Új hajótalálat sodorja válságba a Hormuzi-szorost

Újabb kereskedelmi hajót ért támadás vasárnap hajnalban a Hormuzi-szorosban, tovább növelve annak veszélyét, hogy a közel-keleti háború egyszerre bénítja meg a világ két legfontosabb energia- és kereskedelmi útvonalát. A brit haditengerészethez kapcsolódó UKMTO közölte, hogy egy lövedék eltalált egy, a szoroson áthaladó vízi járművet. A károk mértéke és a személyzet helyzete a hajnali órákban még nem volt ismert.

Az incidens különösen rossz pillanatban történt az energiapiac számára. Szaúd-Arábia előzőleg biztonsági okokból leállította 1200 kilométer hosszú kelet–nyugati olajvezetékét, miután dróntámadás érte a rendszert. Rijád és Bagdad szerint a támadó eszközök iraki területről indultak, ahol Iránhoz kötődő fegyveres csoportok működnek. A vezeték az elmúlt fél évben a szaúdi export egyik legfontosabb menekülőútja lett, mert a Hormuzi-szoros forgalmát a háború erősen korlátozta.

A szaúdi vezeték napi négymillió-ötmillió hordó olajat szállított a Vörös-tenger irányába. Ez önmagában a globális kínálat négy-öt százalékának felel meg. A rendszer lehetővé tette, hogy Szaúd-Arábia az ország keleti olajmezőiről a nyugati Janbu kikötőjébe juttassa a nyersolajat, megkerülve Hormuzt. Ha ez az útvonal tartósan kiesik, a királyság mozgástere jelentősen beszűkül.

A helyzetet tovább súlyosítja a jemeni húszik gyors előretörése a Vörös-tenger térségében. A fegyveres mozgalom pénteken elfoglalta a stratégiai Perim, más néven Mayun szigetét a Bab el-Mandeb közepén. Ez a keskeny tengeri átjáró köti össze a Vörös-tengert az Ádeni-öböllel, vagyis rajta keresztül vezet a Szuezi-csatorna felé tartó hajóforgalom jelentős része. A húszik ezzel olyan pozícióba kerültek, ahonnan még erősebben fenyegethetik a kereskedelmi hajózást.

A világ energiapiaca így egyszerre két szűk keresztmetszet miatt aggódik. Hormuzon békeidőben a globális olajellátás körülbelül ötöde halad át. Bab el-Mandeb a Szuezi-csatornával együtt az Ázsia és Európa közötti legrövidebb tengeri út kulcspontja. Ha mindkét térségben tartós katonai kockázat alakul ki, a tankerek és konténerszállítók hosszú kerülőkre kényszerülhetnek, ami jelentősen növeli a szállítási időt és költséget.

A Brent ára a múlt héten ismét száz dollár fölé emelkedett. Az Egyesült Államokban a dízel kiskereskedelmi ára rekordot döntött, gallononként hat dollár fölé került. Az energiapiac már nem egy rövid, néhány napos fennakadás lehetőségét árazza, hanem azt, hogy a regionális konfliktus hónapokig korlátozhatja a szállítást és a finomítók ellátását.

A katonai helyzet Washington számára is egyre nehezebb. Mohammed bin Szalmán szaúdi trónörökös amerikai katonai segítséget kért Donald Trumptól a húszik ellen. Az Egyesült Államok egyelőre nem vállalt közvetlen csapásokat, de hírszerzési és célfelderítési támogatást ajánlott. Trump szombaton megerősítette, hogy beszélt a trónörökössel, miközben azt is közölte: a húszik jelezték Washingtonnak, hogy nem szeretnék az amerikai hadsereg közvetlen bekapcsolódását.

Ez kényes döntési helyzet. Az Egyesült Államok már hét hónapja háborúban áll Iránnal, katonai készletei és térségi erői jelentős terhelés alatt vannak. Egy újabb közvetlen jemeni hadművelet tovább szélesítené a konfliktust, miközben a korábbi amerikai és szaúdi légicsapások sem tudták tartósan felszámolni a húszik rakéta- és drónképességeit.

Irán számára a két tengeri útvonal körüli bizonytalanság stratégiai előnyt jelenthet. Teherán saját területéről és szövetséges fegyveres csoportokon keresztül is képes nyomást gyakorolni a regionális kereskedelemre. A Hormuzi-szoros keleti oldalát Irán ellenőrzi, a húszik pedig a Vörös-tenger déli bejáratánál növelték jelenlétüket. Ez olyan földrajzi helyzetet teremt, amelyben az amerikai és arab államok egyszerre több irányból kényszerülnek védekezésre.

Teherán közben kemény feltételekhez köti a diplomáciai rendezést. Hétfőn Ománban regionális találkozót tartanak, amelyen Irán és az Öböl arab államai a Hormuzi-szoros jövőjéről is tárgyalnak. Iráni források szerint azonban áttörésre kevés az esély. Teherán azt akarja, hogy ismerjék el ellenőrzési jogát a szoros fölött, és lehetőséget kapjon díjak beszedésére az áthaladó hajóktól. Washington ezt elfogadhatatlannak tartja.

A háború kezdete óta a Hormuzi-szoros nagyrészt korlátozottan működik. A szaúdi kelet–nyugati vezeték ezért jóval fontosabbá vált, mint békeidőben. A mostani dróntámadás éppen azt a kerülő útvonalat tette bizonytalanná, amely a térség egyik legnagyobb termelőjét eddig részben megvédte a tengeri fennakadásoktól.

Az iraki szál újabb kockázatot jelent. Bagdad hosszú ideje próbál egyensúlyozni Washington és Teherán között, miközben több Irán-barát milícia jelentős katonai és politikai befolyással rendelkezik az országban. Ha bebizonyosodik, hogy a szaúdi vezetéket iraki területről támadták, Rijád erősebb fellépést követelhet Bagdadtól, és az iraki kormányra újabb amerikai nyomás nehezedhet.

A kereskedelmi hajózás számára már a fenyegetés is komoly költséget jelent. A biztosítók háborús kockázati felárat számítanak fel, a hajótulajdonosok pedig kerülő útvonalakat választanak vagy kivárnak. Egy nagy tanker napi üzemeltetési költsége rendkívül magas, a Jóreménység foka felé vezető kerülő pedig hetekkel hosszabbíthatja meg az utat Ázsia és Európa között.

Az európai gazdaság számára a tartós százdolláros olaj új inflációs nyomást jelent. A drágább nyersolaj gyorsan megjelenik az üzemanyagárakban, majd a fuvarozás, a mezőgazdaság, a légiközlekedés és az ipar költségeiben. A magas energiaár egyben megnehezíti az Európai Központi Bank helyzetét, mert a gazdasági növekedés támogatása és az infláció kordában tartása ismét egymással ütköző cél lehet.

A vasárnap hajnali hajótalálat ezért önmagánál jóval nagyobb jelentőségű. A piac azt figyeli, egyszeri incidensről van-e szó, vagy új támadási hullám kezdődik a szorosban. Ha a szaúdi vezeték közben zárva marad, a két legfontosabb alternatíva egyszerre kerül nyomás alá. A közel-keleti háború ebben az esetben már közvetlenül a globális energiaellátás fizikai útvonalait fenyegetné.

A hétfői ománi találkozó kínálja a következő diplomáciai lehetőséget, de a felek kiinduló álláspontja messze van egymástól. Irán ellenőrzési jogot és díjszedést akar, Washington a szabad hajózást tekinti alapelvnek, Szaúd-Arábia pedig saját exportútjainak biztonságát követeli. A vasárnapi támadás azt mutatja, hogy a tárgyalóasztalhoz vezető út közben is bármikor újabb katonai incidens zavarhatja meg a rendezést.