Queen, Puskás és ’56 találkozik a Film Maratonon

Szeptember 15. és 20. között kilencedik alkalommal rendezik meg a Budapesti Klasszikus Film Maratont, amely az elmúlt években a magyar filmörökség egyik legfontosabb nemzetközi kirakatává vált. A Nemzeti Filmintézet idei programja több mint száz felújított vagy ritkán látható alkotást vonultat fel az Uránia Nemzeti Filmszínházban, a Toldi moziban, a Francia Intézetben, az Art+ Cinemában és szabadtéri helyszínen. A fesztivál 2026-ban két nagy magyar évfordulót kapcsol össze: a magyar filmgyártás kezdeteinek 125. és az 1956-os forradalom 70. évfordulóját. Ehhez társul a nemzetközi filmtörténet több nagy alakja, Andrzej Wajda, Mohsen Makhmalbaf és Mathieu Kassovitz, valamint egy olyan nyitófilm, amely egyszerre rocktörténet, mozgóképes restaurálási bravúr és a késő Kádár-kor kulturális dokumentuma.

A nyitógálán a Queen 1986-os budapesti koncertjéről készült film teljesen felújított, 4K-s változatát mutatják be. Az eredeti negatívokat négy évtizeden át az NFI Filmarchívumban őrizték, a digitalizálást a Filmlabor végezte, a kép és a hang restaurálásában pedig Peter Jackson új-zélandi rendező produkciós cége, a Park Road vett részt a Sony Music Vision megbízásából. A felújítás jelentősége jóval nagyobb annál, mint hogy egy régi koncertfilm szebb képpel és tisztább hanggal kerül vissza a vászonra. Az 1986. július 27-i Népstadion-koncert a keleti blokk egyik emblematikus nyugati könnyűzenei eseménye volt, a film pedig egy olyan pillanatot őriz, amikor a tömegkultúra már látványosan kikezdte a politikai és kulturális elszigeteltség határait.

A koncertet mintegy nyolcvanezer néző látta a stadionban, és a becslések szerint további tízezrek hallgatták az épületen kívül. Zsombolyai János rendezésében tizenhét kamera rögzítette a fellépést 35 milliméteres filmre, emellett forgattak a zenekar budapesti és szentendrei programjain, a Hungaroringen és más helyszíneken is. A legismertebb jelenetben Freddie Mercury magyarul énekli a Tavaszi szél vizet áraszt kezdetű népdalt. A gesztus 1986-ban spontán közelséget teremtett a világsztár és a közönség között, utólag pedig a korszak kulturális emlékezetének részévé vált. A 4K-restaurálás azért is fontos, mert ezt az élményt a következő generáció már nem kopott televíziós felvételekből, hanem az eredeti filmanyaghoz közeli minőségben láthatja.

A fesztivál egészének egyik fő témája éppen a filmmegőrzés. A digitalizálás korában könnyű azt gondolni, hogy a mozgóképes örökség biztonságban van, valójában a celluloid, a mágnesszalag és a korai digitális hordozók egyaránt sérülékenyek. A restaurálás költséges, technológiai és történészi munka egyszerre. El kell dönteni, melyik kópia tekinthető hitelesnek, milyen színeket használtak eredetileg, hogyan szólt a hang, hol vannak elveszett jelenetek, és meddig szabad technikailag javítani egy régi képet anélkül, hogy a restaurátor átírná az alkotást. A Budapesti Klasszikus Film Maraton egyik szerepe az, hogy ezt a háttérmunkát látható kulturális teljesítménnyé tegye.

Az idei programban a magyar filmtörténet különös darabja, Keleti Márton A csodacsatár című 1956-os szatírája is új életet kap. A film a futballőrületet és a személyi kultusz mechanizmusát kapcsolja össze egy képzeletbeli ország, Futbólia történetében. A produkció eredetileg Puskás Ferenc közreműködésével készült, ám a forradalom leverése után külföldön maradt labdarúgó jeleneteinek egy részét Hidegkúti Nándorral újraforgatták. Az eredeti, Puskással készült változat visszaállítása ezért filmtörténeti és politikai emlékezeti ügy is. Egyetlen szereplőcsere megmutatja, milyen gyorsan tudta a hatalom átírni a mozgóképes valóságot.

A csodacsatár jól illeszkedik az 1956-hoz vezető utat és a forradalom filmes emlékezetét vizsgáló válogatásba. A fesztivál nem pusztán októberi eseményeket ábrázoló filmeket gyűjt egy blokkba, hanem azt is keresi, miként érzékelhető a korabeli társadalmi feszültség a forradalom előtt készült alkotásokban, és hogyan tért vissza 1956 emléke későbbi művekben. Sára Sándor 80 huszárja például 1848–49 történetét dolgozza fel, mégis sok néző számára az 1956-os tapasztalatot is hordozta: katonák kerülnek szembe az engedelmesség és a hazatérés, a parancs és a személyes erkölcs dilemmájával.

A nemzetközi program ugyancsak erős történelmi hangsúlyt kap. Andrzej Wajda születésének századik évfordulóján hét filmből álló válogatás idézi fel a lengyel rendező pályáját, a programot Szabó István választotta össze. Wajda életműve különösen alkalmas egy filmörökségi fesztivál számára, mert művei folyamatos párbeszédet folytatnak a történelemmel. A Hamu és gyémánt a második világháború végének morális zűrzavarát, A márványember és A vasember a kommunista rendszer hazugságait és ellenzéki mozgalmait, más filmjei pedig a lengyel nemzeti emlékezet konfliktusait tették mozgóképpé. A budapesti blokkban ezért a restaurált kép minősége mellett az is érdekes, hogyan változik ezeknek a történeteknek az olvasata 2026-ban.

Mathieu Kassovitz hat filmből álló retrospektívet kap. A francia rendező A gyűlölet című 1995-ös filmje ma is meglepően frissnek hat, mert a párizsi külvárosokban élő fiatalok, a rendőri erőszak, a társadalmi kirekesztés és a düh témája három évtized alatt sem veszített erejéből. Kassovitz személyesen is Budapestre érkezik, mesterkurzust tart, így a fesztivál nem csupán régi kópiákat mutat be, hanem élő alkotói párbeszédet is teremt. A klasszikus film ebben a formában nem lezárt múzeumi tárgy, hanem olyan mű, amelynek jelentése új közönség előtt ismét megnyílik.

Az iráni új hullám legendás alakja, Mohsen Makhmalbaf szintén személyesen vesz részt a programban. A Salaam Cinema vetítése után beszélget a közönséggel. Makhmalbaf pályája különösen érdekes példa arra, miként kapcsolódhat össze film, politika és személyes átalakulás. Fiatalon radikális politikai aktivista volt, később a mozi felé fordult, és az iráni filmművészet egyik legfontosabb nemzetközi alakjává vált. Műveiben gyakran maga a filmezés válik témává: ki néz kit, ki mondhatja el a történetet, és hogyan alakítja át a kamera a valóságot.

Az idei Maraton női szerepeket vizsgáló programja is szokatlan irányból építkezik. A Lya de Putti és Marilyn Monroe centenáriumához kapcsolódó blokk két olyan sztárt állít egymás mellé, akik különböző korszakokban és filmipari környezetben váltak a női kép kulturális ikonjaivá. A Vérgrófnők című zsánerfilmes válogatás pedig női vámpírfigurákon keresztül vizsgálja a vágy, a hatalom, az öregedés és a halhatatlanság filmes képét. Itt szerepel Tony Scott Az éhség című 1983-as kultfilmje Catherine Deneuve, David Bowie és Susan Sarandon főszereplésével.

A szabadtéri vetítések új helyszínre, a Városháza Kertmoziba költöznek. Hat este hat filmet mutatnak be, köztük a Niagarát Marilyn Monroe-val, az Amélie csodálatos életét, a Szamárköhögést, Bódy Gábor Kutya éji dalát, Konrad Wolf Solo Sunnyját, valamint a Thelma és Louise-t. Ez a program jól érzékelteti, hogy a klasszikus film fogalma nem egyetlen korszakot jelent. Egy ötvenes évekbeli hollywoodi thriller, egy nyolcvanas évekbeli keletnémet dráma és egy 1991-es amerikai road movie ugyanúgy restaurálási és újrabemutatási feladat lehet.

A Maraton egyik fontos háttérprogramja a Budapest Classics Lab, ahol archívumi szakemberek, restaurátorok és kutatók mutatják be a legújabb projekteket. A filmmegőrzés nemzetközi szakma: a negatívok és kópiák sokszor több ország archívumaiban szétszórva maradnak fenn, egy elveszettnek hitt jelenet előkerülhet egy másik kontinensen, a jogtulajdon pedig külön kutatást igényel. Budapest azzal tud erős pozíciót kialakítani ezen a területen, ha a Filmarchívum saját restaurálásai mellett csereponttá válik más gyűjtemények, laborok és fesztiválok számára is.

A fesztivál a fiatal közönségre is épít. Diákvetítések, pedagógiai programok, workshopok és alkotói találkozók próbálják közelebb hozni a filmtörténetet azokhoz, akik számára egy 1956-os vagy akár 1995-ös mű már történelmi távolságban van. Ez kulturális szempontból legalább olyan fontos, mint maga a restaurálás. Egy felújított film akkor válik ismét élő örökséggé, ha új nézőket talál. A digitális hozzáférés sokat segít, de a nagyvászon, a közös nézés és a beszélgetés olyan kontextust adhat, amelyet az otthoni streaming nem pótol.

A 2026-os Budapesti Klasszikus Film Maraton ezért egyszerre évfordulós rendezvény és állítás arról, mire való egy filmarchívum. Nem arra, hogy lezárt múltat őrizzen, hanem arra, hogy újra forgalomba hozza a képeket. A Queen koncertje, Puskás Ferenc kivágott jelenetei, Wajda háború utáni Lengyelországa, Kassovitz külvárosa vagy Makhmalbaf iráni filmiskolája egészen eltérő világokat képvisel. Mégis ugyanaz a feladat köti össze őket: megőrizni a műveket úgy, hogy közben ismét kortárs élménnyé váljanak.