Hét év után Hszi Csin-ping újra Indiába látogatott

Hszi Csin-ping kínai államfő hét év után először látogatott Indiába, hogy részt vegyen a hétvégi újdelhi BRICS-csúcson és kétoldalú tárgyalást folytasson Narendra Modi miniszterelnökkel. A kínai vezető látogatásának részletei péntekre virradóan váltak ismertté: a tervek szerint mindössze 24 órát tölt Indiában, de nagy létszámú politikai és üzleti küldöttség kíséri. A program rövidsége ellenére a találkozó az ázsiai geopolitika egyik legfontosabb idei eseménye lehet.

A két ország kapcsolata 2020-ban került mélypontra, amikor a vitatott himalájai határ térségében indiai és kínai katonák csaptak össze a Galván-völgyben. A közelharcban mindkét oldalon katonák haltak meg, és a két atomhatalom ezután több 10 000 katonát vezényelt a magashegyi térségbe. Bár az elmúlt években sikerült több ponton szétválasztani a szemben álló erőket, a határvita politikai bizalmi válsággá szélesedett.

Hszi útja azt jelzi, hogy Peking és Újdelhi most legalább részleges normalizációra törekszik. A két fél nemzetbiztonsági és külügyi vezetői az elmúlt hónapokban intenzívebb egyeztetéseket folytattak. A napirenden a határmenti járőrözés szabályai, a katonai kommunikáció, az átkelőhelyek működése, a közvetlen utazási kapcsolatok és a gazdasági együttműködés helyreállítása szerepel.

A közeledés mögött erős gazdasági érdek áll. Kína India egyik legfontosabb kereskedelmi partnere, az indiai ipar számos ágazata kínai alkatrészektől, gépektől és alapanyagoktól függ. Újdelhi ugyanakkor óriási kereskedelmi hiányt halmoz fel Pekinggel szemben, amit Modi kormánya stratégiai sebezhetőségnek tekint. India ezért egyszerre akar több kínai beruházást, jobb piaci hozzáférést és kisebb importfüggőséget.

A kínai vállalatok számára India hatalmas és gyorsan növekvő piac. A 2020-as határválság után Újdelhi szigorította a kínai befektetések engedélyezését, számos alkalmazást betiltott és több technológiai vállalat működését korlátozta. A politikai enyhülés most lehetőséget teremthet arra, hogy egyes korlátozásokat felülvizsgáljanak, különösen az elektromos járművek, az elektronika, a megújuló energia és az ipari beszállítói láncok területén.

A stratégiai bizalmat azonban jóval nehezebb helyreállítani. India az Egyesült Államokkal, Japánnal és Ausztráliával együtt tagja a Quad együttműködésnek, amelyet Peking saját csendes-óceáni befolyásának ellensúlyozására létrehozott formációnak tekint. Újdelhi közben ragaszkodik stratégiai autonómiájához: nem akar amerikai szövetségessé válni, továbbra is szoros kapcsolatokat tart fenn Oroszországgal, és a BRICS-ben is aktív szerepet játszik.

Ez a többirányú politika adja Modi mozgásterét. India egyszerre tud részt venni nyugati biztonsági fórumokon és olyan intézményekben, amelyek a nyugati dominanciával szemben nagyobb globális déli befolyást követelnek. A BRICS bővülése különösen fontos ebből a szempontból: a csoport ma már jóval szélesebb, mint az eredeti Brazília–Oroszország–India–Kína–Dél-Afrika ötös, és gazdasági súlya folyamatosan nő.

Peking a BRICS-et a többpólusú világrend egyik pillérének tekinti. Kína azt szeretné, ha a csoport erősebb politikai koordinációt alakítana ki, növelné a nem dollárban zajló kereskedelmet, és nagyobb szerepet követelne a globális pénzügyi intézmények átalakításában. India támogatja a fejlődő országok nagyobb képviseletét, de óvatosabb minden olyan kezdeményezéssel szemben, amely a BRICS-et nyíltan Nyugat-ellenes blokká alakítaná.

Az újdelhi csúcs ezért a csoport belső egyensúlyáról is szól. India saját elnöksége alatt azt hangsúlyozza, hogy a BRICS nem nyugati, de ettől még nem szükségszerűen Nyugat-ellenes együttműködés. Ez a megközelítés fontos különbség Peking és Moszkva keményebb geopolitikai retorikájához képest. Újdelhi számára a BRICS akkor hasznos, ha növeli India alkupozícióját Washingtonnal, Brüsszellel és Pekinggel szemben egyaránt.

Hszi látogatásának másik érzékeny pontja Pakisztán. Kína Iszlámábád legfontosabb stratégiai partnere, jelentős infrastrukturális beruházásokat finanszíroz a Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosó keretében, és diplomáciai támogatást nyújt a pakisztáni vezetésnek. India ezt biztonsági kockázatként kezeli, különösen azért, mert a kínai projektek egy része az India által vitatott területeket is érinti.

A himalájai határ közben továbbra sincs véglegesen rendezve. A két ország több ezer kilométeres úgynevezett tényleges ellenőrzési vonala számos ponton vitatott. A magashegyi terep, a hiányos térképezés és az eltérő területi igények miatt egy járőrözési incidens gyorsan újabb válságot okozhat. A katonai kommunikáció javítása ezért önmagában is fontos eredmény lenne.

A kínai delegáció összetétele arra utal, hogy Peking gazdasági áttörést is szeretne. Hszi mellett magas rangú párt- és kormányzati vezetők, valamint külön üzleti küldöttség érkezik. India számára a kínai tőke különösen az ipari termelés és az infrastruktúra fejlesztésében lehet fontos, de Újdelhi igyekszik elkerülni, hogy stratégiai technológiákban túlzott függőség alakuljon ki.

Az Egyesült Államok figyelmesen követi a közeledést. Washington az elmúlt években jelentősen mélyítette védelmi együttműködését Indiával, részben Kína felemelkedésének ellensúlyozására. Egy tartós kínai–indiai enyhülés nem jelentené ennek végét, de csökkenthetné Újdelhi hajlandóságát arra, hogy a Quadot keményebb katonai együttműködéssé alakítsa.

Oroszország számára viszont kedvező lehet a két ázsiai nagyhatalom közötti feszültség csökkenése. Moszkva mindkét országgal szoros kapcsolatokat ápol, és a BRICS-et saját nemzetközi elszigeteltségének ellensúlyozására használja. Vlagyimir Putyin részvétele az újdelhi csúcson különösen erős politikai üzenet lesz, miközben az ukrajnai háború miatt Oroszország és a Nyugat kapcsolata továbbra is mély válságban van.

Európa számára a BRICS fejlődése egyre kevésbé távoli diplomáciai kérdés. A csoport tagjai a világ népességének és gazdasági teljesítményének jelentős részét adják, és egyre több ország keresi velük az együttműködést. Ha India és Kína képes stabilizálni viszonyát, az a csoport belső működését is erősítheti, és nagyobb súlyt adhat a globális pénzügyi, kereskedelmi és klímapolitikai vitákban.

Hszi 24 órás látogatása ezért jóval több protokolláris gesztusnál. A két vezetőnek egyszerre kell kezelnie a határvitát, a kereskedelmi egyensúlytalanságot, a biztonsági bizalmatlanságot és a BRICS jövőjét. Ha sikerül tartós párbeszédet kialakítaniuk, az Ázsia két legnépesebb állama közötti viszonyban olyan fordulatot indíthat el, amelynek következményei Washingtonban, Moszkvában és Európában is érezhetők lesznek.