Milliárdos hadiüzlettel épül az európai önállóság

Franciaország és Svédország határozott lépést tett a közös európai védelmi kapacitások megerősítése felé, amikor Emmanuel Macron francia elnök és Ulf Kristersson svéd miniszterelnök Stockholmban aláírta a kontinens egyik legnagyobb tengeri hadiipari megállapodását. A több mint 4,3 milliárd euró értékű üzlet keretében a svéd királyi haditengerészet négy darab legújabb generációs, közepes méretű hadihajót vásárol a francia Naval Group vállalattól. A szerződés ünnepélyes aláírására a svéd vizekre vezényelt Amiral Ronarc’h francia fregatt fedélzetén került sor, ami szimbolikus hátteret biztosított a két állam stratégiai közeledésének. Az üzlet nem egyoldalú beszerzés, hiszen Párizs korábban már több mint egymilliárd euró értékben rendelt meg két GlobalEye légi felderítő és korai előrejelző repülőgépet a svéd Saab konszerntől, így a felek kölcsönösen egymás hadiipari megoldásaira támaszkodnak az amerikai ajánlatok helyett.

A kétoldalú együttműködés a katonai eszközök adásvételén túlmutató, mélyebb stratégiai dimenziót is hordoz. Svédország a szövetségbe történő belépése óta aktívan részt vesz a francia nukleáris kormányzócsoport egyeztetésein. Párizsban úgy értékelik, hogy a skandináv állam az orosz fenyegetés árnyékában nagyon hasonló elveket vall a nemzeti és európai önállóságról, mint a francia vezetés. A diplomáciai csatornákon folyamatosak a tárgyalások a nukleáris elrettentési stratégia összehangolásáról, amely az északi szárny védelmének meghatározó elemévé válhat. A francia elnöki hivatal szerint a két ország védelmi elképzelései szinte teljesen fedik egymást, ami különösen értékes Párizs számára a német-francia közös vadászgép-fejlesztési projekt elakadása és a berlini döntéshozatallal kapcsolatos nehézségek tükrében.

A meghiúsult német-francia együttműködés nyomán Párizs nyitottá vált arra, hogy Svédországgal közösen fektesse le a következő generációs harci repülőgépek fejlesztési alapjait. Mindkét állam a kisebb méretű, agilis és költséghatékonyabb repülőgép-platformokat részesíti előnyben. Franciaország rendelkezik a modern sugárhajtóművek gyártásához szükséges komplex technológiával és ipari kapacitással, míg a negyedik generációs Gripen vadászgépeket gyártó svéd Saab eddig az amerikai GE Aerospace hajtóműveire szorult. A két hadiipari struktúra kiegészítheti egymást, még akkor is, ha Stockholm egyelőre nem hozta meg a végleges döntést a jövőbeli repülőgép-projektek pontos szerkezetéről és az ipari partnerek köréről.

A négy új hadihajó megvásárlása a svéd tengerészeti stratégia teljes átalakítását jelzi. A NATO-tagság elnyerése után a skandináv állam hadi tengerészete már nem szorítkozhat csupán a part menti vizek és a sekély sziklás partvidék védelmére, hanem képessé kell válnia a nyílt tengeri térségek tartós ellenőrzésére és a távoli szövetséges konvojok biztosítására. A Luleå-osztály néven szolgálatba álló, mintegy 122 méter hosszú hajók a svéd flotta valaha volt legnagyobb harci egységeivé válnak, messze felülmúlva a korábbi Visby-osztályú korvettek méretét és tűzerejét. A tengerészeti vezetés szerint az új platformok légvédelmi és rakétaelhárítási képességei nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a Balti-tenger térségében garantálni lehessen a kereskedelmi és katonai hajózási útvonalak zavartalanságát.

A nagyszabású beszerzés ugyanakkor komoly szakmai vitákat is kiváltott a svéd védelmi elemzők és katonai szakértők körében. Többen megkérdőjelezik a milliárdos költségű, nagyméretű felszíni hajók létjogosultságát egy olyan korszakban, amikor a tengeri hadviselést egyre inkább az olcsó, tömegesen bevethető felszíni és víz alatti drónok dominálják. Az ukrajnai háború tapasztalatai azt mutatják, hogy a méregdrága hadiplatformok rendkívül sérülékenyek a drónrajok összehangolt csapásaival szemben. A svéd kormányzat azonban azzal érvel, hogy a modern hadviseléshez a pilóta nélküli rendszerek és a nehézfegyverzetet hordozni képes nagy platformok egyidejű jelenlétére van szükség. Stockholm ennek szellemében négymilliárd korona értékű fejlesztési programot indított az autonóm támadó és felderítő drónrendszerek beszerzésére, így a fregattok egy összetett, hálózatba kapcsolt védelmi rendszer központi elemeiként működnek majd.

Svédország geostratégiai elhelyezkedése miatt a Balti-tenger feletti légi és tengeri ellenőrzés gyors megteremtése a teljes szövetséges védelmi vonal kulcskérdése. Egy esetleges balti államok elleni agresszió során a svéd szárazföld és felségvizek jelentik a szövetséges erők elsődleges felvonulási területét. Az új francia építésű fregattok hosszú hatótávolságú légvédelmi rakétarendszereikkel és modern érzékelőikkel képesek lefedni a légteret, kivédve a balisztikai és cirkálórakéták jelentette fenyegetést. A svéd hadiipar közvetlenül is kiveszi a részét a hajók felszereléséből, hiszen a francia hajótestekbe svéd fejlesztésű gépágyúkat, torpedókat és radarrendszereket integrálnak, míg a karbantartást és a szervizelést a helyi hajógyárak végzik majd.

A katonai beszerzéseken túl a francia-svéd tengely az európai stratégiai autonómia gondolatának legfőbb mozgatórugójává vált a védelmi iparban. A megállapodások egyértelműen bizonyítják, hogy az európai államok képesek egymás között fejlett hadiipari technológiákat cserélni és közös védelmi kapacitásokat kiépíteni anélkül, hogy kizárólag a kontinensen kívüli beszállítókra kellene támaszkodniuk. Az északi tengeri határok védelmének megerősítése és a közös légvédelmi architektúra kiépítése elengedhetetlen lépés a regionális stabilitás megőrzéséhez, miközben a két ország közötti hadiipari összefonódás hosszú távra meghatározza az európai katonai kooperáció irányvonalát.