Feljelentés lett a 300 milliárdos Covid-beszerzésből

A Külügyminisztérium augusztus 25-én megtette az első feljelentést a tárcánál folyó átvilágítás alapján. Orbán Anita külügyminiszter bejelentése szerint az eljárás a 2020 márciusában és áprilisában, a koronavírus-járvány első hullámában lebonyolított rendkívüli beszerzéseket érinti. Ezek összértéke megközelítette a 300 milliárd forintot, és a vizsgálat szerint olyan kérdések merültek fel a mennyiséggel, az árakkal, a használhatósággal és a pénzügyi észszerűséggel kapcsolatban, amelyek különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények gyanúját vethetik fel. A feljelentés ismeretlen tettes ellen szól; a büntetőjogi felelősségről természetesen nem a minisztérium, hanem a nyomozó hatóság, az ügyészség és végső soron a bíróság dönthet.

A mostani lépés azért különösen jelentős, mert a lélegeztetőgép-beszerzések ügye 2020 óta a járványkezelés egyik legtöbbet vitatott fejezete. A Külgazdasági és Külügyminisztérium a veszélyhelyzeti szabályok alapján 16 853 lélegeztetőgépet szerzett be, miközben az országos beszerzés összesen 19 002 készüléket tett ki. A döntéshozók akkor azzal érveltek, hogy a járvány első hónapjaiban senki nem tudhatta, mekkora lesz a legsúlyosabb időszak eszközigénye, ezért a kormánynak a legrosszabb forgatókönyvre kellett készülnie. Ez a védekezési logika önmagában érthető: 2020 tavaszán Európában valóban verseny folyt az egészségügyi eszközökért, az ellátási láncok szétestek, és több ország egyszerre próbált ugyanazoktól a gyártóktól vásárolni.

A vita azonban már akkor sem pusztán arról szólt, hogy indokolt volt-e tartalékot képezni. A kérdés az volt, milyen áron, milyen közvetítőkkel, milyen műszaki feltételekkel és milyen ellenőrzési rendszerben kötötték meg a szerződéseket. A rendkívüli jogrend lehetővé tette, hogy a beszerzések egy részét a szokásos közbeszerzési eljárások nélkül bonyolítsák le. Ez gyorsította a vásárlást, ugyanakkor éppen azokat a verseny- és átláthatósági garanciákat gyengítette, amelyek normális időszakban segítenek megakadályozni a túlárazást vagy a nem megfelelő teljesítést. A mostani átvilágításnak ezért nem azt kell utólag eldöntenie, hogy 2020 márciusában mekkora járványt kellett volna előre látni, hanem azt, hogy a rendkívüli helyzetben is betartották-e a közpénzek kezelésének alapvető szabályait.

Orbán Anita közlése szerint az átvilágítás egyik nehézsége az volt, hogy a Covid-beszerzések dokumentációja hiányosan állt rendelkezésre. A minisztérium informatikai eszközökkel állított helyre adatállományokat, és ezekből sikerült teljesebb képet kialakítani. Ez önmagában is fontos intézményi kérdést vet fel. Egy több százmilliárd forintos, rendkívüli állami beszerzési program esetében a szerződéseknek, döntés-előkészítő anyagoknak, ajánlatoknak, teljesítési dokumentumoknak és belső jóváhagyásoknak évekkel később is rendezett, visszakereshető formában kellene rendelkezésre állniuk. Ha egy új vezetésnek digitális rekonstrukcióval kell visszaállítania az iratanyagot, az nem bizonyít bűncselekményt, de komoly iratkezelési és ellenőrizhetőségi problémára utal.

A lélegeztetőgépek száma azért vált a történet jelképévé, mert messze meghaladta azt a mennyiséget, amelyet a magyar egészségügy egyszerre reálisan működtetni tudott volna. Egy intenzív terápiás lélegeztetőgép ugyanis önmagában nem jelent intenzív ellátási kapacitást. Képzett intenzíves orvosok, szakápolók, megfelelő kórházi infrastruktúra, oxigénellátás, gyógyszerek és folyamatos műszaki háttér szükséges hozzá. A járvány legsúlyosabb hullámai később valóban rendkívüli terhet róttak a magyar kórházakra, de a szűk keresztmetszet sokszor nem a készülékek száma, hanem a megfelelően képzett személyzet volt. Ezért a beszerzések értékelésekor a darabszám mellett azt is vizsgálni kell, milyen szakmai kapacitásszámítások alapozták meg a rendeléseket.

A másik nagy kérdés az ár. A világpiac 2020 tavaszán kaotikus volt: az eszközök ára gyorsan emelkedett, a szállítás drágult, és a kormányok gyakran közvetítőkön keresztül tudtak csak vásárolni. Ez megnehezíti az egyszerű utólagos összehasonlítást. Nem elegendő egy normál piaci év listaárát összevetni a válság csúcsán fizetett összeggel. A büntetőjogi vizsgálatnak azt kell feltárnia, hogy az adott időpontban rendelkezésre álló alternatívákhoz képest észszerűek voltak-e az árak, volt-e valós verseny a szállítók között, hogyan választották ki a közvetítőket, és történt-e olyan döntés, amelynél a közpénzügyi veszteség előre látható és elkerülhető lett volna.

A használhatóság külön vizsgálati terület. A járvány alatt többféle, eltérő műszaki színvonalú és rendeltetésű berendezés érkezett Magyarországra. Nem minden, lélegeztetőgépnek nevezett eszköz volt alkalmas ugyanarra a klinikai feladatra. A kórházaknak kompatibilitási, kezelési, szervizelési és alkatrészellátási szempontokat is figyelembe kellett venniük. Ha az átvilágítás azt találta, hogy egyes eszközök a beszerzés pillanatában sem feleltek meg a tényleges igényeknek, akkor a felelősség megítélésében kulcsfontosságú lesz, milyen szakmai vélemények álltak a döntéshozók rendelkezésére, és azokat figyelembe vették-e.

A feljelentés politikai súlyát növeli, hogy a beszerzéseket a Szijjártó Péter vezette tárca bonyolította le. A jelenlegi külügyminisztérium ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a feljelentés nem névre szól, és a bűnösség kérdését nem politikai nyilatkozatok döntik el. Ez lényeges különbség. Az átvilágítás akkor erősítheti a jogállami elszámoltatást, ha dokumentumokra, konkrét döntési pontokra és bizonyítható vagyoni hátrányra épül, nem pedig arra, hogy egy korábbi miniszter politikai ellenfél lett. Ugyanilyen fontos, hogy a nyomozás eredménye akkor is elfogadható legyen, ha egyes döntésekről végül kiderül: rosszak vagy pazarlók voltak, de nem lépték át a büntetőjogi felelősség küszöbét.

Az ügyészség helyzete különösen érdekes, mert éppen augusztus 25-én szűnt meg Nagy Gábor Bálint legfőbb ügyészi megbízatása, és az új vezető megválasztásáig Lajtár István irányítja átmenetileg a szervezetet. A külügyi feljelentés tehát olyan pillanatban érkezik, amikor az ügyészség vezetése maga is átmeneti helyzetben van. Ez még fontosabbá teszi az eljárási átláthatóságot. A nyomozó hatóságnak és az ügyészségnek nemcsak azt kell bizonyítania, hogy képes feltárni egy korábbi kormányzat érzékeny ügyét, hanem azt is, hogy politikai elvárásoktól függetlenül, bizonyítékok alapján dolgozik.

A Covid-beszerzések vizsgálata várhatóan hosszú lesz. Több száz szerződés, külföldi partner, közvetítő, banki tranzakció és műszaki dokumentum áttekintésére lehet szükség, miközben a döntések egy része hat évvel ezelőtt, rendkívüli válsághelyzetben született. A bizonyítás szempontjából külön kell választani a politikai felelősséget, a közigazgatási hibát és a büntetőjogi tényállást. Egy miniszter vagy állami vezető politikailag felelhet egy pazarló rendszerért akkor is, ha személyesen nem követett el bűncselekményt. A hűtlen kezeléshez viszont konkrét vagyonkezelési kötelezettség megszegését, szándékosságot és vagyoni hátrányt kell bizonyítani.

A mostani feljelentés ezért nem lezárása, hanem első jogi fordulópontja egy hat éve húzódó vitának. A közvélemény eddig elsősorban sajtófeltárásokból, parlamenti kérdésekből és részleges adatszolgáltatásokból ismerhette a beszerzések történetét. Ha a nyomozás valóban hozzáfér a helyreállított minisztériumi iratokhoz, a szerződéses és pénzügyi dokumentációhoz, először nyílhat lehetőség arra, hogy egy hatósági eljárás rekonstruálja a teljes döntési láncot. Az ügy tétje nemcsak az, felelősségre vonnak-e valakit, hanem az is, képes-e az állam utólag ellenőrizni saját rendkívüli válságkiadásait.

Ennek a jövőre nézve is van jelentősége. Egy újabb járvány, természeti katasztrófa vagy biztonsági válság ismét szükségessé tehet gyorsított beszerzéseket. A 2020-as tapasztalatból ezért olyan szabályokat kellene kialakítani, amelyek egyszerre teszik lehetővé a gyors döntést és az utólagos teljes ellenőrizhetőséget. A rendkívüli helyzet nem jelentheti azt, hogy eltűnik a dokumentáció, megszűnik az árak összevetése vagy ellenőrizhetetlenné válik a közvetítők kiválasztása. Ha a mostani nyomozás ezt a tanulságot is világossá teszi, a lélegeztetőgép-ügy nemcsak elszámoltatási, hanem államszervezési kérdéssé is válhat.