a szövetségi politikára is hatással lehet. Németország-szerte élénk figyelem kíséri, hogy a keletnémet tartományokban miként alakulnak át a korábbi merev pártpolitikai tömbök. Amennyiben Szász-Anhaltban sikeresen működik egy informális együttműködés a kereszténydemokraták és a baloldal között, az példaként szolgálhat más keleti tartományok számára is, ahol a kormányalakítási folyamatok hasonló akadályokba ütköznek. A választók reakciója a szeptemberi voksoláson megmutatja, hogy a lakosság mennyire vevő erre a pragmatikus, határokat átlépő politikai építkezésre.