Állami elhárítást szervez a szigetország Tokióban

A nemzetközi kémkedés és a kettős felhasználású technológiák illegális kijuttatásának egyik legfontosabb globális központjává vált Japán, ahol az elavult jogi szabályozás és a hatékony ellensúlyok hiánya éveken át szinte akadálytalan működést biztosított a külföldi hírszerző szervek számára. A New York Times átfogó tényfeltáró elemzése megrázó részleteket tárt fel arról, miként épített ki a felderítés fedőhálózatot az orosz légi közlekedési vállalat, az Aeroflot tokiói képviseletén keresztül. Az orosz ügynökök a polgári repülőtársaság infrastruktúráját és vállalati pozícióit kihasználva szereztek be olyan mikroelektronikai elemeket, félvezetőket és precíziós alkatrészeket, amelyeket a nyugati szankciók miatt Moszkva legálisan már nem tudott megvásárolni a nemzetközi piacon.

A feltárt adatok súlyosságát jelzi, hogy az Ukrajna elleni hadműveletekben bevetett orosz drónok és precíziós csapásmérő eszközök alkatrészeinek kilencven százaléka japán gyártmányú elemeket tartalmaz. Ez a tény rendkívül kellemetlen helyzetbe hozta a tokiói kormányzatot, amely a háború kirobbanása óta a nyugati szövetségesek oldalán határozottan támogatja Kijevet. James J.D. Brown, a tokiói Temple Egyetem professzora a Külföldi Tudósítók Klubjában tartott előadásában rávilágított arra, hogy Japán teljesen felkészületlen volt az ilyen típusú hibrid fenyegetésekkel szembesülve, és a modern, cselekvőképes elhárítás kiépítése hosszú időt vesz majd igénybe.

A kémtevékenységgel szembeni kiszolgáltatottság hátterében a második világháborút követő alkotmányos és intézményi berendezkedés áll. A császári Japán felelőssége, a militarista múlt és a nukleáris pusztítás emléke miatt az 1947-ben elfogadott alkotmány kilencedik cikkelye örök időkre lemondott a hadviselés jogáról. Ennek következtében az ország hivatalosan nem rendelkezik klasszikus hadsereggel, kizárólag Önvédelmi Erőket üzemeltet. A háború előtti hírhedt titkosszolgálati apparátus belső elnyomó szerepe miatt a háború utáni törvényhozás szigorúan lebontotta a központi hírszerzést, megakadályozva egy erős belső védelmi szerv létrejöttét.

Ennek a történelmi örökségnek a következtében Japánban a mai napig nem létezik átfogó kémellenes törvény. A külföldi ügynökök lelepleződésük esetén legfeljebb enyhe gazdasági vagy szabálysértési eljárásokkal szembesülnek, súlyos büntetőjogi következmények nélkül. Yasuhiro Nakasone korábbi miniszterelnök már az 1980-as években Kémparadicsomként írta le az országot, ám a szigorú elhárítási törvények bevezetésére tett kísérletei a társadalmi és a parlamenti ellenállás miatt elbuktak. A hidegháborús reflexek és a pacifista lakossági hozzáállás miatt a politikai elit évtizedeken át tartózkodott a titkosszolgálati szerkezet érdemi megerősítésétől.

A helyzet 2022-t követően vált végképp tarthatatlanná, amikor a nyugati államokból kiutasított orosz diplomaták és fedett ügynökök jelentős része áttette működési területét Kelet-Ázsiába. Japán fejlett technológiai szektora és a gyenge jogi elrettentő erő ideális terepet biztosított a fedőműveletek számára. A hírszerzési módszertan szerint harmadik országbeli, például vietnámi vagy sri lankai stróman vállalkozásokat alapítottak, amelyek hivatalosan polgári célra vásárolták meg a csúcstechnológiát, majd papíron továbbszállították azt Oroszországba. A japán ellenőrző hatóságok szakértelem és koordináció hiányában képtelenek voltak átlátni ezeket a többlépcsős számlázási és logisztikai láncokat.

Az orosz hírszerzés a felderítés megnehezítésére harmadik országból származó állampolgárokat is beszerezve dolgozott. Mivel a szigetországban az európai külsejű ügynökök gyorsan feltűnést keltenének, a moszkvai szervek előszeretettel szerveztek be brazíliai állampolgárokat. Brazília adja Japán egyik legnagyobb külföldi közösségét, így az ottani származású beépített ügynökök észlelése a hatóságok számára szinte lehetetlen feladatot jelentett. Ezzel párhuzamosan a szigetország stratégiai elhelyezkedése – a mintegy 55 000 ott állomásozó amerikai katonával és a Kuril-szigeteknél húzódó orosz határvidékkel – kiemelt célponttá tette a térséget a kínai és az észak-koreai kémhálózatok számára is.

A növekvő biztonsági kockázatokra válaszul a japán parlament május végén mérmérföldkőnek számító törvényt fogadott el a nemzeti hírszerzési struktúra átfogó reformjáról. Sanae Takaichi miniszterelnök határozott lépéseket sürgetve jelentette be az új Nemzeti Hírszerzési Tanács felállítását, amelyet személyesen a kormányfő vezet. A reform célja egy olyan külföldi titkosszolgálat kiépítése, amely az amerikai CIA vagy a brit MI6 mintájára képes önálló információgyűjtésre, a terrorizmus elleni küzdelemre, valamint a külföldi kémtevékenység és a leplezett befolyásolási műveletek hatékony elhárítására.

Sanae Takaichi miniszterelnök a tisztségbe lépése óta töretlenül képviseli a pacifista alkotmány alapvető felülvizsgálatának szükségességét. A védelmi reformok a titkosszolgálati szerkezet mellett az Önvédelmi Erők jogi státuszára is kiterjednek, amelyeket a katonai elemzők a világ hetedik legutőképesebb haderejeként tartanak számon, ám működésüket a törvényi korlátok erősen megkötik. A tokiói vezetés szerint a modern hadviselésben megjelenő aszimmetrikus fenyegetések, a hibrid műveletek és a dezinformációs kampányok ellen az állam kizárólag egy szigorúan koordinált, központi hírszerző apparátussal tud eredményesen védekezni.

A biztonsági helyzet éleződését mutatják az Oroszországgal fennálló határmenti feszültségek is. Moszkva a közelmúltban nagyszabású hadgyakorlatot tartott a Csendes-óceáni Flotta bevonásával a Kuril-szigetek térségében, amelyeket Japán Északi Területekként saját államterületének tekint. Vlagyimir Putyin orosz elnök személyes látogatást tett az Etorofu-szigeten, ahol az orosz jelenlét megerősítését és a NATO ázsiai terjeszkedésével szembeni fellépést hangsúlyozta. A tokiói diplomácia visszafogott reakciója rávilágított arra, hogy a megfelelő hírszerzési háttér nélkül a szigetország mozgástere korlátozott a nagyhatalmi nyomásgyakorlással szemben.

A reformok végrehajtása nem mentes a kihívásoktól, hiszen a japán lakosság és a jogvédő szervezetek továbbra is félelemmel figyelik az állami ellenőrző kapacitások bővítését. A kormányzat feladata, hogy megteremtse az egyensúlyt a nemzetbiztonsági érdekek védelme és a demokratikus szabadságjogok megőrzése között. Az elkövetkező években a Nemzeti Hírszerzési Tanács működése és a kiképzett elemzői gárda felállítása határozza meg, hogy Japán képes lesz-e felszámolni a területén működő nemzetközi kémhálózatokat és megvédeni stratégiai fontosságú ipari technológiáját.