Meghalt hágai börtöncellájában Ratko Mladić tábornok

Elhunyt a hollandiai Hágában a népirtásért és háborús bűnökért életfogytiglani szabadságvesztésre ítélt egykori boszniai szerb vezérkari főnök, Ratko Mladić. A hírt az elítélt jogi képviselője és az Egyesült Nemzetek Szervezetének hágai büntetés-végrehajtási intézetének hivatalos képviselője is megerősítette. A nemzetközi igazságszolgáltatás elől 16 éven át bujkáló, majd 2011-ben elfogott volt tábornok a hágai ENSZ-törvényszék börtönkórházában töltötte élete utolsó heteit, ahol hosszan tartó, súlyos betegségek következtében vesztette életét. A család és az elítélt fia, Darko Mladić beszámolója szerint a korábbi tisztségviselő egészségi állapota az elmúlt időszakban drasztikusan leromlott, tüdőgyulladás, mellkasi folyadékgyülem és súlyos szívproblémák léptek fel nála.

A hágai Nemzetközi Reziduális Mechanizmus büntetőbírósága alig néhány hónappal korábban, májusban véglegesen elutasította a védőügyvédek és a család azon kérelmét, amely az idős elítélt egészségügyi okokból történő idő előtti szabadlábra helyezésére irányult. A védők arra hivatkoztak, hogy a korábban szívinfarktuson és agyvérzésen is átesett egykori parancsnok állapota miatt már nem képes ellátni magát a zárt intézetben, s a családi gondoskodás emberségesebb körülményeket biztosítana számára. A bírói tanács azonban elutasította az indítványt, megállapítva, hogy a hágai börtönkórházban biztosított szakszerű orvosi ellátás maradéktalanul kielégíti a beteg szükségleteit, míg az általa elkövetett bűncselekmények rendkívüli súlya nem teszi lehetővé a büntetés idő előtti megszakítását.

Ratko Mladić a kilencvenes évek elején kirobbant véres délszláv háború egyik legmeghatározóbb és legrettegettebb katonai alakja volt. A boszniai Szerb Köztársaság Hadseregének (VRS) főparancsnokaként közvetlen irányítást gyakorolt a szárazföldi és tüzérségi műveletek felett. Vezetése alatt a szerb csapatok szisztematikusan erőszakot alkalmazott, etnikai tisztogatásokat hajtott végre, terrorizálta a lakosságot. A nemzetközi közvélemény és az ENSZ háborús bűnöket vizsgáló törvényszéke Mladićot tette felelőssé a modern európai történelem legsúlyosabb mészárlásaiért, köztük a srebrenicai népirtásért és Szarajevó négy éven át tartó véres ostromáért.

A srebrenicai mészárlás a délszláv konfliktus legfélelmetesebb fejezeteként vonult be a történelemkönyvekbe. 1995 júliusában a Mladić közvetlen parancsnoksága alatt álló alakulatok benyomultak a nemzetközi közösség által védettnek nyilvánított srebrenicai enklávéba. A holland békefenntartók tehetetlenségét kihasználva a szerb erők szétválasztották a menekülő lakosságot: a nőket és a kisgyermekeket buszokkal elszállították, míg több mint nyolcezer bosnyák férfit és fiút összegyűjtöttek, majd szisztematikusan kivégezték őket a környékbeli mezőkön, raktárakban és erdőkben. A tömeggyilkosságok nyomait tömegsírokba rejtették el, amelyeket később földmunkagépekkel többször is áthantoltak, megnehezítve az áldozatok azonosítását. Az azonosítási folyamat a DNS-vizsgálatok ellenére a mai napig nem zárult le teljesen.

Srebrenica mellett Mladić nevéhez fűződik Szarajevó katonai blokádja és bombázása is. A bosnyák főváros ostroma 1992 áprilisától 1996 februárjáig tartott, s ez vált a modern hadtörténelem leghosszabb ideig húzódó várostromává. A Mladić által irányított tüzérségi és mesterlövész-egységek a várost övező hegyekből folyamatos záport zúdítottak a polgári lakosságra, elvágva a települést az ivóvíz-, áram- és élelmiszer-ellátástól. Az ostrom ezerötszáz napja alatt több mint tízezer civil vesztette életét, köztük ezerötszáz gyermek. A lakosság mindennapos terrorban élt, miközben az egyetlen összeköttetést a külvilággal a repülőtér alatt ásott alagút és a nemzetközi légi segélyszállítmányok jelentették.

A háború 1995-ös lezárását és a daytoni békeszerződés aláírását követően a hágai Nemzetközi Büntetőtörvénykönyv (ICTY) azonnal vádat emelt Mladić és a boszniai szerb politikai vezető, Radovan Karadžić ellen. Ezt követően a volt tábornok földalatti bujkálásba kezdett, amely több mint 16 éven át tartott. A tengerentúli és az európai felderítő szervek folyamatosan követték a nyomait, ám Mladić Szerbiában és a Boszniai Szerb Köztársaságban kiterjedt támogatói hálózattal rendelkezett. A szerb katonai és titkosszolgálati körökből kikerülő segítők védelmet, álcázott menedékhelyeket és pénzügyi forrásokat biztosítottak számára, megakadályozva a hatóságok érdemi intézkedéseit.

A bujkálás évei alatt Mladićot többször is látni vélték Belgrádban, nyilvános sporteseményeken és előkelő éttermekben, ahol fegyveres testőrök gyűrűjében jelent meg. A szerb politikai fordulatot és Slobodan Milošević 2001-es elfogását követően a volt parancsnok kénytelen volt még mélyebb illegalitásba vonulni. A fejére kitűzött nyomravezetői díjat a nemzetközi nyomás hatására fokozatosan emelték, míg végül elérte a tízmillió eurós összeget. A családi környezet 2010-ben még bírósági eljárást is kezdeményezett Mladić holttá nyilvánítására, abban a reményben, hogy ezzel leállíthatják a nemzetközi körözést és a hozzátartozók szövetségi megfigyelését.

A szerbiai hatóságok végül 2011 májusában, egy összehangolt titkosszolgálati akció során csaptak le a 69 éves bujkálóra a vajdasági Lázárföld (Lazarevo) községben, ahol a volt tábornok a rokonaiként nyilvántartott családtagoknál rejtőzködött. A rendőrségi akciót követően Szerbia haladéktalanul kiadta az elkövetőt Hágának, teljesítve az Európai Unióhoz történő csatlakozási tárgyalások megkezdésének egyik legfontosabb előfeltételét. Mladić hágai büntetőpere 2012-ben kezdődött meg, s a tárgyalássorozat 530 tárgyalási napot vett igénybe, amelynek során a vádhatóság és a védelem mintegy ötszáz tanút hallgatott meg.

A bírósági tárgyalások során Mladić mindvégig elutasította a bűnösség elismerését, s semmiféle megbánást nem mutatott az áldozatok vagy azok hozzátartozói iránt. Magatartása miatt a bírói tanács több alkalommal kénytelen volt kivezetni őt a tárgyalóteremből, miután nyíltan provokálta a hallgatóság soraiban ülő bosnyák túlélőket. A hágai Nemzetközi Büntetőtörvénykönyv 2017-ben hirdetett elsőfokú ítéletet: Mladićot tíz vádpontban – köztük a srebrenicai népirtásban, háborús és emberiesség elleni bűncselekményekben – bűnösnek találta, s életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte. A fellebbviteli bíróság 2021-ben véglegesítette a határozatot, helybenhagyva az életfogytiglani büntetést.

Bár a jogi eljárás lezárult, Mladić megítélése a Nyugat-Balkánon a mai napig mélyen megosztja a társadalmat. Miközben a bosnyák és horvát közösségek szemében a megtestesült erőszak és a tömeggyilkosságok szimbóluma, Szerbiában és a Boszniai Szerb Köztársaságban jelentős csoportok továbbra is nemzeti hősként tekintenek rá. Belgrád és Banja Luka utcáin mindmáig gyakran tűnnek fel Mladić arcképével ellátott falfirkák és feliratok. A boszniai szerb politikai elit képviselői közül többen, köztük Milorad Dodik, nyíltan tagadják a srebrenicai népirtás tényét, azt politikai konstrukciónak nevezve. A volt tábornok halála így nem hozza el a történelmi megbékélést, a háborús bűnök feldolgozása továbbra is a balkáni politika egyik legfeszültebb kérdése marad.