Hűsítő üzletág a forró nyarakban

A gyárcsarnokokban folyamatosan zajlik a munka, miközben a világ egyes részein a munkavállalók szinte már a hőség miatt panaszkodnak. Japánban, a Mitsubishi Electric shizuokai üzemében a klímaberendezések gyártása megállás nélkül folyik, hiszen a globális felmelegedés és a folyamatosan emelkedő hőmérséklet miatt egyre nagyobb szükség van ezekre a berendezésekre. A helyi vezetők tréfásan megjegyzik, hogy a szomszédok már őket teszik felelőssé a tikkasztó hőségért, mivel az közvetlenül élénkíti az üzletmenetet. Az ipari létesítményben minden az abszolút funkcionalitás jegyében működik, a gyártósorok teljes sebességgel pörögnek, hogy kiszolgálják a megugró globális igényeket.

A nemzetközi piacon az ázsiai gyártók, így a dél-koreai Samsung Electronics, a kínai Midea és a japán Mitsubishi Electric hatalmas eladási hullámot tapasztalnak. Európában a nyári hónapok során az online csatornákon keresztül értékesített kisberendezések száma jelentősen megnőtt, míg a déli országokban, például Spanyolországban és Franciaországban még drasztikusabb volt a növekedés. Ezek a néhány száz eurós készülékek azonban sok esetben jelentős áramfogyasztással járnak és csekélyebb hatásfokúak a professzionális épülethűsítő rendszerekhez képest, amelyeket Shizuokában fejlesztenek és szerelnek össze.

A modern épülethűsítő berendezések ára ezer eurónál kezdődik, és telepítésük jóval összetettebb kültéri egységek bevonását igényli. A bemutatótermekben már olyan intelligens, mesterséges intelligenciával támogatott modelleket is bemutatnak, amelyek nemcsak a helyiség hőmérsékletét szabályozzák, hanem hőtérképet is készítenek, valamint képesek figyelni az emberek életjeleit. Ez utóbbi funkció különösen hasznos lehet idős rokonok felügyeleténél, hiszen az okostelefonon keresztül azonnal ellenőrizhető a lakók állapota. Az ilyen innovatív megoldások egyre nagyobb teret nyernek, miközben a szakértők szerint az európai kontinensen még komoly lemaradás tapasztalható a keleti régiókhoz képest.

A Nemzetközi Energiaügynökség friss előrejelzései szerint az Európai Unióban a klímaberendezések száma a következő évtizedekben többszörösére nőhet. Míg az olyan ázsiai metropoliszokban, mint Tokió, Szöul vagy Szingapur, a légkondicionálás a mindennapi infrastruktúra természetes része az épületekben és a közlekedésben egyaránt, addig Európa északi részein még mindig ritkaságnak számít. Az iparosodott országok lakói számára olykor megdöbbentő, hogy az európai intézmények, iskolák vagy kórházak jelentős része még mindig képtelen a megfelelő hűtésre a forró időszakokban.

Az európai piac bővülése mindenesetre évekre visszamenően töretlen növekedést mutat, a gyártók eladásai folyamatosan kétszámjegyű emelkedést könyvelnek el. A német piacon a korábbi csúcsértékeket a világjárvány évei alatt elért otthoni munkavégzés időszaka hozta el, amikor a lakosság a konyhák mellett a belső terek hűtésére is elkezdett nagyobb összegeket költeni. Az amerikai háztartásokhoz képest, ahol a lefedettség rendkívül magas, az európai lakások csupán kisebb hányada rendelkezik ilyen berendezésekkel. Ennek okai részben a magasabb energiaköltségekben, részben pedig az építészeti sajátosságokban gyökereznek, mivel sok régi homlokzat nem teszi lehetővé a kültéri egységek egyszerű felszerelését.

A telepítés körüli akadályok miatt a téma bizonyos országokban politikai viták tárgyává is vált. Franciaországban egyes politikai erők nagyszabású hűtési programokat szorgalmaznak a lakóépületek és közintézmények védelmére, míg mások a történelmi városrészek esztétikai értékeinek megóvására hivatkozva ellenzik a homlokzatok átalakítását. Ezzel szemben Németországban a zöld- és klímapolitikai viták során a berendezések energiaigénye kerül előtérbe. Mivel a légkondicionálók jelentős mennyiségű villamos energiát fogyasztanak, tömeges elterjedésük kihívások elé állíthatja a klímasemlegességi célok elérését, különösen akkor, ha az áramot fosszilis energiahordozókból állítják elő.

Az energetikai dilemma közvetlenül utat nyit a nukleáris energia és a megújuló források körüli vitákhoz is. Olyan országokban, ahol a hagyományos erőművek lekapcsolása után a megújuló energiaforrások bővítése ütemproblémákkal szembesül, a lakosság gyakran ellenáll az új infrastruktúráknak, például a szélerőműveknek vagy a vezetékrendszereknek. Emiatt a pártok óvatosan kezelik a témát a nyilvánosság előtt, kerülik a túlzottan megosztó állásfoglalásokat, miközben a választók a gyakorlatban saját maguk oldják meg a hőség elleni védekezést.

A mindennapi gyakorlat országonként jelentősen eltér egymástól; míg Dél-Európában a háztartások nagy része már felszerelt hűtőrendszerekkel, addig Németországban ez az arány elmarad a kívánt szinttől. A probléma gyökere ráadásul nemcsak az ellátási láncokban, hanem a szakképzett munkaerő hiányában is keresendő. A klímaberendezések szakszerű beszerelésére szakosodott szerelőkből hiány van, ami miatt a megrendelőknek hónapokat kell várniuk a beépítésre. A szakmák területén ezért elkerülhetetlenné vált az átképzés és a folyamatos továbbképzés.

A jövőbeli kilátások szempontjából kulcsfontosságú, hogy a berendezéseket a napelemes rendszerekkel kombinálva üzemeltessék, ami tiszta energiaforrással látja el a kompresszorokat. Emellett a gyártók folyamatosan dolgoznak a hatékonyság növelésén, hogy a gépek kevesebb energiával működjenek. Mivel a fogyasztók néhány évente lecserélik a korábbi készülékeket, az újabb generációs modellek fokozatosan kiszorítják a régebbi, energiapazarlóbb darabokat, így a piac hosszú távon is stabil növekedést mutat.