A német popzene lehet a költségvetési szigor vesztese

A német szövetségi kormány 2027-es költségvetési tervezete a kulturális szektoron belül különösen érzékenyen érinti a könnyűzenei és fesztivál-támogatásokat. A vita az elmúlt napokban erősödött fel, miután a Bundestag elé került részletes számokból és a zenei szervezetek reakcióiból kirajzolódott, hol terveznek takarékoskodni. A Reeperbahn Festival szövetségi támogatása a jelenlegi mintegy hatmillió euróról hárommillióra csökkenhet, az Initiative Musik egyes forrásai szintén szűkülhetnek, a Festivalförderfonds pedig a kormányzati tervezetben kétmillió eurós szinten szerepel. Ez utóbbi programot 2026-ban még parlamenti módosítással négymillió euróra emelték. A zenei szektor most attól tart, hogy az új büdzsé a legkisebb szereplőkön takarít meg olyan időszakban, amikor a fesztiválok költségei amúgy is jelentősen nőttek.

A vita azért különösen érdekes, mert a német kulturális költségvetés egészét nézve nem összeomlásról van szó. A kulturális és médiaügyi államtitkár tervezett kiadása 2027-ben mintegy 2,1 milliárd euró. A belső kulturális támogatások nagy fejezete ugyanakkor 918,6 millió euróra csökkenne az idei mintegy 1,1 milliárdról. A kormány közben történelmi léptékben növeli a védelmi kiadásokat, és több más területen is megtakarításokat keres. A kulturális szakma számára ezért a számok politikai üzenete legalább olyan fontos, mint az összeg: mit tekint a szövetségi állam olyan infrastruktúrának, amelyet nehéz időkben is védeni kell.

A könnyűzenei szereplők egyik fő érve, hogy az állami támogatási rendszer sokáig aránytalanul erősebben épült a hagyományos intézményi kultúrára, mint a klubokra, popfesztiválokra és független zenészekre. Németország opera- és színházi hálózata nemzetközileg is kiemelkedő, és fenntartása jelentős közpénzt igényel. A popzenei szektor viszont gyakran piaci tevékenységnek látszik, mert jegyet értékesít, szponzorokat keres és kereskedelmi zenével dolgozik. A kisebb fesztiválok gazdasága azonban sokkal törékenyebb annál, mint amit a nagy nyári rendezvények telt házas képei sugallnak.

A Festivalförderfonds 2023-ban éppen ezért jött létre. Szövetségi szinten korábban nem működött hasonló, kifejezetten a populáris zenei és jazzfesztiválok strukturális támogatását célzó program. Az első kör ötmillió euróval indult. A 2026-os harmadik fordulóban 463 pályázat érkezett, közülük 134 kapott támogatást, összesen négymillió euró értékben. A nyertesek 71 százaléka százezer lakosnál kisebb településen vagy vidéki térségben működik. Ez a szám jól mutatja, hogy a program nem elsősorban Berlin, Hamburg vagy Köln legismertebb rendezvényeinek kiegészítő kasszája, hanem olyan helyeken teremt koncertlehetőséget, ahol kevés más kulturális infrastruktúra működik.

A támogatás felső határa fesztiválonként ötvenezer euró. Ez egy nagy nemzetközi rendezvény költségvetésében szerény összeg lenne, egy néhány száz vagy néhány ezer fős helyi fesztiválnál viszont eldöntheti, hogy vállalható-e egy új előadó, lehet-e megfelelő biztonsági személyzetet alkalmazni, biztosítható-e akadálymentesítés, fizethető-e tisztességes honorárium, vagy megvalósulhat-e egy fenntarthatósági fejlesztés. A program céljai között kifejezetten szerepel a sokszínűség, a társadalmi részvétel, az ökológiai felelősség és a pályakezdők támogatása.

A kormány kulturális államtitkára márciusban még úgy beszélt a négymillió eurós harmadik fordulóról, mint világos kultúrpolitikai elköteleződésről. A 134 kiválasztott rendezvény között queerfeminista, inkluzív és kísérleti zenei fesztiválok is vannak. Potsdamban az Akzeptanzfestival fogyatékossággal élő és nem érintett közönséget hoz össze, Karlsruhe egyik támogatott eseménye tudatosan női, interszexuális, nem bináris és transz előadókra épít, Grünowban pedig kísérleti zenei program működik vidéki környezetben. A program létjogosultságát a jelentkezési arány is mutatja: tízből kevesebb mint három pályázó jutott pénzhez.

A mostani vita egyik furcsasága, hogy a következő fordulót szeptemberre tervezték, miközben a 2027-es költségvetési keret még nincs véglegesen elfogadva. A szervezők ezért úgy készíthetik elő a következő évi fesztiválokat, hogy nem tudják, mekkora lesz a tényleges támogatási alap. A szövetségi büdzsé parlamenti tárgyalása szeptemberben kezdődik, a végszavazást november végére tervezik. Németországban a költségvetési folyamat során rendszeresen változnak az egyes tételek, és 2026-ban is a parlament emelte kétmillióról négymillió euróra a fesztiválalapot. A zenei szervezetek most abban bíznak, hogy ugyanez ismét megtörténik.

A Reeperbahn Festival helyzete más léptékű, de ugyanazt a problémát világítja meg. A hamburgi rendezvény Európa egyik legfontosabb showcase- és szakmai fesztiválja. Koncertek mellett kiadók, menedzserek, koncertszervezők, digitális cégek és nemzetközi delegációk találkozóhelye, ahol pályakezdő előadók külföldi partnereket találhatnak. A tervezett hárommillió eurós csökkentés ezért a szervezők szerint nem pusztán kevesebb koncertet jelenthet. Szűkülhet azoknak a kis és közepes zeneipari vállalkozásoknak a nemzetközi hozzáférése is, amelyek saját erőből nehezen jutnak el hasonló szakmai piacokra.

A német popzenei szektorban az elmúlt években tudatosan épült ki az a gondolat, hogy a zeneipari export és a kulturális támogatás nem egymást kizáró fogalmak. Egy pályakezdő zenekar állami támogatása első pillantásra kulturális kiadás, de ha turnékat szervez, technikusokat alkalmaz, jogdíjat termel és külföldi piacra jut, gazdasági hatása is van. Ugyanez igaz a fesztiválokra. Szálláshelyeket, vendéglátókat, helyi szolgáltatókat, közlekedési és technikai cégeket mozgatnak meg. Vidéki térségekben ez a hatás különösen jelentős lehet, mert a rendezvény néhány napra olyan látogatókat visz a településre, akik máskor nem érkeznének oda.

A költségnövekedés ugyanakkor gyorsabb volt, mint sok rendezvény bevétele. A pandémia után emelkedtek a művészgázsik, a biztonsági kiadások, a technikai szolgáltatások, az energia, a szállítás és a személyzet költségei. Az extrém időjárás újabb biztosítási és infrastrukturális terheket hoz. A jegyárakat viszont nem lehet korlátlanul emelni, mert a közönség fizetőképessége véges. A legnagyobb fesztiválok erős szponzori háttérrel és több tízezres közönséggel még könnyebben alkalmazkodnak, a kis rendezvényeknél néhány tízezer euró hiánya már az egész programot veszélyeztetheti.

A szakmai tiltakozásban ezért gyakran jelenik meg a demokrácia és a társadalmi kohézió érve. A Bundesverband Popularmusik szerint a kulturális terek találkozást és részvételt teremtenek olyan időszakban, amikor a társadalmi polarizáció erősödik. A LiveMusikKommission a vidéki fesztiválok közösségi szerepét emeli ki: egy kisvárosi vagy falusi rendezvény sok esetben éves találkozópont, amely önkénteseket, helyi vállalkozásokat és különböző korosztályokat szervez közös térbe. Ez az érv tudatosan próbálja kimozdítani a popzenét a szórakoztatás kategóriájából.

A másik oldalon a kormánynak valódi költségvetési korlátai vannak. A 2027-es büdzsé 555,4 milliárd eurós kiadással számol, miközben a nettó hitelfelvétel 118,7 milliárd euróra nőhet, a kamatkiadások pedig 41,9 milliárdra emelkednek. A védelmi tárca 109,7 milliárd eurós keretet kapna, 27,1 milliárddal többet az ideinél. Ebben a környezetben a kulturális államtitkárság sem kerülheti el teljesen a prioritások újrarendezését. A vita ezért nem arról szól, hogy léteznek-e pénzügyi kényszerek, hanem arról, milyen elv alapján osztják el a megszorítást a kulturális területek között.

Különösen érzékeny pont, hogy miközben könnyűzenei programoknál csökkenés látszik, egyes nagy hagyományos intézmények támogatása stabil vagy növekvő. A Bayreuthi Ünnepi Játékok például a tervezet szerint nagyjából egymillió euróval több szövetségi forrást kaphatnak, amit a kormány a tarifális bérköltségek emelkedésével indokol. A popzenei szereplők azt kérdezik, miért nem jelenik meg hasonlóan erős védelem az ő esetükben is, amikor a bérek, honoráriumok és biztonsági költségek ugyanúgy nőttek. A klasszikus és könnyűzene szembeállítása kulturálisan leegyszerűsítő, de a költségvetési táblázatok könnyen ilyen versenyhelyzetet teremtenek.

A német rendszer egyik sajátossága, hogy a kultúra finanszírozásának nagy része tartományi és önkormányzati feladat. A szövetségi kormány szerepe ezért egyes könnyűzenei programok esetében arányaiban különösen fontos: országos hálózatokat, exportot, innovációt vagy olyan projekttípusokat támogat, amelyek nem illeszkednek egyetlen város vagy tartomány költségvetésébe. Ha a szövetségi alap csökken, azt nem feltétlenül tudják automatikusan pótolni helyi forrásból, hiszen számos település maga is pénzügyi nehézségekkel küzd.

A szeptemberben kezdődő parlamenti vita ezért a német kultúrpolitika fontos próbája lesz. A könnyűzenei szakma nem azt várja, hogy minden korábbi tétel érintetlen maradjon, hanem kiszámítható többéves kereteket szeretne. Egy fesztivál programját gyakran egy évvel korábban kezdik építeni, nemzetközi előadókkal és partnerekkel szerződnek, a bizonytalan pályázati pénz pedig kockázatosabbá teszi a szervezést. Ha a költségvetés minden ősszel újra alapvető kérdéseket nyit meg, a legkisebb szereplők tudnak a legkevésbé tartalékot képezni.

A német ügy európai szempontból is tanulságos. Számos országban hasonló vita zajlik arról, mennyire tekinthető a klub- és fesztiválhálózat kulturális alapinfrastruktúrának. A pandémia idején világossá vált, hogy ha ezek a helyek eltűnnek, újranyitásuk nem automatikus: személyzet, közönség, beszállítói hálózat és szakmai tudás vész el. A 2027-es költségvetési vita ezért jóval többről dönt néhány támogatási sornál. Arról is, hogy a német állam a populáris zenét olyan ökoszisztémának tekinti-e, amelyet válság idején is érdemes működőképesen tartani, vagy olyan területnek, amelytől előbb várható el a piaci alkalmazkodás.