Újra fellángolt az amerikai–iráni rakétaháború

Egy hónapnyi viszonylagos amerikai katonai visszafogottság után ismét közvetlen csapásváltás történt az Egyesült Államok és Irán között. Az amerikai erők vasárnap este két iráni rakétaindító állást támadtak a Hormuzi-szoros közelében fekvő Larak szigetén. Washington szerint a Forradalmi Gárda egységei olyan rakéták indítására készültek, amelyek tengeri aknákat juttathattak volna a stratégiai vízi útvonalra. Irán rövid időn belül válaszolt: ballisztikus rakétákat és drónokat indított Jordániában lévő amerikai katonai célpontok ellen.

A támadás az első ismert közvetlen amerikai csapás volt iráni erők ellen július vége óta. Ez önmagában is jelentős változás, mert Washington az elmúlt hetekben elsősorban gazdasági nyomással és a Hormuzi-szoros hajózhatóságának helyreállításával próbálta kényszerhelyzetbe hozni Teheránt. Donald Trump elnök többször hangoztatta, hogy minden lehetőség nyitva marad, de az amerikai hadvezetés láthatóan igyekezett elkerülni az újabb nagyobb támadási hullámot.

Az amerikai Középső Parancsnokság közlése szerint a Larak szigetén észlelt iráni előkészület közvetlen veszélyt jelentett a nemzetközi hajózásra. A sziget a Hormuzi-szoros keleti bejáratának közelében fekszik, és katonai szempontból alkalmas arra, hogy az iráni erők innen ellenőrizzék vagy veszélyeztessék a térség hajóforgalmát. Az Egyesült Államok az előző héten fejezte be több, a nemzetközi hajózási útvonalakat veszélyeztető tengeri akna eltávolítását.

A Forradalmi Gárda azt állította, hogy az amerikai támadásban iráni katonák és civilek is meghaltak vagy megsebesültek. Pontos, függetlenül ellenőrizhető veszteségadatok hajnalig nem álltak rendelkezésre. Teherán ugyanakkor azonnal megtorlást ígért, és az éjszaka folyamán megindult a válaszcsapás.

Az iráni rakéták egyik célpontja a Jordánia keleti részén, Azrak közelében található Muwaffaq Salti légibázis volt, ahol amerikai erők is állomásoznak. A térségből készült éjszakai felvételeken légvédelmi elfogórakéták indítása látszott. Az első amerikai értesülések szerint a beérkező rakéták döntő részét sikerült elfogni. A károkról és esetleges áldozatokról a hajnali órákban még nem közöltek végleges adatokat.

Az iráni állami és félhivatalos média a támadást a Larak elleni csapás közvetlen megtorlásaként mutatta be. A Forradalmi Gárda számára különösen fontos a kölcsönös elrettentés fenntartása. Ha egy amerikai támadás válasz nélkül maradna, az a teheráni vezetés szemében gyengeségnek tűnhetne, miközben a rendszer hónapok óta azt állítja, hogy képes jelentős költséget okozni az Egyesült Államoknak a térségben.

Jordánia rendkívül kényes helyzetbe került. Az ország Washington szoros biztonsági partnere, amerikai katonák és repülőeszközök használják a jordániai támaszpontokat, ugyanakkor Ammán igyekszik elkerülni, hogy az iráni háború közvetlen hadszínterévé váljon. Az iráni rakéták jordán légtérbe érkezése ezért katonai és politikai problémát egyaránt jelent.

A mostani csapásváltás közvetlen előzménye a Hormuzi-szoros hónapok óta tartó válsága. A február végén kezdődött amerikai–izraeli háború után Irán erősen korlátozta a hajóforgalmat a szorosban. A világ tengeri olajkereskedelmének jelentős része ezen az útvonalon halad át, ezért minden újabb katonai incidens gyorsan megjelenhet az olaj- és gázárakban.

A szorosban még mindig több száz kereskedelmi hajó várakozik vagy kerülő megoldásokat keres. A biztosítási díjak megugrottak, a hajótársaságok kockázati felárakat számítanak fel, a Perzsa-öböl exportőrei pedig alternatív vezetékek és kikötők használatát próbálják növelni. Ezek kapacitása azonban nem elegendő a Hormuzon átmenő teljes forgalom kiváltására.

Washington az elmúlt hetekben katonai aknamentesítéssel, hadihajók jelenlétével és gazdasági szankciókkal próbálta visszaszorítani Irán ellenőrzését. Teherán ezzel szemben azt követeli, hogy az Egyesült Államok szüntesse meg az iráni kikötők blokádját, vonja vissza katonai fenyegetéseit és tárgyaljon a háborús károk rendezéséről. A felek álláspontja továbbra is távol van egymástól.

A konfliktus hat hónap alatt súlyosan megterhelte az amerikai hadsereget is. Több mint ötvenezer amerikai katona áll magas készültségben a Közel-Keleten, miközben hadihajókat, légvédelmi rendszereket és repülőegységeket vontak át más térségekből. Ez Európában és a csendes-óceáni térségben is aggodalmat kelt, mert a Pentagon egyszerre próbálja fenntartani az iráni műveleteket, elrettenteni Oroszországot és felkészülni egy esetleges kínai válságra.

A vasárnap esti amerikai döntés ezért katonai szempontból is sokatmondó. Washington hajlandó ismét közvetlenül támadni, ha úgy ítéli meg, hogy Irán a Hormuzi-szoros lezárásának eszközeit készíti elő. Ez egyben vörös vonalat húz a tengeri aknásítás köré, amely a kereskedelmi hajózást hosszabb időre megbéníthatná.

Irán viszont megmutatta, hogy a megtorlási képessége továbbra is működik. A hónapok óta tartó légicsapások ellenére rakétákat tud indítani regionális amerikai támaszpontokra. A légvédelem sok lövedéket elfoghat, de minden támadás nagy költséget okoz, és növeli annak kockázatát, hogy egy rakéta jelentős emberveszteséget okozzon.

A háború korábbi szakaszaiban amerikai katonák már haltak meg iráni támadásokban. Ez Washington számára különösen érzékeny pont. Ha a mostani megtorlásnak amerikai halálos áldozatai lennének, Trumpra erős nyomás nehezedne egy újabb válaszcsapás érdekében, ami gyorsan új eszkalációs spirált indíthatna.

A diplomáciai csatornák közben szűkek. Omán és Katar hónapok óta próbál közvetíteni, de a Hormuzi-szoros státusáról, az amerikai szankciókról és az iráni rakétaprogramról nincs átfogó megállapodás. A vasárnapi támadások után még nehezebb lehet kompromisszumot találni, mert mindkét fél saját hitelességének kérdéseként kezeli a katonai válaszadást.

Európa számára a legközvetlenebb veszély ismét az energiapiac. A kontinens az orosz gázimport visszaszorítása után nagyobb mértékben támaszkodik tengeri LNG-szállításokra. Katar és más öbölbeli exportőrök szállítmányainak jelentős része Hormuzon keresztül jut a világpiacra. Egy hosszabb lezárás vagy újabb hajók elleni támadássorozat ezért Európában is gyors áremelkedést okozhat.

A hétfő hajnalra kialakult helyzetben a legfontosabb bizonytalanság a jordániai csapások mérlege. Ha a rakétákat sikerült nagyrészt elfogni és nincs jelentős amerikai veszteség, Washington dönthet úgy, hogy nem szélesíti tovább a hadműveletet. Súlyos károk esetén viszont jóval kisebb lesz a politikai tér a visszafogottságra.

Hat hónappal a háború kezdete után így ismét közvetlen amerikai–iráni csapásváltás zajlik. A konfliktus korábbi szakasza megmutatta, hogy egyik fél sem képes gyorsan rákényszeríteni akaratát a másikra. A Larak elleni támadás és a jordániai megtorlás arra figyelmeztet, hogy a viszonylagos katonai csend bármikor megszakadhat, és a Hormuzi-szoros továbbra is a háború legveszélyesebb gyújtópontja.