Újabb árvíztől tartanak Nepálban, majdnem ezer halott

Már több mint nyolcszáz halálos áldozatot találtak meg a Nepált és Tibetet sújtó himalájai árvízkatasztrófa után, miközben mintegy háromezer ember holléte továbbra sem ismert. A vasárnap késő este közölt új adatok jelentősen meghaladják a korábbi mérleget. A mentés közben újabb veszély jelent meg: a nepáli hatóságok további áradásokra figyelmeztetnek, mert a hegyekben visszamaradt víztömegek és az újabb csapadék ismét hirtelen árhullámokat indíthatnak el.

A katasztrófa múlt szerdán kezdődött a nepáli–tibeti határ térségében. Hatalmas víz- és törmelékár zúdult le a magashegységből, egész településrészeket sodort el, hidakat és utakat rombolt le, energetikai létesítményeket rongált meg. A meredek völgyekben a víz rövid idő alatt ért el lakott területeket, ezért sok embernek alig maradt ideje a menekülésre.

A tragédia egyik legmegrázóbb, ugyanakkor reményt adó története Trishuli Baraar település iskolájához kapcsolódik. Rajenda Dawadi igazgató telefonon kapott figyelmeztetést az érkező árhullámról körülbelül 15 perccel azelőtt, hogy a víz elérte volna az épületet. Azonnal elrendelte az iskola kiürítését.

A mintegy kilencszáz diák gyalog és buszokkal hagyta el a veszélyeztetett területet. Az igazgatónak sikerült azokat az iskolabuszokat is visszafordítania, amelyek még úton voltak az épület felé. Később úgy fogalmazott: ha tíz perccel később hozzák meg a döntést, valószínűleg sem ő, sem a diákok jelentős része nem élne.

Az eset jól mutatja a korai riasztás jelentőségét. A Himalája szűk völgyeiben egy nagy árhullám akár percek alatt elérhet egy települést. A műholdas megfigyelés és a magashegyi szenzorok önmagukban keveset érnek, ha az információ nem jut el azonnal a veszélyeztetett emberekhez. Trishuli Baraar esetében néhány telefonhívás százak életét mentette meg.

Más településeken nem volt ilyen szerencsés a helyzet. A mentőcsapatok napok óta olyan falvakba próbálnak eljutni, amelyeket földcsuszamlások és leszakadt hidak vágtak el. Sok helyen a mobilhálózat és az elektromos ellátás is megszűnt, ezért a hatóságok csak lassan tudják felmérni a tényleges veszteségeket.

Ez magyarázza, miért emelkedik még mindig gyorsan a halottak száma. Az első napokban csak a könnyen megközelíthető területekről érkeztek adatok. Ahogy a mentők elérik a távoli falvakat és átvizsgálják a romokat, újabb áldozatokat találnak. A mintegy háromezer eltűnt miatt a végleges mérleg várhatóan tovább nő.

A kínai fennhatóság alatt álló tibeti oldalon szintén nagy pusztítás történt. A határ menti utak és települések sérültek, turistacsoportok szakadtak el a külvilágtól. A kínai hatóságok nagyszabású mentőakciót indítottak, de a térségbe való bejutás korlátozott, így a független információk száma kevés.

A katasztrófa kiváltó okát geológusok és gleccserkutatók vizsgálják. A jelenlegi feltételezések szerint magashegyi jég- és kőzettömeg omlott le, amely egy víztározót vagy gleccsertavat érinthetett. A felszabaduló víz és törmelék aztán nagy sebességgel indult lefelé a völgyekben.

Az ilyen események egyik típusa a gleccsertó-kitörés. A visszahúzódó gleccserek előtt gyakran tavak alakulnak ki, amelyeket laza moréna, jég vagy törmelék tart vissza. Ha a természetes gát egy földcsuszamlás, jégomlás vagy földrengés miatt átszakad, rövid idő alatt hatalmas vízmennyiség szabadulhat fel.

A Himalája különösen érzékeny ezekre a folyamatokra. A gleccserek gyorsan zsugorodnak, új tavak jelennek meg, a korábban tartósan fagyott hegyoldalak pedig instabilabbá válhatnak. Ez növeli a kőomlások és földcsuszamlások esélyét, amelyek újabb tavakat torlaszolhatnak el vagy meglévő természetes gátakat szakíthatnak át.

A klímaváltozás szerepét egy konkrét katasztrófában külön vizsgálni kell, de a hosszú távú tendencia világos: a magashegységi jég visszahúzódása átalakítja a veszélyek térképét. A Himalájában ez több ország számára létfontosságú kérdés, mert a térségből erednek Ázsia legnagyobb folyói.

A nepáli hatóságok most újabb áradásoktól tartanak. A hegyekben természetes gátak mögött víz gyűlhetett fel, és ha ezek hirtelen átszakadnak, a már megrongált völgyeken újabb árhullám söpörhet végig. Emiatt több folyó mentén fokozott készültséget rendeltek el.

A mentők számára ez különösen nehéz helyzet. Egyszerre kell romok között túlélőket keresniük, holttesteket azonosítaniuk, élelmiszert és ivóvizet szállítaniuk, miközben saját biztonságukra is ügyelniük kell. Egy újabb árhullám vagy földcsuszamlás a mentőcsapatokat is csapdába ejtheti.

A helikopterek kulcsszerepet játszanak, de a magashegységi repülés időjárásfüggő. Felhőzet, szél és köd miatt gyakran csak rövid időszakokban lehet biztonságosan repülni. A gépek kapacitása korlátozott, ezért folyamatosan dönteni kell arról, hogy sérülteket szállítsanak ki, mentőket vigyenek be vagy élelmiszert juttassanak el az elszigetelt közösségekhez.

A humanitárius helyzet gyorsan romolhat. Az árvíz ivóvízforrásokat szennyezett, egészségügyi intézményeket rongált meg, és sok ezer ember maradt fedél nélkül. A zsúfolt ideiglenes táborokban megnő a fertőző betegségek veszélye, különösen akkor, ha nincs elegendő tiszta víz és megfelelő higiéniai infrastruktúra.

A mezőgazdasági károk is súlyosak. A hegyvidéki közösségek jelentős része kis földterületekből él, amelyeket a törmelékár teljesen betemethetett. Az elveszett termés és állatállomány hosszabb távú élelmezési problémát okozhat, még azokban a falvakban is, ahol kevés ember sérült meg.

Az utak és hidak pusztulása Nepál gazdaságát is érinti. A Tibet felé vezető határkereskedelmi útvonalak több helyen megszakadtak. A turizmus szintén veszteséget szenved, mert a térség népszerű a túrázók és hegymászók körében, és a helyreállítás hónapokig tarthat.

Nepál számára a vízerőművek különösen fontosak. Az ország villamosenergia-termelésének nagy része hegyi folyókra épül. A mostani törmelékárak több létesítményt és hozzájuk tartozó infrastruktúrát megrongáltak. Ha a kiesés tartós, az energiaellátásban és az exportbevételekben is problémát okozhat.

A nemzetközi segélyszervezetek fokozatosan bővítik jelenlétüket. Az ENSZ, a Vöröskereszt és több ország ajánlott fel támogatást. A legnagyobb szükség jelenleg ivóvízre, gyógyszerekre, sátrakra, élelmiszerre, higiéniai eszközökre és a nehezen megközelíthető területek elérésére alkalmas logisztikai kapacitásra van.

A tragédia után várhatóan újra előtérbe kerül a Nepál és Kína közötti határon átnyúló riasztási rendszer kérdése. A folyók és gleccsertavak nem követik az államhatárokat: egy Tibetben kialakuló árhullám rövid idő alatt Nepálba érhet. A valós idejű adatcsere ezért közvetlen életvédelmi jelentőségű.

A trishuli iskola története pontosan megmutatja, mit jelenthet a jól működő riasztás. 15 perc rendkívül kevés idő, de megfelelő döntéssel elegendő lehet több száz ember kimenekítésére. A Himalája jövőbeli katasztrófavédelmében ezért a drága műholdak és szenzorok mellett a helyi kommunikáció, az iskolai gyakorlatok és a gyors döntési jogosultság is kulcsszerepet kap.

Hétfő hajnalra a mentés ötödik napjához közeledik, és a túlélők megtalálásának esélye fokozatosan csökken. A háromezer eltűnt miatt azonban a kutatás továbbra is hatalmas erőkkel folyik. Közben a hatóságoknak már a következő veszélyre is készülniük kell: a hegyekben visszatartott víz és az újabb csapadék miatt a pusztítás újabb hulláma indulhat el.