Húsz év után ismét az ENSZ elé kerülhet Irán atomügye
Washington, London, Párizs és Berlin olyan határozatot készít elő Bécsben, amely a Biztonsági Tanács elé utalná Teherán nukleáris kötelezettségeinek ügyét. A felügyelők továbbra sem férnek hozzá több lebombázott létesítményhez és a dúsított készlethez.
Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és Németország arra készül, hogy az ENSZ nukleáris felügyeleti szervezetének kormányzótanácsa húsz év után ismét a Biztonsági Tanács elé utalja Irán atomprogramjának ügyét. A Bécsben köröztetett határozattervezet szerint Teherán továbbra sem teljesíti maradéktalanul az atomsorompó-szerződéshez kapcsolódó ellenőrzési kötelezettségeit, és az amerikai–izraeli támadások óta a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség, a NAÜ nem tudja ellenőrizni a legsúlyosabb kérdéseket: hol van a magas dúsítású uránkészlet, mi maradt a megtámadott létesítményekből, és folytatódik-e valahol az urándúsítás.
A tervezetet a NAÜ kormányzótanácsának jövő heti ülésén terjesztenék elő. Elfogadása jelentős diplomáciai eszkaláció lenne. Irán atomügye korábban is többször került a Biztonsági Tanács elé, és az ebből születő határozatok, valamint szankciók teremtették meg azt a nyomást, amely végül a 2015-ös nukleáris megállapodáshoz vezetett. A mostani helyzet azonban sokkal veszélyesebb: az iráni nukleáris infrastruktúra egy részét katonai csapások érték, a térségben nyílt háború zajlik, a felügyelők hozzáférése pedig korlátozott.
A négy nyugati hatalom álláspontja szerint a NAÜ-nek hivatalosan jeleznie kell az ENSZ legfontosabb biztonsági fórumának, hogy az ellenőrzési rendszer nem működik megfelelően. A közvetlen előzmény a kormányzótanács 2025. júniusi határozata volt, amely megállapította, hogy Irán nem teljesítette megfelelően együttműködési kötelezettségeit a korábban be nem jelentett helyszíneken talált uránnyomok ügyében. Egy nappal később Izrael támadást indított iráni nukleáris és katonai célpontok ellen, majd az Egyesült Államok is bekapcsolódott a műveletekbe.
A csapások súlyosan megrongálták vagy megsemmisítették az ismert urándúsító létesítmények jelentős részét, köztük Natanz és Fordow infrastruktúráját. A fizikai károk pontos mértékéről azonban máig nincs teljesen független kép. A NAÜ a bombázások óta nem kapott olyan hozzáférést, amely lehetővé tenné a korábbi készletek teljes körű leltározását. Ez a bizonytalanság vált a vita egyik központi elemévé.
A legérzékenyebb kérdés a 60 százalékra dúsított urán. A NAÜ utolsó megbízható adatai szerint Irán 440,9 kilogramm ilyen anyaggal rendelkezett. Ez még nem fegyverminőségű urán, amelyhez körülbelül 90 százalékos dúsítás szükséges, de technikailag már nagyon közel van hozzá. A NAÜ számítási módszere alapján a készlet további dúsítás esetén több nukleáris robbanóeszközhöz elegendő hasadóanyagot adhatna.
Rafael Grossi NAÜ-főigazgató korábban arról beszélt, hogy a magas dúsítású készlet jelentős része feltehetően Iszfahán térségében maradt. Műholdas megfigyelések alapján nem láttak egyértelmű jelet nagy mennyiségű anyag elszállítására, de a felügyelők helyszíni ellenőrzés nélkül nem tudják igazolni, mi történt vele. Ez a különbség döntő: a hírszerzési és műholdas információk segíthetnek következtetni, de az atomsorompó-rendszer jogi hitelességét a NAÜ helyszíni mérései adják.
Teherán azzal érvel, hogy nukleáris programja békés célú, és a katonai támadások után biztonsági okokból nem engedhet korlátlan hozzáférést a sérült létesítményekhez. Az iráni vezetés azzal is vádolja a NAÜ-t és a nyugati államokat, hogy az ellenőrzési mechanizmust politikai nyomásgyakorlásra használják. Irán szerint a tavalyi kormányzótanácsi határozat közvetlenül hozzájárult ahhoz a légkörhöz, amelyben Izrael megindította támadásait.
A nyugati államok ezzel szemben azt hangsúlyozzák, hogy az atomsorompó-szerződésből eredő ellenőrzési kötelezettségek háborús helyzetben sem tűnnek el. Irán továbbra is az NPT tagja, ezért köteles elszámolni a bejelentett nukleáris anyagokkal és lehetővé tenni a szükséges biztosítéki ellenőrzéseket. Ha a NAÜ hónapokon át nem tudja megállapítani, hol van több száz kilogramm magas dúsítású urán, az az egész globális ellenőrzési rendszer hitelességét érinti.
A Biztonsági Tanácshoz fordulás ugyanakkor nem jelent automatikus új szankciókat. Oroszország és Kína vétójoggal rendelkezik, és mindkét ország ellenzi az Iránnal szembeni nyugati nyomás fokozását. Moszkva és Peking várhatóan azzal érvel majd, hogy a katonai csapások után előbb diplomáciai megállapodásra és az ellenőrzések helyreállítására van szükség. A nyugati hatalmak számára azonban már maga a napirendre vétel is fontos politikai jelzés lenne.
A mostani kezdeményezés különösen érzékeny a folyamatban lévő amerikai–iráni háború miatt. Washington az iráni nukleáris programot a katonai fellépés egyik indokaként nevezte meg, Teherán pedig amerikai támaszpontokat és regionális célpontokat támadott megtorlásul. Ebben a helyzetben a diplomáciai és katonai nyomás könnyen összecsúszhat. Irán minden újabb NAÜ-határozatot a háborús kampány részének tekinthet, míg a nyugati államok szerint éppen a háború teszi sürgetővé a nukleáris anyagok ellenőrzését.
A 2015-ös atomalku, a JCPOA logikája arra épült, hogy Irán korlátozza dúsítási programját és széles körű ellenőrzést enged, cserébe pedig enyhülnek a gazdasági szankciók. Donald Trump 2018-ban kiléptette az Egyesült Államokat a megállapodásból. Teherán ezt követően fokozatosan átlépte a dúsításra és készletekre vonatkozó korlátokat. Az egyezmény politikai szerkezete mára gyakorlatilag szétesett, de a NAÜ biztosítéki rendszere továbbra is jogilag különálló kötelezettségeket ró Iránra.
Európa számára az ügy közvetlen biztonsági jelentőségű. Franciaország, Németország és Nagy-Britannia évek óta próbálja egyszerre megakadályozni az iráni atomfegyver-képesség kialakulását és elkerülni egy nagy közel-keleti háborút. A katonai csapások után ez az egyensúly még nehezebb. Ha Irán arra a következtetésre jut, hogy az atomsorompó-szerződés tagsága már nem nyújt politikai előnyt, akár az NPT-ből való kilépést is felvetheti. Ez drámai csapás lenne a globális nonproliferációs rendszerre.
A jövő heti szavazás ezért két irányba viheti a folyamatot. A nyugati államok abban bíznak, hogy a Biztonsági Tanács fenyegetése rábírja Teheránt az ellenőrök visszaengedésére és a készletek teljes körű bemutatására. Irán viszont úgy is reagálhat, hogy tovább korlátozza az együttműködést, vagy újabb nukleáris lépésekkel válaszol. A döntés valódi tétje így az, sikerül-e még visszaépíteni az ellenőrzést egy olyan program fölött, amelynek legérzékenyebb részeiről hónapok óta nincs hiteles helyszíni adat.