Újra teljes erővel támadja egymást Amerika és Irán

Az Egyesült Államok újabb légicsapásokat hajtott végre iráni célpontok ellen, Teherán pedig amerikai állások elleni támadásokkal válaszolt, így a hetekig visszafogottabb katonai konfliktus ismét gyorsan eszkalálódik. Az amerikai Középső Parancsnokság szerint a műveletek a Forradalmi Gárda létesítményeit célozták a Hormuzi-szoros környezetében.

Donald Trump indokoltnak nevezte az új csapásokat, és arra figyelmeztette Iránt, hogy minden további megtorlásra még erősebb válasz érkezik. Robbanásokról érkeztek jelentések Kesmen, Bandar Abbászban, Dzsászkban, Sirikben és más dél-iráni térségekben.

A konfliktus új szakasza különösen veszélyes, mert a katonai műveletek ismét közvetlenül érintik a Hormuzi-szorost. A világ tengeri olajkereskedelmének egyik legfontosabb útvonalán már az elmúlt hónapokban is jelentősen visszaesett a forgalom. Irán azt állítja, ha saját olajexportját megakadályozzák, más öbölbeli államok sem számíthatnak zavartalan kivitelre.

A feszültséget tovább növelte, hogy két, szaúdi nyersolajat szállító szupertankert is találat ért, amikor kifelé haladtak a szorosból. A hajózási adatok szerint a tankerek a szaúd-arábiai Juaymah terminálnál vették fel rakományukat, és Omán közelében néhány perces különbséggel csapódtak beléjük ismeretlen lövedékek.

A piac azonnal reagált. A Brent nyersolaj hordónkénti ára több mint négy dollárral, 94,65 dollárra emelkedett, ami öt hete a legmagasabb záróérték. Az amerikai WTI 90 dollár fölé került. A kereskedők attól tartanak, hogy a közel-keleti szállítások újabb tartós kiesése következhet.

Különösen erős a nyomás a dízelpiacon. A finomítói problémák, az orosz energetikai infrastruktúrát érő támadások és a közel-keleti bizonytalanság együttesen szűkítik a kínálatot. Az Egyesült Államokban a dízel határidős ára többéves csúcsra emelkedett, ami a szállítási költségeken keresztül az inflációra is hat.

Washington gazdasági fronton is fokozni akarja a nyomást. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter a G20 találkozóján közölte, hogy az Egyesült Államok már ezen a héten új iráni banki szankciókat jelenthet be. A kormány légijármű-lízinggel és a Forradalmi Gárdával üzletelő vállalatok szankcionálását is vizsgálja.

Bessent az iráni vezetés gazdasági megfojtásáról beszélt. Ez azt jelzi, hogy Washington a katonai csapások mellett a pénzügyi rendszerből való további kiszorítással próbálja engedményekre kényszeríteni Teheránt. Az Egyesült Államok szövetségeseivel is egyeztet, mert a szankciók hatékonysága nagyban függ más pénzügyi központoktól.

Irán egyelőre nem mutatja jelét annak, hogy engedne. Mohammad Bagher Ghalibaf parlamenti elnök kijelentette: ha az ellenség meg akarja akadályozni az iráni olaj exportját, senki sem exportálhat olajat a Perzsa-öbölből. Szaúd-Arábia, Kuvait, Irak, Katar és az Egyesült Arab Emírségek energiaexportjának jelentős része a térség tengeri útvonalaitól függ.

A mostani tűzváltás egy hétvégi incidenssorozat után gyorsult fel. Amerikai erők Larak szigetén iráni egységeket támadtak, amelyeket Washington tengeri aknák telepítésének előkészítésével vádolt. Irán válaszul jordániai amerikai támaszpontok felé indított rakétákat. Az új amerikai hullám már több célpontot érintett.

Az amerikai nagykövetségek a térségben fokozott óvatosságra intették az állampolgárokat. Repülőjáratok törlése, légterek lezárása és további utazási fennakadások várhatók. A polgári légiközlekedés számára a rakéta- és dróntevékenység külön kockázat.

A konfliktus február végén kezdődött amerikai és izraeli támadásokkal, és azóta több ezer ember életét követelte Iránban és Libanonban. A júniusi memorandum átmenetileg visszafogta a közvetlen összecsapásokat, a legnehezebb politikai kérdéseket azonban későbbi tárgyalásokra hagyta.

A katonai szünet ezért törékeny maradt. A hétvégi és keddi támadások azt mutatják, hogy egy tengeri incidens vagy rakétacsapás rövid idő alatt visszaviheti a feleket a nyílt háborúhoz. Mindkét oldal elrettentésre hivatkozik, miközben minden válaszlépés újabb válaszlépést vált ki.

Trump számára a háború belpolitikai kockázat is. Az amerikai választók számára az üzemanyagár közvetlenül érzékelhető gazdasági mutató, a novemberi félidős választások előtt pedig a megélhetési költségek kiemelt témává váltak. A közel-keleti eszkaláció ezért akkor is árthat az elnöknek, ha az amerikai katonai veszteségek alacsonyak maradnak.

A hadianyag-felhasználás szintén egyre többet vitatott kérdés Washingtonban. A légvédelmi rakéták, precíziós fegyverek és más készletek pótlása időigényes. Amerikai tisztviselők attól tartanak, hogy a hosszú közel-keleti műveletek csökkenthetik a tartalékokat egy esetleges más térségbeli válság idején.

Európát elsősorban az energiaár és a hajózás érinti. A Brent drágulása gyorsan megjelenhet a finomított termékek árában, a tengeri biztosítási díjak növekedése pedig tovább emeli a szállítás költségét. Az európai gazdaság az orosz energiafüggőség csökkentésével párhuzamosan nagyobb szerepet adott a tengeri szállításoknak.

Magyarország számára az olajár emelkedése közvetlen inflációs kockázat. A világpiaci árak a régiós üzemanyagpiacra is hatnak. A tartósan magas dízelár különösen a fuvarozás és az élelmiszer-ellátási lánc költségeit növelheti.

A következő napokban az iráni katonai válasz mértéke és a Hormuzi-szoros hajóforgalma lesz meghatározó. Ha újabb tankereket ér támadás, vagy Washington nagyobb iráni energetikai célpontokat vesz célba, az olajpiac további jelentős áremelkedéssel reagálhat.