Újabb olajsokkot áraz a piac a hormuzi harcok miatt

Tovább emelkedett a kőolaj ára kedd hajnalban, miután a Perzsa-öbölben ismét nőtt a katonai feszültség és Irán újabb megtorlással fenyegette meg az Egyesült Államokat. A Brent hordónkénti ára 97,34 dollárra, az amerikai WTI 92,63 dollárra nőtt. A kereskedők egyre nagyobb kockázati felárat építenek be az árakba, mert a Hormuzi-szoros forgalma tartósan alacsony maradhat.

A drágulás hátterében már nem egyetlen katonai incidens áll. Az Egyesült Államok a hétvégén iráni olajszállító hajókat támadott, Teherán pedig amerikai hadihajók ellen indított rakétákat és új tengeri korlátozásokkal fenyeget. A kereskedelmi hajózás szereplői ezért nem pusztán a fizikai lezárástól tartanak, hanem attól is, hogy a biztosítás, a személyzet biztonsága és a kiszámíthatatlan katonai helyzet miatt hónapokig csak korlátozott forgalom lesz lehetséges.

A Hormuzi-szoros a világ energiapiacának egyik legfontosabb szűk keresztmetszete. A háború előtt a globális olaj- és cseppfolyósítottföldgáz-szállítások körülbelül ötöde haladt át ezen a keskeny vízi útvonalon. A Perzsa-öböl nagy exportőrei csak részben rendelkeznek olyan csővezetékekkel, amelyek megkerülik a szorost.

Az elmúlt napok hajózási adatai már komoly visszaesést mutattak. A kereskedelmi forgalom jóval a békeidőben megszokott szint alatt maradt, és több nagy tanker a térség peremén várakozott. A hajótulajdonosok egy része inkább kivárja, hogy tisztuljon a katonai helyzet, mert egyetlen hajó elvesztése is több tízmillió dolláros kárt okozhat.

A biztosítási piac reakciója legalább olyan fontos, mint maga a nyersolaj ára. Háborús kockázati felár nélkül a hajók nem vagy csak nehezen tudnak belépni a térségbe. Ha a biztosítók magas díjat kérnek vagy bizonyos útvonalakat kizárnak a fedezetből, az közvetlenül növeli minden hordó és minden LNG-rakomány szállítási költségét.

A Goldman Sachs öt dollárral emelte a Brent és a WTI év végi árfolyamára vonatkozó előrejelzését. Más piaci elemzők szintén arra számítanak, hogy a magasabb árak 2026 végéig fennmaradhatnak. A bizonytalanságot növeli, hogy egy elhúzódó konfliktus esetén a Perzsa-öböl kínálata csak fokozatosan térhet vissza.

Egyes becslések szerint a teljes normalizálódás akár 2027 első vagy második negyedévéig is eltarthat. Ez azért különösen fontos, mert a piac korábban sokkal gyorsabb politikai rendezéssel számolt. A hosszabb időtáv azt jelenti, hogy az energiaárak tartósan beépülhetnek az inflációba, a vállalati költségekbe és a fogyasztói árakba.

Az OPEC+ mozgástere korlátozott. Elméletileg a nagy termelők növelhetnék a kitermelést, de a plusz olaj jelentős részének ugyanazon a veszélyes útvonalon kellene elhagynia a Perzsa-öblöt. Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek rendelkezik kerülő vezetékekkel, ezek kapacitása azonban nem elegendő a teljes regionális export kiváltására.

Katar helyzete különösen érzékeny, mert a világ egyik legnagyobb LNG-exportőreként tengeri szállításra támaszkodik. Ha a gázszállító hajók forgalma tartósan akadályozott, az európai és ázsiai gázpiacon is gyors drágulás következhet. Európa az orosz vezetékes gáz visszaszorítása óta sokkal nagyobb mértékben függ a globális LNG-piactól.

Az energiaárak emelkedése a jegybankok számára is problémát jelent. Az Egyesült Államokban és Európában az infláció elleni küzdelem után a monetáris politika éppen lazább irányba mozdulhatna, egy újabb olajsokk azonban megnehezíti a kamatcsökkentéseket. A drágább üzemanyag közvetlenül megjelenik a fogyasztói árindexben, közvetve pedig a szállítás és a termelés költségeit is növeli.

Az európai gazdaság különösen sérülékeny, mert a növekedés továbbra is mérsékelt. A magasabb energiaár egyszerre csökkenti a háztartások vásárlóerejét és rontja az ipar versenyképességét. A vegyipar, a közúti fuvarozás, a légiközlekedés és a mezőgazdaság gyorsan megérzi a drágulást.

Magyarországon a világpiaci olajár hatása a kutaknál, az inflációban és a költségvetésben is megjelenhet. A hazai üzemanyagárat a nyersolaj ára mellett a forint árfolyama, a finomítói marzsok és az adók alakítják. Tartós nemzetközi drágulás esetén azonban a belföldi piac sem tudja teljesen kivonni magát a folyamatból.

A száz dollárhoz közelítő Brent politikai kérdéssé is válhat. Az Egyesült Államokban novemberben kongresszusi választásokat tartanak, és a magas benzinár hagyományosan érzékeny téma. Donald Trump azt ígéri, hogy az amerikai győzelem után gyorsan csökkennek majd az árak, a piac azonban jelenleg inkább a konfliktus elhúzódását árazza.

Irán számára az energiaárak emelkedése kettős hatású. A magasabb világpiaci ár elvileg növelné az exportból származó bevételt, az amerikai blokád és a tankerforgalom korlátozása viszont csökkenti az értékesíthető mennyiséget. Teherán ezért a Hormuzi-szorost politikai nyomásgyakorlásra használhatja akkor is, ha saját gazdasága szintén veszít a zavarokon.

A Perzsa-öböl arab államai közben alternatív útvonalak kiépítését gyorsítják. Az Egyesült Arab Emírségek keleti kikötői és vezetékei részben lehetővé teszik Hormuz megkerülését, Szaúd-Arábia pedig a Vörös-tenger felé rendelkezik exportkapacitással. Ezek a beruházások azonban éveket igényelnek, és rövid távon csak részleges megoldást adnak.

A globális olajpiacon van stratégiai tartalék, de annak felszabadítása politikai döntést igényel, és csak átmeneti segítséget jelent. Az Egyesült Államok, Kína, Japán és több európai ország jelentős készleteket tart fenn, amelyek egy súlyos ellátási zavar idején mérsékelhetik az áremelkedést. Hónapokig tartó kiesést azonban ezek sem tudnak teljesen ellensúlyozni.

A kedd hajnali ármozgás így annak jele, hogy a kereskedők már nem rövid, néhány napos közel-keleti zavarra készülnek. A 97 dollár fölötti Brent mögött az a félelem áll, hogy a Hormuzi-szoros működése hosszabb időre kiszámíthatatlanná válik. Ha újabb tankereket ér támadás vagy Irán ténylegesen megpróbálja érvényesíteni az új tengeri korlátozásait, a százdolláros hordónkénti ár könnyen a következő hetek alapforgatókönyvévé válhat.