Először választ parlamentet muszlim Bangsamoro

A Fülöp-szigetek déli részén hétfőn megtartották a Bangsamoro autonóm régió első parlamenti választását, amelyet a Manila és a Moro Iszlám Felszabadítási Front között létrejött békemegállapodás egyik legfontosabb próbájának tartanak. A voksolás tétje jóval nagyobb annál, hogy kik foglalják el az új törvényhozás nyolcvan helyét. A választás azt mutathatja meg, képes-e a több évtizedes fegyveres konfliktusból kinőtt politikai rendszer tartós önkormányzattá alakulni egy olyan térségben, ahol a klánok, fegyveres csoportok és vallási ellentétek hosszú ideje meghatározzák a közéletet.

A Bangsamoro Autonomous Region in Muslim Mindanao a Fülöp-szigetek túlnyomórészt katolikus társadalmán belül különleges státuszú, főként muszlim lakosságú terület. A régió a 2014-es békemegállapodás után jött létre, amikor a legnagyobb muszlim felkelőszervezet, a Moro Iszlám Felszabadítási Front lemondott a teljes függetlenség követeléséről, cserébe széles körű autonómiát, saját parlamentet és jelentős költségvetési jogosítványokat kapott. A megállapodás egyik alapja az volt, hogy mintegy negyvenezer fegyverest fokozatosan leszerelnek és visszavezetnek a civil életbe.

A mostani választás évek óta várt mérföldkő. Az eredeti menetrendet több alkalommal elhalasztották jogi, választókerületi és szervezési problémák miatt. A Fülöp-szigeteki választási bizottság végül szeptember 14-re írta ki a voksolást. A hivatalos választási dokumentumok szerint nyolcvan parlamenti helyért folyik a verseny: negyven mandátumot regionális pártlistákról, harminckettőt egyéni körzetekben, nyolcat pedig különböző társadalmi és ágazati csoportok képviseletére osztanak ki.

A rendszer egyik sajátossága, hogy a parlament választja majd meg a régió kormányfőjét. Ez a Fülöp-szigetek hagyományos, elnöki politikai modelljétől eltérő, parlamentáris logikát vezet be. A konstrukció célja az, hogy a regionális pártok programok és koalíciók alapján versenyezzenek, és fokozatosan háttérbe szoruljon a személyekhez, családokhoz és helyi klánokhoz kötődő politika. Ez különösen nehéz feladat Mindanaón, ahol a politikai dinasztiák és fegyveres klientúrák történelmileg erősek.

Közel 2,4 millió választó jogosult szavazni öt tartományban, három városban és több mint hatvan településen. A választási bizottság több mint húszezer rendőrt és katonát mozgósított a rend fenntartására. A magas készültség oka, hogy a térségben a kampány alatt is történtek erőszakos incidensek. Cotabato Cityben egy lövöldözésben három ember meghalt és tizenöten megsebesültek, más helyszíneken robbanószerkezetekkel és fegyveres fenyegetésekkel kapcsolatos eseteket vizsgáltak.

A biztonsági aggodalmak nem új keletűek. Mindanao évtizedeken át a Fülöp-szigetek egyik leginstabilabb területe volt. A moro fegyveres mozgalmak autonómiáért vagy függetlenségért harcoltak, miközben a hadsereg több nagy hadműveletet indított ellenük. A konfliktusban több mint százezer ember halt meg, és százezrek kényszerültek időszakosan elhagyni otthonukat. A háború emellett teret adott radikális dzsihadista csoportoknak is, amelyek közül néhány kapcsolatot épített ki nemzetközi terrorszervezetekkel.

A 2014-es békealku ezért a Fülöp-szigetek modern történetének egyik legjelentősebb politikai megállapodása volt. A Moro Iszlám Felszabadítási Front vezetői elfogadták, hogy a fegyveres harc helyett politikai intézményeken keresztül képviselik a muszlim lakosság érdekeit. Manila vállalta az autonóm régió pénzügyi és jogalkotási jogosítványainak bővítését. A megállapodást követő átmeneti időszakban korábbi lázadó vezetők kerültek a Bangsamoro Átmeneti Hatóság élére.

A folyamat azonban korántsem lezárt. A leszerelési program a tervezettnél lassabban halad, és több ezer fegyveres visszaintegrálása továbbra is függőben van. A volt felkelők azt állítják, hogy a kormány nem teljesített minden gazdasági és társadalmi ígéretet. Manila szerint a biztonsági és fejlesztési programok folyamatosak, de a térség szegénysége, gyenge infrastruktúrája és magas munkanélkülisége továbbra is komoly kockázat.

A választás belső politikai térképe is átalakult. A korábban egységesnek látszó volt lázadó mozgalomhoz kötődő politikai erők több pártra szakadtak, így a mostani küzdelem már nem pusztán a régi gerillák és a hagyományos helyi elitek között zajlik. A United Bangsamoro Justice Party mellett új regionális tömörülések és régi klánokhoz kötődő pártok is versenyeznek. Ez azt jelenti, hogy a békefolyamat résztvevőinek saját választóik előtt kell bizonyítaniuk kormányzati teljesítményüket.

A Fülöp-szigeteki központi kormány számára a voksolás az állam területi egységének próbája. Ferdinand Marcos Jr. elnök kabinetje támogatja az autonóm intézményrendszer működését, mert a tartós béke gazdasági lehetőséget is teremthet Mindanaón. A térség jelentős mezőgazdasági, energetikai és kereskedelmi potenciállal rendelkezik, földrajzi helyzete pedig fontos a Malajzia, Indonézia és a Fülöp-szigetek közötti tengeri térségben.

A regionális stabilitás nemzetközi ügy is. Malajzia hosszú ideig közvetítő szerepet játszott a béketárgyalásokon, és a délkelet-ázsiai országok attól tartanak, hogy egy újabb fegyveres hullám ismét erősíthetné a határokon átnyúló szélsőséges hálózatokat. Az Iszlám Államhoz kötődő csoportok korábban több látványos támadást hajtottak végre Mindanaón, köztük Marawi 2017-es ostromát, amely hónapokra városi háborúvá változtatta a térséget.

A hétfői voksolást ezért külföldi megfigyelők és békefolyamat-szakértők is figyelik. A legfontosabb mérce nem kizárólag a győztes személye lesz, hanem az, hogy a választás mennyire békés, átlátható és elfogadott. Ha a vesztes felek vitatják az eredményt, vagy fegyveres csoportok megpróbálják befolyásolni a folyamatot, az gyorsan alááshatja az új intézmények legitimitását.

A parlament működésének következő nagy kérdése a koalícióalakítás. A nyolcvan képviselőből álló testületben egyetlen pártnak sem garantált a többség. A kormányfő megválasztásához ezért alkukra lehet szükség a volt felkelőkhöz kötődő erők, a helyi politikai dinasztiák és a kisebb regionális pártok között. A konstrukció egyik célja éppen az, hogy a politikai versengést a parlament falai közé terelje.

A választásnak szimbolikus jelentősége is van. Több generáción át a moro autonómiamozgalom számára a központi állammal szembeni fegyveres ellenállás jelentette a politikai önazonosság egyik alapját. Most ugyanennek a mozgalomnak a képviselői szavazólapon kérnek felhatalmazást. Ha a rendszer működőképesnek bizonyul, az a világ más, autonómiával rendezni próbált konfliktusai számára is tanulságos lehet.

Európából nézve Bangsamoro távoli térség, mégis fontos példa arra, hogyan lehet egy évtizedek óta tartó szeparatista háborút intézményes kompromisszummal lezárni. A folyamat továbbra is törékeny, és a választás önmagában nem oldja meg a szegénységet, a klánrendszert vagy a leszerelés problémáit. A hétfői nap sikere azonban azt bizonyíthatja, hogy a fegyveres mozgalom és a központi állam közötti alku képes tartós politikai rendet létrehozni.

A következő hetekben az új parlament összetétele, a kormányfő személye és a vesztes felek reakciója mutatja majd meg, valóban új szakasz kezdődött-e. A béke szempontjából a legfontosabb az lesz, hogy a politikai verseny ne csússzon vissza fegyveres konfliktusba, és a régió lakói érezzék az autonómia gazdasági, társadalmi és biztonsági előnyeit.