Irán újabb rakétazáport zúdított az öbölbeli Kuvaitra

Kuvait légvédelme csütörtök hajnalban ismét iráni rakéták és drónok ellen lépett működésbe, miután Teherán újabb támadást indított az Egyesült Államok közel-keleti katonai jelenlétének egyik legfontosabb hátországa ellen. A kuvaiti hadsereg közlése szerint az ország légterébe érkező „ellenséges rakéta- és dróntámadásokat” próbálták elfogni. Kuvaitvárosban több robbanást lehetett hallani; a hatóságok szerint ezek jelentős része a légvédelem elfogó műveleteihez kapcsolódott. Az iráni állami média ezzel egy időben azt közölte, hogy az akció amerikai katonai támaszpontok ellen irányult, és válasz volt az Egyesült Államok előző napokban végrehajtott iráni csapásaira.

A hajnali támadás azért különösen figyelemre méltó, mert Kuvait már az előző éjszaka is iráni megtorló akció célpontja volt Jordániával és Bahreinnel együtt. Mindhárom ország szoros amerikai biztonsági partner, területükön amerikai katonai létesítmények működnek. A mostani hullám azt jelzi, hogy Teherán tudatosan igyekszik növelni a Washingtonra nehezedő regionális nyomást: az amerikai erők elleni fellépést olyan államokra terjeszti ki, amelyek eddig elsősorban befogadó és logisztikai szerepet játszottak.

Kuvait különleges helyet foglal el az amerikai közel-keleti katonai rendszerben. Az országban több ezer amerikai katona állomásozik, a Camp Arifjan pedig az amerikai szárazföldi erők egyik fontos logisztikai központja. A kuvaiti bázisok az iraki és az iráni térséghez kapcsolódó műveletek szempontjából is jelentősek. Emiatt Teherán számára katonailag és politikailag egyaránt vonzó célpontot jelentenek, miközben minden kuvaiti területet érő csapás növeli annak veszélyét, hogy egy amerikai–iráni konfliktus az egész Perzsa-öbölre kiterjed.

Az iráni támadások hátterében az amerikai hadműveletek újabb felfutása áll. Washington az elmúlt napokban ismét iráni katonai létesítményeket támadott, elsősorban a Hormuzi-szoros környezetében. Az amerikai vezetés szerint a műveletek célja az volt, hogy megakadályozzák az iráni Forradalmi Gárdát a hajózás veszélyeztetésében és tengeri aknák telepítésében. Teherán ezt agressziónak minősítette, és válaszcsapásokat helyezett kilátásba az amerikai erők, valamint azok regionális támaszpontjai ellen.

A helyzetet tovább mérgesítette egy dél-iráni esküvő elleni támadás. Iráni források szerint Kuhesztak térségében egy amerikai csapás egy lakóépületet talált el, ahol esküvőt tartottak. Legalább négy ember meghalt, köztük gyermekek, és több tucatnyian megsebesültek. Washington azt közölte, hogy katonai és kommunikációs célpontokat támadott, és tagadta, hogy szándékosan civilekre mért volna csapást. Az iráni vezetés háborús bűncselekményről beszélt, és az esetet a megtorló támadások egyik fő indokaként használja.

A konfliktus február végén kezdődött amerikai és izraeli támadásokkal, és azóta több, egymást követő intenzív és visszafogottabb szakaszon ment keresztül. A júniusi és nyári tűzszüneti kísérletek egyikének sem sikerült tartós politikai rendezést létrehoznia. A felek között továbbra sincs megállapodás az iráni nukleáris programról, a regionális amerikai katonai jelenlétről és a Hormuzi-szoros hajózásának biztonságáról.

Az utóbbi kérdés gazdasági szempontból különösen fontos. A Hormuzi-szoroson halad át a világ tengeri olajkereskedelmének jelentős része. A háború kezdete óta többször lelassult a forgalom, tankerek várakoztak a térségben, és a biztosítási költségek meredeken emelkedtek. Az újabb amerikai–iráni összecsapások nyomán az olaj ára ismét felfelé indult. A piac attól tart, hogy a konfliktus tartóssá válása újabb hajózási fennakadásokat okozhat.

Kuvait számára a háború már korábban is közvetlen áldozatokat és károkat hozott. Az ország légterét és katonai infrastruktúráját több iráni támadás érte az elmúlt fél évben. A kuvaiti vezetés egyszerre próbálja fenntartani amerikai szövetségét és elkerülni, hogy saját területe tartós hadszíntérré váljon. Ez egyre nehezebb feladat, mert Teherán az amerikai támaszpontokat legitim katonai célpontként kezeli, függetlenül attól, melyik országban találhatók.

Az Egyesült Államok közben arra készül, hogy hosszabb ideig fenntartsa megerősített térségbeli jelenlétét. Amerikai sajtóértesülések szerint Pete Hegseth védelmi miniszter meghosszabbítja több közel-keleti csapaterősítés időtartamát. Ez arra utal, hogy Washington már nem rövid, néhány hetes válságként kezeli a konfliktust. A Pentagon számol azzal, hogy a katonai szembenállás 2027-be is átnyúlhat.

Ez jelentős terhet ró az amerikai haderőre. A térség védelméhez nagy mennyiségű Patriot és más légvédelmi elfogórakéta szükséges, miközben Washingtonnak Európában és az indiai–csendes-óceáni térségben is fenn kell tartania készleteit. Az iráni stratégia részben éppen erre épít: az olcsóbb drónok és rakéták nagy számban történő indításával drága amerikai és szövetséges elfogóeszközöket köt le.

A kuvaiti támadásoknak diplomáciai következményei is lehetnek. Az öböl menti arab államok az elmúlt években igyekeztek csökkenteni a Teheránnal fennálló feszültséget. Szaúd-Arábia és Irán helyreállította diplomáciai kapcsolatait, más államok pedig közvetítőként próbáltak fellépni. A mostani háború ezt a közeledést súlyosan veszélyezteti. Egyre több ország érzi úgy, hogy amerikai katonai kapcsolatai miatt közvetlen iráni célponttá válhat.

A konfliktus elsősorban az energiaárakon és a világgazdasági kockázatokon keresztül fontos. A tartósan magas olajár növeli az üzemanyagok, a szállítás és végső soron számos fogyasztási cikk árát. A közel-keleti bizonytalanság a forint és más régiós devizák számára is kedvezőtlen lehet, ha a befektetők biztonságosabb eszközökbe menekülnek.

A következő napokban az lesz meghatározó, hogy Irán folytatja-e a szomszédos államokban működő amerikai bázisok támadását, illetve Washington újabb csapásokkal válaszol-e. Ha amerikai katonák nagyobb számban esnek áldozatul, az Egyesült Államok politikai mozgástere jelentősen szűkülhet. Ugyanilyen veszélyes lenne egy súlyos kuvaiti, bahreini vagy jordániai civil veszteség, mert az érintett kormányokra egyre nagyobb belpolitikai nyomás nehezedne.

A kuvaiti hajnal így újabb jele annak, hogy a hat hónapja tartó háború regionális határai egyre kevésbé tarthatók. Az amerikai–iráni szembenállás már nem kizárólag iráni célpontokról és amerikai válaszcsapásokról szól: a Perzsa-öböl egész biztonsági rendszere került nyomás alá, és minden újabb rakéta növeli egy szélesebb közel-keleti háború kockázatát.