Frida Kahlo felbecsülhetetlen műveiért megy a harc
Spanyolországba kerül a legendás mexikói műgyűjtemény egy része, miközben a civilek attól tartanak, hogy a nemzeti kincsek végleg elvándorolnak hazájukból.
Spanyolországban mutatják be a Jacques és Natasha Gelman által összeállított híres mexikói művészeti gyűjtemény egy jelentős részét, miután a felbecsülhetetlen értékű kollekció sorsa a nemzetközi pénzintézetek és a jogi viták hálójába gabalyodott. A kiállítás híre azonnal felkavarta a kedélyeket Mexikóban, ahol civil aktivisták attól tartanak, hogy a nemzeti örökség részeként tiszta kortárs kincsek végleg eltűnnek a határokon túlra.
A ritka műalkotásokat felsorakoztató kollekció története olyan fordulatokat tartogat, amelyek egy bűnügyi regény lapjaira is illennének. A házaspár egykori köreiből kiindulva az évtizedek során bonyolult jogi csatározások bontakoztak ki a hagyaték körül, miután a tulajdonosok elhunytak. A kulcsfontosságú dokumentumok és a végrendelet részletei révén fény derült azokra a módszerekre, amelyek nyomán az értékek egy magánalapítvány kezelésébe kerültetek, majd később magánbefektetők kezén kötöttek ki.
A műkincsek jelenleg egy spanyol bankcsoport érdekeltségi körébe tartozó megállapodás révén utazhatnak Európába, ami komoly felháborodást váltott ki a helyi kulturális élet szereplői között. A tiltakozók jogi úton támadták meg a kulturális intézmények és a pénzintézet közötti megállapodást, mivel az engedélyek soha nem látott időtartamra teszik lehetővé a festmények távollétét. Az ügyben időközben a legmagasabb szintű politikai szereplők is nyilatkoztak, ígéretet téve a műtárgyak hazatérésére.
A kollekció alapjait még az 1930-as évek végén Mexikóba emigrált házaspár rakta le, akik a filmgyártás világában szereztek vagyont. Három hatalmas gyűjteményt hoztak létre, amelyek közül a mexikói modern művészetre fókuszáló anyag tartalmazza a legjelentősebb kincseket, köztük Frida Kahlo lenyűgöző olajfestményeit. A gyűjtők halála után azonban a vagyon kezelésével megbízott személyek saját javukra fordították a helyzetet, kihasználva a tulajdonosok megromlott egészségi állapotát és a jogi hézagokat.
Az évtizedeken át húzódó botrány során a bíróságok előtt is megkérdőjelezték a hagyaték feletti rendelkezési jogot, de a vizsgálatok sokáig elakadtak a kulcsfigurák rejtélyes halála vagy a dokumentumok eltitkolása miatt. A legfrissebb fejlemények szerint a kollekciót egy ingatlanbefektető vásárolta meg, aki azt hitel fedezeteként ajánlotta fel egy nagybanknak, így a műtárgyak sorsa most a pénzpiaci döntésektől függ. A civil szervezetek és a szakértők továbbra is küzdenek azért, hogy a kincsek visszanyerjék korábbi védettségüket, és ne váljanak pénzügyi spekulációk tárgyává.
A spanyol tárlat körüli feszültséget tovább fokozza, hogy a szervezők a kiállítás anyagát évtizedes kölcsönzési szerződés keretében kívánják bemutatni, miközben a mexikói kormány hivatalos jegyzéket nyújtott be a kulturális örökségvédelmi hatóságokhoz. A diplomáciai csatorna megnyitása jelzi, hogy az ügy túlnőtt a magánjogi vitán, és immár az államközi kapcsolatokat is próbára teszi. Mexikói tisztviselők szerint a gyűjtemény hazatérése nemzeti presztízskérdéssé vált, míg a spanyol fél a szerződések jogszerűségére hivatkozva utasítja el a követeléseket.
A jogi csatározás hátterében álló pénzügyi konstrukció szakértők szerint azért is aggasztó, mert a műkincsek fedezetként való felhasználása precedenst teremthet más, hasonlóan kényes eredetű gyűjtemények esetében is. A műkereskedelmi szabályozással foglalkozó jogászok arra figyelmeztetnek, hogy amennyiben a bíróságok jóváhagyják a jelenlegi megállapodást, az utat nyithat a kulturális javak további, hitelfedezeti célú bevonására, ami hosszú távon veszélyeztetheti a nemzeti gyűjtemények védelmét szolgáló jogi kereteket.
Mindeközben a mexikói művészeti közösség és a Gelman-hagyaték korábbi kutatói közös nyilatkozatban szólították fel az érintett feleket a tárgyalások átláthatóvá tételére. Véleményük szerint a gyűjtemény szétforgácsolódása visszafordíthatatlan kárt okozna a mexikói modernizmus történetének feldolgozásában, hiszen a Kahlo-életmű kulcsdarabjai mellett a kollekció más, ritkán látható alkotásokat is tartalmaz. A szakértők azt javasolják, hogy a felek egy független kulturális alapítvány felügyelete alá helyezzék a vitatott anyagot, amíg a jogi eljárások lezárulnak.