Egyházi tiltás és szabadkőműves temetés Franciaországban

Komoly felháborodást váltott ki a francia katolikus hívők és a konzervatív sajtó körében a Dijon-i Főegyházmegye területén tartott gyászszertartás. A Semur-en-Auxois-i Notre-Dame társaskáptalani templomban augusztus 25-én vettek végső búcsút François Patriat szenátortól, a francia törvényhozás felsőházában működő kormánypárti RDPI frakció elnökétől. A kerékpárbaleset következtében 83 éves korában elhunyt politikus Emmanuel Macron köztársasági elnök legközelebbi és legkorábbi szövetségesei közé tartozott a 2017-es elnökválasztási kampány kezdete óta. A közfelháborodás oka az a közismert tény, hogy a szocialista párti gyökerekkel rendelkező politikus évtizedeken át nyíltan vállalta szabadkőműves tagságát, ami a Katolikus Egyház hivatalos tanítása szerint 1738 óta szigorúan összeférhetetlen a hit megvallásával és a szentségek felvételével.

A gyászmisét maga Dijon érseke, Antoine Hérouard celebrálta, ami az egyházi fegyelem nyílt feladásának vádját vonta maga után. A francia sajtóban már 2018-ban felvállaltan szabadkőművesként hivatkoztak az elhunyt szocialista exminiszterre, aki politikai pályafutása során mindvégig nyíltan képviselte ezt a kötődését. Patriat ráadásul tevékeny támogatója volt a francia parlament által július 15-én véglegesen elfogadott, az eutanáziát és az asszisztált öngyilkosságot legalizáló jogszabálynak. Ezt az intézkedést a francia sajtó a párizsi Cadet utcai központban működő Grand Orient de France szabadkőműves páholy egyik legfontosabb stratégiai törekvéseként tartotta számon.

Az egyházi szertartás megtartása azonnali bírálathullámot indított el a közösségi médiában és a katolikus újságírók körében. A felháborodást tovább fokozta, hogy maga Emmanuel Macron köztársasági elnök is személyes gyászbeszédet mondott a szentélyben. Az elnök alig néhány héttel korábban vitte át a törvényhozáson az eutanáziatörvényt, míg 2024 márciusában az abortuszhoz való jog alkotmányba foglalását szorgalmazta és valósította meg. Francia katolikus lapok felhívást tettek közzé, buzdítva a híveket, hogy forduljanak közvetlenül a Dijoni Érsekséghez tisztázásért, ám a főegyházmegye eddig semmilyen hivatalos nyilatkozatot nem adott ki az egyházi temetés engedélyezésének indokairól.

A franciaországi eset éles ellentétben áll az Olaszországban tapasztalt eljárásrenddel, ahol alig két héttel korábban két esetben is kategorikusan megtagadták a katolikus temetést közismert szabadkőműves személyiségektől. Rómában Baldassare Reina bíboros, a Római Egyházmegye helynöke tagadta meg az egyházi szertartást Bruno Battisti D’Amario klasszikus gitárművésztől, miután az olasz szabadkőműves páholy nyilvános megemlékezésében 33. fokozatú szabadkőművesként azonosította az elhunytat. Két nappal később a Ventimiglia-San Remo-i püspök, Antonio Suetta törölte Mario Tarducci, a Grande Oriente d’Italia páholy korábbi főmesterének katolikus temetését.

Mindkét olasz főpap a Kánonjogi Kódex 1184-es kánonjára hivatkozott. Ez a jogszabály írja elő az egyházi temetés megtagadását azoktól a nyilvánvaló bűnösöktől, akiknek nyilvános temetése súlyos botrányt okozna a hívek körében, kivéve ha az illetők a haláluk előtt a bűnbánat valamilyen jelét adták. A Katolikus Egyház álláspontja a szabadkőművességről változatlan XII. Kelemen pápa 1738-as bullája óta. Ezt az elvet erősítette meg a Hittani Kongregáció Joseph Ratzinger bíboros által aláírt 1983-as nyilatkozata is, amely rögzíti, hogy a szabadkőműves egyesületekbe belépő hívek súlyos bűn állapotában vannak, így nem járulhatnak szentáldozáshoz. A kánonjog nem kötelezi a püspököt az elhunyt magánlelkiismeretének kutatására, ám a nyilvánvaló tények esetében megköveteli a botrány elkerülését mérlegelő döntést. Az egyházmegye hallgatása miatt egyelőre nem tudható, hogy a francia esetben történt-e halál előtti megbékélés vagy a szabadkőműves tagság nyilvános megtagadása.